A díjnyertes tardi vállalkozás folyamatosan munkát ad a hímzőasszonyoknak
Így lett a hagyományos matyó motívumokból trendi ruhadísz és kiegészítő. Nem mellesleg pedig egy Pro Bono Díjas szociális vállalkozás, amely saját erejéből eredeti, új üzleti modellt dolgozott ki egy település vagy egy kistérség égető szociális problémáinak enyhítésére.
Nagy Ervin, a Katona József Színház színésze két évvel ezelőtt speciális ajándékot kapott születésnapjára a családjától: egy matyó hímzéses fehér inget. A meglepetést a felesége, Váczi Rozi készítette. Pontosabban ő rendelte meg a Tardon élő Teri nénitől, akit húgával, Váczi Borbálával együtt gyerekkoruk óta jól ismertek. Elvitték Teri nénihez a szűzfehér inget, amelyre rárajzoltak egy virágmintát, mondván, azt szeretnék ráhímeztetni. Amikor megpillantották az elkészült ruhadarabot, elállt a lélegzetük.
– Az volt az első gondolatunk, hogy mi is akarunk magunknak egy ilyet –meséli Váczi Bori. – A második meg az: lehet, hogy más is akarna magának ilyet. Mi lenne, ha eredeti matyó motívumokkal hímzett ruhákat gyártatnánk és értékesítenénk? Megszületett a matyodesign ötlete.
Hogy életképes üzletről lehet-e szó, az akkor még egyáltalán nem volt biztos, mivel a lányok alaposan elfogultak voltak matyóügyben. Mindketten Tardra születtek, pedagógus szüleik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a helyi iskolában tanítottak. Bár a család 1984-ben visszaköltözött a fővárosba, a tardi házukat megtartották, a gyerekek az összes tanítási szünetet a borsodi faluban töltötték. Így aztán pontosan tudták, kik azok az asszonyok, akik még ma is őrzik a matyó népművészet hagyományait, akik ismerik és használják a tradicionális motívumokat.
– Bár sokan foglalkoznak hímzéssel a faluban, jórészt párnákat, terítőket, abroszokat, kötényeket díszítenek – mondja Váczi Bori –, viszont manapság nem könnyű értékesíteni ezeket. Amik egykor a paraszti kultúrában használati tárgyak voltak, mai szemmel idejét múltnak tűnnek. A matyodesign abból az alapvetésből bontakozott ki, hogy a piacon helye van azoknak a termékeknek is, amelyek úgy őrzik a népművészeti hagyományokat, hogy közben alkalmasak a mindennapi használatra, ráadásul még divatosak is.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a Váczi lányoknak sok tapasztalatuk lett volna egy vállalkozás felépítésében, eredeti végzettségüket tekintve mindketten szociális munkások. Más szempontból viszont mindenki másnál előnyösebb helyzetből startoltak: egyrészt övék volt az alapötlet, másrészt elkapta őket a lelkesedés. A siker kulcsa mégis az volt, hogy maguk mellé tudták állítani a legszebben hímző tardi asszonyokat. Jelenleg hatan dolgoznak a matyodesignnak, négyen közülük nyugdíjasok. Az elkészült termékeket – egyelőre főként ingeket, pólókat, kalapokat, karkötőket, brossokat – részben az interneten, részben a budapesti bemutatótermükben árusítják, de egyre több viszonteladóval is van már megállapodásuk. Egy ideje külföldön is jelen vannak: Berlinben és Los Angelesben hamarosan lehet matyodesign-holmikat vásárolni, de szerződésük van egy ottawai kereskedővel is. A gyors üzleti sikerben nyilván szerepe volt annak, hogy a marketingmunkához arcát, nevét és lelkesedését adta Nagy Ervin és kollégája, Pálmai Anna színésznő is.
Bár a Váczi lányok és a hímzőasszonyok régóta ismerték egymást, a közös munkában kellett némi idő az összecsiszolódáshoz. A „szigorú cégtulajdonosok” ugyanis ragaszkodtak hozzá, hogy az ingekre, pólókra, kiegészítőkre kerülő matyó motívumok az ő elképzeléseik alapján készüljenek el, márpedig ezek jó néhány esetben – főleg ami a színeket illeti – eltértek az évszázados matyó hagyományoktól.
– Amikor először meghallottam, hogy a lányok feketéből meg sötétkékből akarnak kihímeztetni egy rózsát, a szívemhez kaptam – meséli Szolnoki Andrásné, aki ugyan már 72 éves, a lányok mégis csak Erzsinek szólítják. Ő a Váczi testvérek tardi jobbkeze, részt vesz a hímzésben, és segít eligazodni a matyó rózsák között. – Manapság már előfordul, hogy rám bízzák a színek kiválasztását, na, olyankor mindig a hagyományos matyó színeket használom.
Azok, akik Tardon beszálltak a matyodesignba, nem ma kezdték a szakmát. Erzsi néni például 19 éven át szállított saját készítésű matyómotívumos dísztárgyakat a mezőkövesdi háziipari szövetkezetnek, igaz, pólókkal, baseballsapkákkal, neszeszerekkel korábban még nem volt dolga. Azt mondja, egy egyszerűbb minta kihímzése általában félnapi feladat, de nem dolgozik folyamatosan, hiszen a kerttel meg a házimunkával is törődnie kell, így sokszor tévénézés, pontosabban tévéhallgatás közben veszi kezébe a munkát. A Váczi testvérek hosszú távra tervezik a matyodesignt. A termékskálát hamarosan farmernadrággal, pulóverrel, kabáttal, vászoncipővel és táskával bővítik. Tömegtermelésre persze nem állnak át, sőt azt tervezik, hogy a jövőben a honlapjukon minden egyes termékükről feltüntetik majd, hogy ki készítette (egy portré és egy rövid életrajz kíséretében), így a vásárló bármikor megnézheti, kinek a keze munkáját dicséri az általa viselt egyedi ruhadarab.
A matyodesign egy hatezer dolláros pályázati támogatásból őszre egy új varróüzemet indít be Tardon, így nemcsak alkalmi munkával láthatják majd el a helyieket, hanem állást is tudnak adni számukra.
– Alig várom már a lehetőséget – mondja Hajdú Anikó, a legfiatalabb, mindössze 21 éves hímzőhölgy. – Jelenleg otthon dolgozom: a családi gazdaságunkban én gondozom az állatokat. Három éve az édesanyámtól tanultam meg hímezni, de annyira megszerettem, hogy képes lennék egész életemben ezzel foglalkozni.
A matyodesign a közelmúltban úgynevezett Pro Bono Díjat kapott: ezt olyan szociális vállalkozás nyerheti el, amely saját erejéből eredeti, új üzleti modellt dolgozott ki egy település vagy egy kistérség égető szociális problémáinak enyhítésére. Váczi Bori azt mondja, ezzel komoly súlyt raktak a vállukra, hiszen a díjjal számukra is nyilvánvalóvá vált, felelősséggel tartoznak a hímzőasszonyokért, a faluért, a matyó kultúráért. Viszont ez az elismerés azt is bebizonyította, hogy jó irányba vezet az út, amelyen elindultak.
forrás: nol.hu