Az egykulcsos adónak és a gyermekek után járó kedvezménynek ösztönzőleg kellene hatnia a születésszámra. Ez az ötszázalékos növekedés kezdete is lehet valaminek, de baby boomról beszélni túlzás – jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott interjújában Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. A demográfus szerint kellene egy jogosítványokkal felruházott egységes szervezet, amely összehangolja a családokat érintő intézkedéseket. Felrótta a kormánynak, hogy nem vizsgálja az egyes intézkedések negatív hatásait. A szociológus példaként az új munka törvénykönyvét említette.
– Híradások láttak napvilágot, hogy megérkeztek a Matolcsy-bébik. Több gyerek született az évnek ebben a szakában, mint tavaly ilyenkor. Ezzel a kormány igazolva látja az egykulcsos adó és a gyermekkedvezmények sikerét. A demográfusok nézetei szerint azonban egy jó népesedéspolitikai határozat is csak idő múltán hozza meg az eredményét. Akkor most mi van? Hiszen a halálozások száma most is meghaladja az élve születésekét.
– Arról van szó, hogy 2012 első öt hónapjában öt százalékkal magasabb lett a születések száma, mint a múlt év ezen szakában, és most ennek szól az öröm. A demográfus azt mondatja velem, meg kell várni, hogy mi történik majd az év végéig. Az összehasonlítás alapja, amiről az ötszázalékos növekedés szól, rossz. Tavaly ugyanis 2010-hez képest az első öt hónapban tízszázalékos születéscsökkenés volt. Lehet, hogy csak egyszerű korrekcióról van szó, hiszen ami előbb tíz százalékkal csökken, majd öt százalékkal növekszik, az nem igazi gyarapodás. Tavaly nyáron már volt némi születésszám-növekedés, ami október végéig tartott. Várjunk a következtetésekkel az év végéig, és ha akkor is ilyenek az eredmények, akkor már elértünk valamit, de tudni kell, hogy 2011-ben kétezer gyermekkel kevesebb született, mint 2010-ben. A 88 ezer élve születéssel lesüllyedtünk a 90 ezres szám alá.
– Politikai sakkhúzás?
– Egy politikus így áll hozzá, hiszen kétségbeejtő mélyponton van a születések száma, és akár az egykulcsos adónak, akár a gyermekek után járó kedvezménynek ösztönzőleg kellene hatnia. Ez az öt százalék kezdete is lehet valaminek, de baby boomról beszélni túlzás.
– Ha nagyobb időszakban szemléljük akár az egykulcsos adót, akár a gyermekek után járó kedvezményeket, lehet a politikusoknak hosszú távon igazuk? Az ilyesfajta intézkedések segítenek az évtizedek óta tartó magyar népességfogyás megállításában?
– Két dolog a meghatározó. Az egyik, hogy a természetes születések számának nőnie kellene. Több nő lépett abba a korba, hogy gyermeket szüljön, de most még gyermektelen. Az is tény, hogy soha ilyen magas még nem volt a gyermektelenek aránya Magyarországon, mint napjainkban. Tömegesen vannak kifutóban a reprodukciós életszakaszukból, az utolsó pillanatban, ha most nem kapnak észbe, akkor végképp lemaradnak a gyermekszülésről. A korösszetétel hatására is több gyermeknek kellene a világra jönnie. Hogy ezt a családpolitika miként tudja befolyásolni, az nehéz kérdés, mert ismert, hogy a negatív intézkedések jobban és hamarabb érzékelhetők, mint a pozitívak. A kormány által bevezetett családi adókedvezmény nagyon nagyvonalú intézkedés volt, de hiányolom az egészből a rendszerszemléletet.
– Ezt hogy érti?
– Nem vizsgálják az egyes intézkedések negatív hatásait. Elfogadják például az új munka törvénykönyvét, amelyben az áll, ha a gyerekeddel betegállományba mégy, ugyanúgy felmondhatnak, mintha gyermektelen volnál, kivéve, ha fizetés nélküli szabadságra mégy. Szerintem ez kapkodás, és nincs is áttekintés arról, hogy az egyes rendelkezések miként hatnak a családokra. Az Antall-kormány óta mondom, hogy kellene egy jogosítványokkal rendelkező egységes szervezet, amely összehangolja a családokat érintő intézkedéseket.
– Ráférne egy családügyi minisztérium egy olyan országra, ahol 1981 óta nincs demográfiai egyensúly a születések és a halálozások között. Hétszázezerrel vagyunk azóta kevesebben. Népesedési szakemberekként figyelmeztették a kormányt, hogy ne szétaprózva foglalkozzon ezzel a kérdéssel?
– Eddig még nem kérték a véleményünket.
– Miközben Európa fogy, a világ túlnépesedéssel küzd, az előrejelzések szerint tízmilliárdnyian leszünk. Hogyan jut ennyi embernek étel, víz és föld, miközben azt mondják, hogy a hatmilliárdot sem vagyunk képesek eltartani?
– Ezzel az ENSZ foglalkozik. Azért ismerjük a kínai politikát, amelynek programja a gyermekvállalás drasztikus korlátozása volt. Afrikát szokták említeni mint túlnépesedett kontinenst, de tudjuk, ott igen magas a halálozási arány. Az ENSZ komoly programokat indít világszerte a túlnépesedés ellen, a fogamzásgátlás, terhességszabályozás, a tudatos családtervezés, de legfőképpen az oktatás tekintetében. Az oktatás, illetve az iskolázottság mindenütt magával hozza a termékenység csökkenését a fejlődő országokban. Az én fejem nem a világ túlnépesedése miatt fáj, hanem az európai és a magyar helyzetért. Európa 90 százalékának nemsokára csökken a népessége. A születések száma nem pótolja a népességet. Az egyensúly eddig azért volt meg, mert kitolódott az életkor.
– Meglepő, hogy Németország is népesedési gondokkal küzd. Még a mozlim bevándorlókkal is csak alig tudja tartani az egyensúlyt. Európában, a hagyományos katolikus országokban – Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában – is baj van a gyermekvállalással. Olaszországban most nőtt meg a diplomás nők száma, akik „karriersztrájkot” folytatnak, nem vállalnak gyereket, mert akkor nem tudnak érvényesülni a pályájukon.
– Ennek több összetevője van: az egyik az olasz családpolitika, ami sehol sincs. Nincsenek intézmények, amelyek megkönnyítenék a gyermekes nők dolgát, hogy munkába is álljanak, de a családban is helytálljanak. A másik a hagyományos olasz családmodell, ahol a macsó férj eltartja a családot, és ahol az asszonynak a háztartás és a gyermeknevelés jut. Az olaszoknál 100 nőre 1,21 gyerek jutott, ami már katasztrófával fenyegetett. Mostanra javult a helyzetük. Amíg a skandinávoknál természetes az otthoni munkamegosztás, az olaszoknál nincs ilyen. A katolikus értékek persze érvényesülnek, csak nem a gyermekvállalásban. Alacsony az élettársi kapcsolatok száma, későn kötnek házasságot, otthon élnek a szülőknél, az abortuszok száma alacsony, és kevés a házasságon kívül született gyerek.
– Mi a helyzet Lengyelországban?
– Jobban állnak, mint mi, volt egy kis visszaesés, de az most kiegyenlítődött. A letteken kívül mindenütt jobb a helyzet, mint nálunk. Rendben vannak a csehek is. A születésszámok emelkedése náluk abból adódott, hogy „behozták” az elmaradt szüléseket.
– Lengyelországban tiltott az abortusz.
– Valószínűleg magánklinikákra mennek, mert aki el akarja vetetni a gyermekét, talál rá módot. Ez is igazolja, hogy az abortusz betiltásának szinte semmi haszna nincs a születések számának növelésében. Hiába tiltott, ha valaki nem akar, nem fog szülni.
– Sokan azért nem vállalnak gyereket, mert véleményük szerint egy gyermek felnevelése elsősorban pénz kérdése. Erre a viszonválasz, hogy a világ népességének a fele nem született volna meg, ha csupán a pénzen múlna az emberélet.
– Teljesen egyetértek. Ami most Magyarországon kellene a gyermekvállaláshoz, és ami alapvetően befolyásolja, az a biztonságérzet és a kiszámíthatóság. Hogy tizenöt évre tudj tervezni, és ne néhány hónapra. A biztonságérzet és a kiszámíthatóság hiánya a legnagyobb akadálya a gyermekek megszületésének. Ugyanakkor óriási probléma az elöregedés. Ha továbbra sem születik megfelelő létszámú utánpótlás, nemcsak a nyugdíjak kerülnek veszélybe, de nem lesz, aki dolgozzon. Mindenki eltartott vagy nyugdíjas lesz. És hiába sértődnek meg a nyugdíjasok, hogy ők nem eltartottak, mégis azok, mert a konkrét munkát az aktív korosztály végzi, és az aktívak adója a kiadások alapja.
– Feltéve, ha megszületnek, és itt van az egész népességfogyás legnagyobb fekete lyuka, amit vagy nem lát a társadalom, vagy nem vesz róla tudomást.
– A várható átlagos életkorral az eltartott időszak meghosszabbodik, a magas korból adódó betegségek miatt az egészségügyi költségek is emelkednek. Ezek olyan tényezők, amelyeket ha a kormányok nem oldanak meg, óriási társadalmi feszültséget generálhatnak. Egy társadalom jól felfogott érdeke, hogy növelje azok számát, akik az adójukból ezeket a kiadásokat fizetni tudják.
– Több ötlet volt a nyugdíjrendszer változtatására. Ismertek Baranyi Károly vagy a Botos házaspár elgondolásai.
– A Baranyi-féle a minőségi gyermeknevelésre ösztönzött volna. Érdekelt vagy abban, hogy a gyermeked jó pályát fusson be. A munkát vállaló gyermekek az adójukból fizettek volna támogatást a szüleiknek. Ennek akkorák a költségvetési vonzatai, hogy a kormány nem tudta vállalni. A Botos házaspár elképzelésével annyiban lehet egyetérteni, hogy aki gyermeket nevel, kaphasson magasabb nyugdíjat. Azzal viszont nem, hogy akinek nincs gyermeke, attól vonjanak el pénzt. A nyugdíj alapja a ledolgozott munkaidő. Ehhez nem lehet hozzányúlni.
– Olvastam valahol, ha már arra képtelen a társadalom, hogy lelkileg, érzelmileg a magáévá tegye a gyermekszületés fontosságát, akkor legalább gazdasági érdekből lássa be, hogy ez így nem megy tovább. Mi lesz, ha nem látjuk be?
– Ennyire nem sarkos a helyzet. A termelékenység is növekszik, de a befizetett adók csökkenése biztos, hogy nagy bajok előidézője lehet. Ezen fő egész Európa feje. Olyan országokban is napirendre kerül a kérdés, mint Németország, ahol sokáig egy szót nem mertek ejteni erről a hitleri népesedéspolitika miatt. Volt ugyan családpolitikájuk, most már családügyi minisztériumuk is van, beleöltek a programba egy csomó pénzt kézzelfogható eredmény nélkül. A németeknél ugyanis menet közben átrendeződött a társadalom értékrendje, és a németeknél a gyermektelen családok aránya eléri a 30 százalékot. Erre kellene nekünk odafigyelni.
– A gyermektelenség, a „spassgezellschaft”, a „bulizós társadalom” lesz a példakép?
– Ha leszámítjuk az érzelmi összetevőket, ezzel a szemlélettel gyermektelenként jobban jársz. Építed a karrieredet, utazhatsz, anyagilag jól jössz ki, nem vagy évekre lekötve, élhetsz hedonistán. A tudatosan vállalt gyerektelenségre buzdít számtalan médiaüzenet is. Nem tudsz ez ellen védekezni, hacsak nincs benned atavisztikus ösztön, hogy mindenképpen akarsz egy gyermeket. Mivel a német társadalom értékrendje elmozdult individualista irányba, hiába volt a nagy anyagi ráfordítás, a kívánt gyerekek nem születtek meg. Erre kellene nagyon figyelnünk, mert mi is az utolsó pillanatban vagyunk. Magyarország még olyan szerencsés helyzetben van, hogy a gyermekeknek kiemelkedő jelentőségük van az emberek számára. Még fontos érték a gyerek, sajnálják, ha valaki gyerektelen. Tervek szintjén a családok két-három gyereket képzelnek, ha mind megszületnének, nem lenne gondunk. Vizsgálatokat végeztünk Hollandia és Magyarország között. Hollandiában ezekből a tervekből 75 százalék valósul meg, nálunk 30 százalék. A németek az élenjárók a gyermektelenségben, de a mi kilátásaink is rosszak: a 30 éves nők 50 százalékának nincs gyermeke, a most 35 éves nők 22 százalékának nincs gyermeke. Egy részüknek már nem is lesz. Most körülbelül 10 százalékos a gyermektelenség. Ez az arány várhatóan 25 százalékra fog emelkedni. Egyelőre nem tudatos, de könnyen az lehet.
– A fogyasztói magatartás miatt?
– Inkább párkapcsolati problémák miatt. Bármilyen furcsa, beszűkültek az ismerkedés azelőtt jól bevált és ismert terepei. A gyermektelen nők nagy részének párkapcsolata sincs. Az emberi viszonyok komoly problémái miatt alakult így a helyzet. Ha viszont elterjed a nem tudatos gyermektelenség, az előbb-utóbb elfogadott lesz a társadalomban. Mutatják az élettársi kapcsolatok. A 90-es évek elején a társadalom 25 százaléka fogadta el, hogy élettársi kapcsolatod van, a 90-es évekre ez felment 75 százalékra. Azelőtt fontos volt, hogy a gyerek házasságban szülessen, ma már nem fontos.
– Az egyik liberális lap a kormány családpolitikáját kirekesztőnek tartja, valamint azt mondja, hogy átadta az egész családügyet a katolikus egyháznak. Ők dirigálnak abortuszügyben és párkapcsolati ügyekben.
– A francia családpolitikát azért mondják sikeresnek, mert 1975 óta stabil. Kormányok jönnek-mennek, abban konszenzus van, hogy a családpolitika nem változik. Az állításban az a vélemény köszön vissza, hogy nálunk a családpolitika állandó ideológiai harcok áldozata. A baloldali kormányoknál nem a születésszám ösztönzésén van a hangsúly, hanem a szegénypolitikán és a segélyezésen. A konzervatív kormányok a népesség gyarapítására és a középosztály támogatására törekszenek. Amikor már a szocialisták voltak kormányon, az MDF kezdeményezte, hogy ebben a kérdésben legyen konszenzus. Nem lett belőle semmi, mert egyik fél sem írta alá. A katolikus egyház természetesen ellenzi az abortuszt, nem is tehet mást, de ez valójában a politikában nem nyilvánul meg. Az 1992-ben elfogadott magzatvédelmi törvény liberálisabb az előzőnél. A párthovatartozások az abortuszról szóló véleményekben nem játszanak szerepet. Nem szigorítani kell az abortuszt, hanem azért kell tenni, hogy számuk lényegesen csökkenjen, mert az évi 45 ezer még mindig sok.
– Két nézet él egymás mellett a népesedési stratégiákban. Az egyik szerint a gyermeknek a legjobb, ha hároméves koráig az anyja mellett van, ami szocializáció szempontjából pótolhatatlan, a másik szerint mihelyt lehet, az anya menjen vissza dolgozni, és bízza a gyermekét az aktuális gyermekintézményekre.
– Az igazi megoldás, hogy az édesanya tényleg választhasson. Döntse el, meddig akar otthon maradni a gyermekkel, és ha visszamegy dolgozni, akkor tényleg legyenek bölcsődék és óvodák elegendő számban. Ebben azonban nincs előrelépés. A reklámozott magánintézmények drágák, alapításuk rengeteg adminisztrációval jár. Tény, hogy a nőknek megnőtt a munka fontossága. Nem azért, mert emancipáltabbak lettek, hanem mert olyan bizonytalan a helyzet, hogy muszáj a családot két lábra állítani, szükség van a nő keresetére is. Úgy gondolom, hogy két évig a gyermek legyen otthon az anyával, és kétéves korában be lehet adni a bölcsődébe. Kérdés, milyenbe. Most úgy növelik a kapacitást, hogy betesznek még kiságyakat. Ezzel csökken az alkalmazottak fizetése, és nő a zsúfoltság. Az egész gyermekmegőrzővé silányul, miközben a bölcsőde ellen egyébként is van egy ellenérzés, ezért kellene olyannak lennie, hogy nyugodt lelkiismerettel lehessen mellette dolgozni. Bölcsődék létesítéséhez a vállalatoknak semmiféle érdekük nem fűződik, a beruházáshoz még igénybe lehet venni uniós támogatásokat, de a fenntartás nagyon drága.
– A média, ezen belül a trendmagazinok, a női lapok nem a családra és az anyaságra biztatnak, hanem a szórakozásra. Sokféle érvet hoznak fel a gyermekvállalás ellen. Az egyik, hogy férj-feleségnek még elég a pénz a megélhetéshez, de ebbe egy gyermek nem fér bele. A másik, hogy az emberek nem akarnak felelősséget vállalni. A gyermek pedig hosszan tartó felelősség.
– Egyik érvelést sem tudom elfogadni. Az, hogy az embernek gyermeke legyen, természetes vágy, nem pénzkérdés. A felelősséggel nagy bajok vannak. Az emberek félnek a felelősségvállalástól, nem házasodnak, nem kötelezik el magukat, nem vállalnak gyermeket. Ez nem ítélet, ez helyzet.
– Milyen jövőt jósol a családnak? Próbálkoztak kommunával, nyitott házassággal, laza együttéléssel. Mi lesz a következő?
– A család fenn fog maradni, lehet, hogy lesznek hullámzások, de jobbat nem találtak ki, bár az Európai Unió jelenleg még a család fogalmát is fél meghatározni az azonos neműek kapcsolatát képviselők erőszakossága miatt. Ugyanilyen intoleránsak a vallással szemben, néha azt hihetnénk, Európa a saját sírját ássa.
forrás: Magyar Nemzet