Elmarasztalta Magyarországot egy kormánytisztviselő indoklás nélküli elbocsátása miatt a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága. A Magyar Helsinki Bizottság által képviselt panaszos ügyében a bíróság kimondta, hogy az indoklás nélküli elbocsátás intézménye megfosztotta a panaszost a valódi jogorvoslat lehetőségétől.
Az ítélet szerint a 39 esztendős péceli panaszosnak hatezer euró nem vagyoni kártérítés és háromezer euró költségtérítés is jár. Az MSZP azonnal közleményben szólította fel a kormánypártokat, hogy a mintegy hárommillió forintot, valamint a hasonló munkajogi perek után várható további kártérítési kötelezettségeket a saját pártkasszájukból fizessék ki.
Nem könnyű megítélni, hányan járhatnak jól a strasbourgi ítélettel. Mindazok a kormánytisztviselők, akiket 2011. január és május 31. között indoklás nélkül elküldtek, és az elbocsátásuktól számított hat hónapon belül bírósághoz fordultak, hasonló ítéletre számíthatnak – már ha az ügyük a strasbourgi bíróság elé kerül. A magyar állam legfeljebb a szégyent csökkentheti azzal, ha peren kívül megegyezik az érintettekkel, ebben az esetben ugyanis a bíróság formálisan nem marasztalja el újra az országot. A Helsinki Bizottság egyébként még további nyolc volt kormánytisztviselő ügyében fordult az emberjogi bírósághoz.
Kósa Lajos, Tarlós István és Kovács Zoltán 2010. október 27-én terjesztett elő önálló indítványt a közszolgálati törvény az indoklás nélküli elbocsátásokat lehetővé tevő módosítására. A fideszes képviselők a közszolgálat valós szolgálattá tételének igényével, a hatékony működéssel, a versenyszférával versenyképes bérek széles körben történő megállapíthatóságával, a minőségi szakembergárda kialakításának szükségességével indokolták javaslatukat – amelyet sajátos ajándékként egy nappal karácsony előtt fogadott el a kormánytöbbség.
Az ellenzék sajtótájékoztatón bírálta a tervezetet, és az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult. Az érdekképviseletekkel egyetértésben azt jósolták, hogy az indoklás nélküli felmondás intézménye egyfajta hűbéri rendszert alakít ki, amelyben senkinek sem lesz mersze felemelni a szavát az esetleges törvénysértő utasításokkal szemben. A taláros testület végül 2011. május 31-ével semmisítette meg a rendelkezést. Hivatalosan azért tartotta életben a döntés kihirdetésétől számítva még három hónapig, hogy időt adjon a jogalkotónak az alkotmánysértő jogszabály kijavítására. A javításra néhány nap is elég volt, ellenben az ellenzék szerint a politikai indíttatástól sem mentes kirúgások az AB által biztosított utolsó napig folytatódtak.
Árva János, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint az önkormányzatokat is figyelembe véve több ezer embert távolítottak el indoklás nélkül a törvény hatálya idején. Bár a szakszervezet bátorította az érintetteket a jogi fellépésre, csak kevesen vették fel a kesztyűt a törvénnyel szemben. Akik mégis megtették, általában sorra elbukták a pert, a bírók döntő többsége ugyanis a törvény betűjéből kiindulva jogszerűnek ítélte az indoklás nélküli elbocsátásokat.
Nem minden bíró gondolta azonban így. Néhányan – civil szervezetekhez és érdekvédőkhöz hasonlóan – alkotmányjogi panasszal éltek az AB-nál, és a döntésig felfüggesztették a munkaviszony indoklás nélküli megszüntetése miatt indított pert. A panasz alapja ez esetben az lehet, hogy a bíróság (a már lezárt ügyekben) egy alkotmánysértő törvény alapján hozta meg a panaszosok számára kedvezőtlen döntését. Ha az AB helyt ad a panaszoknak, az perújításra adhat okot a már jogerősen lezárt ügyekben. Ez esetben pedig a panaszosok számára akár kedvező döntés is születhet, ami – ha nem is jelenti korábbi munkakörük visszanyerését – az indoklás nélküli elbocsátáshoz képest kedvezőbb és méltányosabb feltételekkel szünteti meg a munkaviszonyukat.
Az AB a honlapján elérhető napirend szerint hétfőn tárgyalta a kérdést, de nem döntött. Információink szerint azonban nem zárható ki, hogy még az ítélkezési szünet előtt idehaza is kimondják a végső szót az ügyben.