A Bándy Kata meggyilkolásával gyanúsított P. László anyja, Tóth Hajnalka egy Kelebiához tartozó tanyán él. Megkerestük az 54 éves asszonyt, és ő vonakodás nélkül válaszolt minden kérdésünkre. Ugyanakkor az is tény, hogy az anya – aki a fiát csak Öcsinek hívja – gyakran bajban van a dátumokkal és a történetek felidézésével: mintha amnézia óvná őt az emlékezéstől.
Ami egyértelmű, hogy az asszony Pécsett született, egy hétgyermekes cigány családban. Apja egy téesz tehenészetében dolgozott, anyja a bőrgyárban, de hamar leszázalékolták. Tóth Hajnalka nyolc osztályt végzett, és évekig egy pécsi étterem konyháján dolgozott. Huszonegy évesen szült egy lányt, ám a gyerek apjával gyorsan szakított. Utána ismerkedett meg P. Aladárral, aki egy pécsi öntödében dolgozott. Hamarosan megszületett László, az apát azonban nem sokkal később lopásért becsukták, s börtönbe került az anya is, mert egy kocsmai verekedésben székkel leütött egy férfit. Súlyos testi sértésért két évet kapott, s az asszony szülő nélkül maradt gyermekei nevelőintézetbe kerültek.
A börtön után Tóth Hajnalka megismerkedett és összeházasodott egy bányásszal, akit viszont nem sokkal később leszázalékoltak. A pár akkor elköltözött Pécsről Kelebia mellé. Az asszonyt az ott élő anyja és testvérei hívták a tanyavilágba. A családnak akkor még volt pénze, mivel a férj pécsi kertes házáért jóval többet kaptak, mint amennyibe a tanya került. Tóth Hajnalka kezdeményezésére a gyámhatóság úgy döntött, hogy az anya visszakaphatja két gyermekét.
A kelebiai iskola egyik tanítója úgy emlékezett, hogy László 8-10 évesen aranyos, szófogadó gyerek volt, rendesen tanult. A pedagógus kiemelte, hogy a fiú ügyesen játszott az iskola színjátszó csoportjában.
Aztán a felső tagozaton P. László már kerülte az iskolát, s akkor újra állami gondozásba vették.
– Amikor megtudtam, hogy nem jár iskolába, darabokra törtem rajta egy lekvárfőző fakanalat – mondta László anyja. – Darabokra, érti?! Látszott is rajta a nyoma. Egy ideig rendesen járt az iskolába, aztán megint nem. Ezért vették el tőlem.
A 11 esztendős fiút Kalocsára vitték, s ott is maradt öt évig. Amint újra hazakerült, összebarátkozott egy pár évvel idősebb fiúval. Róla így beszélt Tóth Hajnalka:
– Az olyan barátja volt neki, mintha őt is én szültem volna. Vitte magával mindenhová. Egy rossz szót se mondhatok rá. Aztán csináltak valamit együtt. Hogy mit, nem tudom már. Azt hiszem, lopásokat, sok összejött nekik. Öcsi négy évet kapott.
A börtön nem javított P. Lászlón, a festőszakma tanulását abbahagyó férfinak munkahelye sosem volt, és – úgy tűnik – főképp lopásokból tartotta el magát. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság szóvivője arról tájékoztatott minket, hogy az elmúlt négy évben P. Lászlót háromszor ítélték el vagyon elleni bűncselekményekért. Lopáson érték a falujában, Tompán, Kiskunhalason, Szegeden és még számos településen. Vitt mindent: autót, motort, biciklit, gázolajat, használati tárgyakat, élelmiszert.
Gyakran ült börtönben kisebb, szabálysértésnek minősülő lopásokért, 15-60 napot. Emiatt július 2-án is börtönbe kellett volna vonulnia 20 napra. Ha megteszi, július 8-án nem ölhette volna meg Bándy Katát. Amúgy – valószínűleg – nem annyira a szabálysértés okán kimért elzárás elől menekült Pécsre, hanem azért, mert áprilisban lopás bűncselekményéért is elmarasztalták, amiért egy év négy hónapot kapott, s emiatt július végén kellett volna a rács mögé vonulnia. Erőszakos bűncselekményt viszont P. László nem követett el, tudtuk meg a szóvivőtől.
– Igen, Öcsinek csak lopásai voltak – ismételgette P. László anyja. – Nem értem, hogy ölhette meg azt a szegény lányt, Öcsi sosem volt erőszakos.
Erre megjegyeztem, hogy P. László – Kelebián hallottam ezt – alaposan összeverte élettársát, Esztert is, aki László kétéves fiának az anyja. Tóth Hajnalka rábólintott, és elmondta, hogy Eszternek volt korábban egy kapcsolata Tompán, a Palkó, akinek szült is egy lányt. A gyereket az apja neveli. Utána összeállt Lászlóval, és szült neki egy fiút, Lacikát. Amikor tavasszal László börtönben ült, Eszter visszament Palkóhoz. László kijött a börtönből, s a barátai meséltek neki Eszter dolgairól.
– Annak, hogy Öcsi megverte Esztert, volt értelme – véleményezte a történteket P. László anyja. – Mert hát milyen munka az, hogy amíg a párunk börtönben van, összeállunk mással? Meg milyen munka az, hogy Eszter, ha nem volt pénze, kiállt az útra?
A kelebiaiak közül többen azt feltételezték, hogy Esztert P. László küldte ki az útra. Mikor ezt szóba hoztam, az anya kitért a válasz elől:
– Nem tudom. De az a verés járt neki. Eszter is elismerte, és nem hagyta el Öcsit. Pécsre is együtt mentek.
A 22 éves Eszter egyébként az egyik internetes közösségi oldalon azt írta, hogy semmit sem tudott László tettéről, ha sejti, mire készül, akkor megpróbálta volna megakadályozni.
Tóth Hajnalka amellett, hogy nem érti, mi vihette a fiát gyilkosságba, biztos abban, hogy ha P. László valóban embert ölt, volt társa is:
– Minden bűncselekményben cimborája volt. Ő állandóan valami bandával ment. Semmit se csinált egyedül. Nem bírt egyedül lenni.
Hozzátette, hogy amikor május végén, június elején P. László elutazott Pécsre, nemcsak Eszter ment vele, hanem egyik unokatestvére, J. Olivér is. Az anya szerint a Tompán élő Olivér együtt volt Öcsivel Pécsett még a gyilkosság után is, azóta viszont nincs híre róla. Olivér állami gondozásban nőtt fel, apja és anyja egyaránt megjárta a börtönt. A rendőrségnél viszont nem beszélnek J. Olivérről, elképzelhető, hogy ez a hallgatás része a nyomozásnak.
P. László keddi kihallgatásán azt vallotta, hogy a gyilkosság előtt megivott két liter bort, és drogozott is. A kelebiaiak viszont sosem tapasztalták, hogy ivott vagy drogozott volna, ezért erről is megkérdeztem az anyját:
– Csak üdítőt ivott – állította az asszony. – Ha ivott is, akkor valaki itatta. Mondom, nem egyedül volt.
Tóth Hajnalka szeretné meglátogatni fiát, hogy megkérdezze, miért ölt. Nem tudja, miképp jut el Pécsre. Az asszony férje már rég meghalt, hogy mikor, arra a nő már nem is emlékszik. Több mint tíz éve élettársa van. Ő egy kacsatelepen dolgozik. A párnak tíz éve született két lánya, ám nemcsak az ikrekről gondoskodnak, hanem P. László kétéves fiáról is. A kisfiú fenekét mostanság nem takarja ruha, az asszony azt mondta, még most alakul Lacika szobatisztasága, s így könnyebb.
A tanya leírhatatlan állapotú. A minden komfortot nélkülöző épület sötét és büdös, az ütött-kopott bútorok kárpitja valószerűtlenül koszos. A három kicsit ez láthatóan nem zavarja, ők már megszokták.
Forrás: nol.hu