Nem kizárt, hogy az államfőhöz fordulnak a kényszernyugdíjazott bírák, és azt kérik Áder Jánostól, hogy vonja vissza azokat a felmentő határozatokat, amelyeket ő maga, illetve elődje az Alkotmánybíróság (AB) döntése alapján alaptörvény-ellenesnek talált rendelkezések alapján írt alá. A korábbi hetvenéves nyugdíjkorhatár radikális csökkentése miatt június végén mindazoknak távozniuk kellett, akik 2011 végéig betöltötték a 62. életévüket, míg aki az idén éri el ezt a kort, annak december 31-én szűnik meg a bírói szolgálati viszonya.
Az Országos Bírósági Hivatal adatai szerint Schmitt Pál március 29-én 194 felmentő határozatot írt alá, Áder János pedig július 6-án mintegy negyven hasonló dokumentumot látott el kézjegyével. Az AB múlt héten kihirdetett határozatával megszűnt viszont a felmentés jogalapja, hiszen a bírói jogviszony megszüntetését az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke olyan rendelkezés alapján indítványozta, amelyet az alkotmánybírák visszamenőleges hatállyal megsemmisítettek. Erre hivatkozással tehát bírót törvényesen nyugdíjba küldeni bizonyosan nem lehet.
Az AB megtehette volna, hogy az érintett bírák helyzetét is rendezi, és kimondja, hogy a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó elnöki határozatok semmisek. Ezzel a lehetőséggel azonban a testület nem élt, hanem csak arra utalt, hogy a bírák szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján kell valamilyen megoldást találni. Vagyis: az OBH vezetőjének kezdeményeznie kellene a bírák visszahelyezését, illetve az államfő maga is dönthetne úgy, hogy a közjogi szempontból érvénytelen elnöki határozatokat visszavonja.
Amennyiben ezt nem lépik meg, a menesztett bírák munkaügyi bírósághoz fordulhatnak. A kényszernyugdíjazottaknak persze kevés esélyük van a visszahelyezésre, bár több példa is volt már arra, hogy a bíróság a köztársasági elnök felmentő határozatát megsemmisítette. Nem egy esetben előfordult, hogy fegyelmi büntetésként bírót menesztettek, majd munkaügyi perben a szankciót a bíróság megváltoztatta, s ezzel együtt az államfő határozatát is hatályon kívül helyezte. Ugyanez alkalmatlansági eljárásban is megesett, amikor a Legfelsőbb Bíróság – a korábbi minősítéssel szemben – jogerősen azt állapította meg, hogy az érintett alkalmas a bírói hivatás gyakorlására.
Bírósági források egyébként úgy vélik, hogy a jelenlegi jogellenes helyzetre hivatalból kellene valamilyen megoldást találni. Például valamennyi nyugdíjazott bírót legalább formálisan vissza kellene venni – ez becslések szerint havi 150 millió és a közterhei kifizetésével terhelné meg a bírósági büdzsét –, és amikor a parlament elfogadja majd a kormányfő által kilátásba helyezett törvénymódosításokat, ismét fel lehetne menteni őket. Ha nem így járnak el, marad a jogsértő helyzet, hiszen a nyugdíjazásra vonatkozó új szabályozás visszamenőleges hatállyal elvileg nem érvényesíthető. A több mint kétszáz bíró felmentése tehát mindenképpen vitatható lesz.
Más kérdés, hogy az AB határozatának a jogalkotó csak akkor tenne eleget, ha a nyugdíjkorhatárt fokozatosan csökkentené. A fokozatosság pedig kizárólag azt jelentheti, hogy – az általános öregségi nyugdíjkorhatár emeléséhez hasonló módon – többéves átmeneti időt kellene biztosítani. Ez azonban csak akkor valósulhatna meg, ha az idén menesztett bírákat kivétel nélkül visszahelyeznék, ami a kormányfő múlt heti nyilatkozata alapján – amely szerint a rendszer bizonyosan megmarad – elképzelhetetlen.
Ugyanakkor aggályos, hogy a köztársasági elnök a felmentő határozatokat július 6-án, tehát az alkotmánybírósági határozat kihirdetése előtt alig pár nappal írta alá. Akkor már valószínűleg kormányzati körökben is tudtak arról, hogy a testület milyen tartalmú döntést hoz – a belső információk kiszivárogtatása az utóbbi időben szinte gyakorlattá vált az AB-n –, ezért a korrekt eljárás az lett volna, ha megvárják a döntést. Ebben az esetben legalább annak a mintegy negyven bírónak a helyzete rendezett lenne, akinek december végén kell távoznia.
A miniszterelnök az AB-határozat kihirdetése után azt ígérte, hogy a múlt hét végéig javaslatot tesznek a parlamentnek a szükséges törvénymódosításokra, ám a T. Ház honlapján ennek lapzártánkig nincs jele. Ám az ügy ezzel sem lesz lezárva, mert a bírák az új szabályozás miatt – ha az nem tesz eleget a verdiktben foglaltaknak – ismét az alkotmánybírákhoz fordulhatnak. Emellett tovább folyik az Európai Bizottság által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárás, s az emberi jogi bíróság is foglalkozik az üggyel. Az EU bírósága dönthet arról, hogy a hazai és a közösségi jog esetleges ütközése esetén milyen törvényeket kell módosítani, míg Strasbourgban akár jelentős összegű kártérítést is megítélhetnek.
Forrás: Népszabadság online