dr Antalóczy Zoltán orvos – filozófus professzor, a Magyar Kultúra lovagja. Pályája kezdetén, már egyetemi évei alatt megjelent első kiadványa, később pedig évtizedeken át generációk tanulmányait segítette magyar és angol nyelvű szakkönyveivel. A kilencvenes évektől már szépirodalmi, történelmi és filozófiai művei is megjelentek, írt többek között a Távol-Keletről, a felvilágosodás eszméiről, de a gazdasági világválságról, vagy a görög mitológiáról is.
A könyv kapható a Helikon Könyvesház gondozásában, (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 35.) vagy megrendelhető a weblapjukon is.
Az Európai Unió valódi értelme a kultúra
A félidejéhez érkezett 2004-ben a Lisszabon-i csúcson annak idején olyan nagy ívű célkitűzések fogalmazódtak meg, hogy az Európai Unió 2010-ig az Egyesült Államokat megelőzve a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává válik. Az Európai Unió döntéshozó legfőbb szervezete az Európai Bizottság azonban csalódottan állapította meg, hogy a folyamat első öt évének mérlege nem hozta a várakozásukat. Az Európai Bizottság elnöke José Manuel Barroso a Financial Timesben akkor a föderális Európával szemben a nemzetállamot, valamint a versenyképességet, az ehhez szükséges magas szinvonalú kutatási – oktatási bázis létrehozását nevezte az Európai Unió pilléreinek.
Magam különösen fontosnak tartom a tudásalapú társadalom megteremtését melyet 2004-ben a magyar kormányzat nem kiemelten támogatott, a tudást és az információt, az információ-áramlást nem helyezte mindenek elé. Magam évek és évtizedek óta az erkölcsi világrenddel kapcsolt magas szintű tudásban és tudományban látom és növelem Magyarország kitörési lehetőségét, melyet ha elmulasztunk, vagy háttérbe szorítunk egész Magyarország gazdasága, pénzpiaca megsinyli azt és Európa perifériájára kerülünk.
Chirac elnök nyitotta meg 2005 májusában és Barroso, az Európai Bizottság elnöke zárta be a Kultúra Európájáért Nemzetközi Konferenciát a Comédie Françaiseben. Itt hangoztak el Barroso nagy jelentőségű megállapításai, melyek értelmében: „Európa mindenekelőtt a kultúráján alapszik, semmint a kereskedelmén vagy a gazdaságán. Van gazdasági bázisunk, politikai konstrukciónk de az Unió valódi értelme a kultúra. „Fontosnak látja a nemzeti kultúrák közötti dialógus serkentését is, de mindennemű uniformizálás ellen fő lépést sürget. A huszonöt tagúvá bővült európai közösségben megtartott konferencia témája a kultúra volt és külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy miként védekezhet az európai kultúra a mindent eldöntő amerikai tömegkultúra ellen.
Párizs után Berlinben egy Fórum a megalkotandó Chartaról tanácskoztak, majd ezt követően a párizsi konferencián a miniszterek a dokumentumot alá is írták. Párizsban úgy tűnik, hogy sok vonatkozásban gondoskodtak Európa arcának megteremtéséért, hiszen Európának történelme során mindig volt arca és lesz is. Európa így nem engedi, hogy elrabolják, hiszen Európa önmagában egy olyan entitás, amely vitán felüli tényt képez.
Idehaza, de láthatóan az egész kontinensen kézzel fogható veszélyként értékelik az emberek a globalizációt és az ezzel együtt járó amerikai tömegkultúra térnyerését, az unirormalizálódást. Amerikában a gazdaság és a kultúra nem elkülönült szegmensekben létezik, hanem egyik segíti a másikat és viszont. De Amerikában nem csupán a gazdaság és a kultúra, de a vallás és az üzlet sem elkülönült segmentekben létezik, hanem egyik segíti a másikat és viszont. „Amerika morális arculata a vallás és az üzlet”. Így azután ahol megjelenik az amerikai gazdaság, ott megjelenik az amerikai kultúra is és ahol megjelenik az amerikai üzlet, ott megjelenik az amerikai vallás is az „új protestantizmus”. José Ortéga y Gasset (1883–1955) spanyol fi lozófus, a szellemtörténeti iskola egyik legnemesebb képviselője szerint: „Európa sem ma, sem a jövőben nem lesz „nemzetközi” (nem lesz mert már az, melyről azonnal mindneki meggyőződhet, aki az Európai Parlament egy teljes üléséről akár csak a médián keresztül is tájékozódik) – mert az világos történelmi fogalmakkal fogalmazva űrt és hiányt jelentene, a semmit. De nem azt jelenti, hanem iszonyatos szembenállást és gyűlöletet a különböző pártok egymáshoz való viszonyulásában. Ez nem az az inspiráció, mely hajdan létrehozta a Nyugat nemzeteit, a korallokhoz hasonló néma burjánázásával, ami régen a tenger mély rétegeihez lehatott..
Európában, így Magyarországon is azonos civilizációban élünk. Az erőviszonyokat az ún. nagy politikában is a nagyság, a mennyiség és a dimenzió határozza meg. Egészében véve a társadalom az erkölcsi nihil szép földjén él. Az Európai Unió gazdasági és társadalmi-politikai struktúrája a neo-liberalizmus! Szó sincs itt égiekről, transzcendentális világról és metafizikáról. Itt szinte minden tekintet a Földre vetül. Pedig az ilyen mértékben egyoldalú élet nem méltó az emberhez, kinek feje felett az Ég, és a lába alatt a Föld terül el. Ki képviseli itt az Isten képére teremtett embert? Itt most a XXI. századelőn a Nyugat térségeiben az Ember teremtette ember él és jutott uralkodó helyzetbe.
Európában egy fél évszázad elég volt átváltozásához. Pedig egészen másként kezdődött itt az élet a II. világháború után. Robert Schuman akkori francia külügyminiszter 1950-ben hirdette ki május 9-én tervét: kormánya kész a francia-német együttműködésre, az Európai Szén- és Acélközösség közös megállapítására, amely az európai integráció, a mai Európai Unió (EU) közvetlen előzménye lett (1952). A Schuman-terv történelmi jelentősége abban állt, hogy a világégés után rövid időn belül kezdeményezte a két „ősellenség” – Franciaország és Németország – kibékülését. A kor vezető politikusai – Schuman, Adenauer, az olasz De Gasperi – ezzel Európa békés egyesülésének megindulását készítették elő. Az EU megálmodójának, az 1963-ban elhunyt Robert Schumannak a boldoggá avatási eljárása folyamatban van. Ennek fényében külön jelentősége van annak, hogy az uniós kormány és államfők hosszú huza-vona után sem egyeztek meg abban, hogy az EU Alkotmányában „a görög-római múlt és a felvilágosodás” mellett utaljanak-e az Európai „kulturális és humanista és vallási örökségére. „Európa morális züllésének szégyenletes bizonysága ez a vita, hiszen egy normális ésszel rendelkező ember számára az nem lehet vita tárgya sem, hogy „Kereszténység nélkül Európa nem létezne”. Európa szíve a kereszténység és maga az Európai Unió is keresztény szellemben született. Most döbbent rá Európa, hogy kik a vezetői! Pedig most már mindnenki látta és tudomásul vette azt, magam pedig könyvem – A mi XX. századunk – fejezetben „Prohászka Ottokár püspök a „Diadalmas világnézet” apostola” c. fejezetében részletesen megírtam, de jelentőségénél fogva több gondolatát megismétlem, amit könyvében tisztán és világosan mindenki tudomására hozott, hogy „a szél fordul!” – ez volt az első megállapítása. S a szadduceusok, tehát a farizesuok, az elkülönültek már akkoriban hajtogatták fejüket: dehogy fordul! S a világháború és az utána következő idők a hályogszeműeknek is megmutatták, hogy javában benne állunk a nagy világtörténelmi fordulóban. A két világnézet közül a másikban a világtörténelem Kopernikuszi fordulatot vett, amely a reneszánsz új csillagászati világképéhez hasonlóan, alapjaiban rendítette meg az eddig uralkodó világképet.
A gondolkodás világforradalma hatásában a sziklák repedéseibe behatoló víz erejéhez hasonlatosan alapjaiban rendítette meg az addig uralkodó világképet. A két világnézet, a hívők és a hitetlenek szembenállásában már akkor a hitetlenek voltak túlsúlyban.
A Diadalmas világnézet, a két világnézet fölséges Előszavában már annak első mondatában egy kérdést tett fel: „Lehet-e keresztény világnézetet beállítani a mai kultúrvilágba? Ez az én problémám. Segítségére akarok lenni a modern embernek a keresztény világnézet kialakításában, mert tudom, hogy sajátos nehézségei vannak.” „Korszerű-e s világravaló-e egyáltalán a kereszténység?” – teszi fel Prohászka ezt a drámai kérdést. Prohászkának az a nézete, hogy „állítsuk a régi igazságokat modern megvilágításba, hozzuk közelebb a mai kor érzéseihez, s mi is föllendítettük a vallásosságot. Hogyne volna a kereszténység világravaló – folytatja Prohászka – mikor oly mély, oly isteni, mikor a fölség méltósága és a szépség igézete van rajta, mikor tele van erővel, szerettel, irgalommal, türelemmel! Mikor oly isteni, s ugyanakkor oly emberi! Misztériumoknak épít dómokat, s befuttatja azokat fölfutó rózsakoszorújával. Szereti a gyermekek alázatát, s dicsekszik a hősök vérével. Nem vagyunk-e már udvarképesek, mi, akik Európát trónra emeltük? Vagy úgy változott el a világ, hogy a fa koronája a maga virágos díszében megvetendőnek tartja gyökerét és törzsét? Vagy olyat fordult talán, kijózanodott a kereszténység isteni előkelőségének hitéből, s csak a misztifi káció, a tettetés és alkalmazkodás árán tarthatjuk fel a világ szemei előtt a valódi keresztény ideál presztizsét?
Nem, mi nem így gondolkodunk. Nekünk a kereszténség „szellem és élet”, azt szeretnénk, ha mindnyájunknak az volna. „Mi azt látjuk – folytatja gondolatait Prohászka – hogy a vallásos érzésnek egységéből és mélységéből ered a nagy egyéniség és az élet virágzó pompája, a fénytől átitatott tudomány, a meleg érzéstől átjárt közélet, s a hatalmas lendületű művészet. A népléleknek leghatalmasabb ideáljait a vallásos érzés hordozza, azokban nyilatkozik meg az élet legközvetlenebb hatalma. A népekbe bele van oltva a keresztény vallás, s ez előbb volt ideáljuk, mint a nemzeti eszme. A régi istenekhez vissza már nem térhetünk, mert nem hiszünk bennük. Történelmet hamisít, s képtelenségekben utazik, ki Hadur oltáraival akar minket lelkesíteni, vagy a német népből Wotan-imádót nevel. Aki oltárokat keres, az ne zarándokoljon Hadurhoz, de még Sámsonhoz és Gideonhoz sem, itt állnak Krisztus oltárai, s öröklámpák égnek előttük.”
Az emberiség az erkölcsi nihil szép földjén is tele van vágyakkal és a nemes ideálok utáni álmokkal. Magasabb kinyilatkoztatás, nagyobb erő és tökélete sebb fedettség, mint amit a kereszténység nyújt, sehol sem létezik. Prohászka egy évszázaddal ezelőtt már látta az európai és a magyar múlt, a kereszténység diadalmas útjának múltjának és jelenének történetét, vatesként jövendőlte meg a XXI. századelőtt. Még szavakban is úgy fogalmazott, mint II. János pápa, aki kérve – kérve kérte az EU vezetését, hogy maradjanak sértetlenek Európa gyökerei… Átvágták azokat az EU vezetésében Istentől eltávolodottak, amit mindanynyian sajnálunk és őket nemkülönben. Orbán Viktor viszont úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak a kereszténység nem csak a múltja, hanem a jövője is. Hisz abban, hogy Európában is a szentek és a boldogok közösségében tesz majd az Isten igazságot.
****
Engem pedig 2012. január 22-én az a megtiszteltetés ért, hogy nekem „A Falvak Kultúrájáért Alapítvány” a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta. Indokolásképpen „A korszerű orvostudomány kialakítása érdekében kifejtett életművéért” indoklás szerepel a Kuratórium és az Alapítvány elnökének, Nick Ferenc úrnak aláírásával. Az oklevél kicsinyített mását mellékelem. A kuratórium elnökének, tagjainak és felterjesztőinek örömmel mondok köszönetet ezúton is.
folytatjuk…