Samir N. Kapadia csillaga emelkedőben volt Washingtonban – a Capitoliumon eltöltött gyakornoki idő után egy nagy alapítványnál és tanácsadó cégnél kapott állást -, mégis úgy érezte, hogy a napjai rutinszerűekké váltak. Ugyanakkor a húszas éveiben járó indiai barátai és rokonai mind arról áradoztak neki, hogy mennyire izgalmas éltet élnek a gyorsan fejlődő országban. Az egyik e-kereskedéssel foglalkozott, a másik a közönségkapcsolatok terén működő vállalkozást vezetett, és volt, aki folyóiratot szerkesztett, üzleti inkubátorprogramot irányított, vagy internetes oldalt üzemeltetett.
„A Facebookon és telefonon mást se hallottam tőlük, mint hogy érdekes, változatos dolgokat csinálnak – mesélte az Indiában született, de az Egyesült Államokban felnőtt Kapadia. – kezdtem úgy érezni, hogy a munkám egyre kevésbé elégít ki.”
Tavaly ki is lépett a munkahelyéről, és Mumbaiba, az egykori Bombayba költözött.
Ellenkező irányú áramlás
Az Egyesült Államokba bevándoroltak magasan képzett gyermekei egyre nagyobb számban döntenek úgy, hogy visszatérnek őseik földjére. Örömmel mennek a szüleik által valaha elhagyott, de azóta gazdasági hatalommá vált országokba.
Egyesek kisgyerekként érkeztek az Egyesült Államokba, ahol állampolgárságot szereztek, mások pedig bevándorló szülők gyerekeiként, de amerikaiakként már ott születtek. Interjúikban az utóbbiak közül sokan azt mondják, hogy nem tudják, mennyi ideig maradnak külföldön: akár évekig is eltarthat, vagy akár életük végéig. Döntésük, hogy távozzanak, sok esetben bánatot okoz szüleiknek, de ők úgy vélik, hogy a munkalehetőségek egyesült államokbeli hiánya és a kedvező külföldi lehetőségek távozásra ösztönzik őket.
„Új piacok nyílnak, az emberek minden nap ötletekkel állnak elő, és rengeteg lehetőség van alkotni” – mondta a The New York Times című lapnak Kapadia, aki most a Gateway House nevű új mumbai külpolitikai kutatásokkal foglalkozó szervezetnél dolgozik.
A világ kevésbé fejlett országai generációkon keresztül agyelszívás áldozatai voltak – legokosabb, legtehetségesebb fiaik nagy számban hagyták el őket, és mentek a fejlett Nyugatra. Ez a jelenség változatlanul megvan, viszont elkezdődött egy ellenkező irányú áramlás, elsősorban Kínába és Indiába, és kisebb mértékben Brazíliába és Oroszországba.
Bizonyos tudósok és üzleti vezetők állítják, hogy ez a migráció nem feltétlenül rossz az Egyesült Államoknak. Szerintük a fiatal vállalkozók és magasan képzett szakemberek elterjesztik külföldön az amerikai tudást és ismereteket, egyidejűleg tapasztalatokat szereznek külföldön, és új kapcsolatrendszert építenek ki, amit aztán visszavisznek az Egyesült Államokba vagy máshová.
Nem csupán egyéni döntés
Szakértők azonban figyelmeztetnek arra, hogy a tehetségekért folyó globális versengés korában már nem vehető biztosra, hogy a külföldre ment tehetségek visszatérnek az Egyesült Államokba, illetve az amerikai vállalatokhoz.
A washingtoni kormány nem gyűjt adatokat kifejezetten a bevándorlók Amerikában született gyerekeinek elvándorlásáról, illetve azokéról, akik külföldön születtek, de kisgyerekként az Egyesült Államokba költöztek szüleikkel. Számos migrációs szakember állítja azonban, hogy a jelenség számottevő méretűvé vált, és egyre gyakoribb.
Edward J. W. Park, a Los Angeles-i Loyola Marymount Egyetem ázsiai, csendes-óceáni és amerikai tanulmányok programjának igazgatója szerint a migrációt erősíti néhány külföldi kormánynak az a törekvése, hogy több külföldi tehetséget vonzzon az országba munkaalkalmak, befektetéshez nyújtott támogatás, adó- és vízumkönnyítések felajánlásával.
„Nem csupán egyéneken múlik tehát a döntés. Stratégiai politikai célokat megszabó kormányoknak is szerepük van benne” – fejtette ki.
Indiai hivatalos források szerint az utóbbi években jelentősen nőtt az országba érkezett indiai származásúak száma. „Egyedül 2010-ben legalább százezer ilyen személy érkezett” – fedte fel Alvin Didár Szingh, a tengeren túli indiai ügyek minisztériumának egykori magas beosztású tisztviselője.
Családi kapcsolatok
A külföldre költöző amerikaiak közül sokan képesek kihasználni a családi kapcsolatokat, a bevándorlói környezetben szerzett nyelvi ismereteket és a kulturális tudást.
Jonathan Assayag, egy Rio de Janeiróban született és Dél-Floridában felnőtt brazil amerikai tavaly visszatért Brazíliába. A Harvard Egyetem közgazdasági karán végzett férfi egy internetvállalkozásnál dolgozott a Szilícium-völgyben, és sikertelenül próbált önálló üzleti vállalkozásba kezdeni. Harvardi barátai egyfolytában arra biztatták, hogy változtasson. „Jon, mit művelsz, kérdezgették. Azt mondták: menj Brazíliába, kezdjél ott vállalkozásba!” – idézte fel a történteket.
Sao Paulóba áttelepülve egy kockázati tőkebefektető cégnél helyezkedett el, és jelenleg szemészeti eszközök internetes kereskedelmének beindításával próbálkozik. „Beszélem a nyelvet, ismerem a kultúrát, tudom, hogyan kötnek itt üzletet az emberek” – magyarázta.
Calvin Chin Michiganben született, majd San Franciscóban élt, ahol kezdő vállalkozások útnak indításával foglalkozott, felesége pedig belsőépítész volt. Chin édesanyja és apai nagyszülei Kínából származtak, felesége szülei pedig Tajvanról.
Most Sanghajban élnek, ahol Calvin Chin két vállalkozásba kezdett – az egyik internetes kölcsönszolgáltatás diákoknak, a másik kezdő vállalkozások segítésével foglalkozik. Felesége, Angie Wu televíziós tévéhíradót vezet és cikkeket ír újságoknak. A pár két gyereke már Kínában született.
A 36 éves indiai-amerikai Rítu Dzsain Texasban nőtt fel, könyvelőként dolgozott, és egy hosszabb külföldi utazáson határozta el, hogy Indiába költözik. Mint mondta, akármerre ment, mindenhol olyanokkal találkozott, akik visszatértek őseik hazájába, és érezték a fejlődő világ „alkotó energiáit”.
Férjével, Nehal Szangavival, aki ügyvédként dolgozott az Egyesült Államokban, 2011 januárjában költöztek Mumbaiba. Régi szenvedélyének engedve Dzsain jelenleg tánctanárként és koreográfusként dolgozik, és szerepelt már televíziós hirdetésekben és egy bollywoodi filmben is.
„Olyanok vesznek körül bennünket, akik szeretnének kipróbálni valami újat” – húzta alá.
Értetlenkedő szülők
Az áttelepülők egy jelentős részének a döntése meglepte, sőt több esetben feldühítette a szülőket.
Amikor a Tajvanon született és az Egyesült Államokban felnőtt Jason Y. Lee egyetemistaként közölte a szüleivel, hogy Hongkongba akar utazni, az apja nem volt hajlandó kifizetni a repülőjegyet. „Magában azt mondhatta, hogy +keményen dolgoztam azért, hogy Amerikába hozhassalak, erre te most vissza akarsz menni Kínába+ ” – idézte fel a történteket a 29 éves Lee, aki azóta létrehozott egy, az Egyesült Államok és Kína közti forgalmat lebonyolító export-import üzleti vállalkozást, tanult Sanghajban, dolgozott New York-i és szingapúri befektetési bankban, és Indiában nemzetközi álláskereső internetes oldalt működtetett. Jelenleg egy szingapúri befektetési cégnél dolgozik, az apja pedig, aki hevesen ellenezte áttelepülését, megenyhült.
Margareth Tran – akinek a családja két generáció élete alatt, Kambodzsán, Thaiföldön, Hongkongon és Franciaországon keresztül jutott el Kínából az Egyesült Államokba – bevallotta, hogy amikor 2009-ben úgy döntött, hogy visszamegy Kínába, az apja erőteljesen ellenezte. „Őrültségnek tartotta, hogy Kínába akartam menni – mesélte a 26 éves, Franciaországban született és 11 évesen az Egyesült Államokba került Tran. – Azt akarta, hogy élvezzem mindazt a jót, ami egy első világbeli országban élvezhető.”
De miután 2009-ben, a recesszió mélypontján megszerezte diplomáját a Cornell Egyetemen, nem talált munkát a Wall Streeten, ahol mindenáron dolgozni szeretett volna. Ezért Sanghajba ment, és egy vállalatirányítási tanácsadó cégnél helyezkedett el.
„Korábban sose jártam Ázsiában, így visszaköltözésemnek az oka részben az volt, hogy vissza akartam térni a gyökereimhez” – jelentette ki.
Tran nem tudja, hogy mennyi ideig marad távol az Egyesült Államoktól. Nyitott a különböző lehetőségekre, hajlandó másik országba költözni, Kína és az Egyesült Államok között megosztani az életét, de akár örökre Kínában maradni is.
Az édesapja vonakodva bár, de elfogadta a döntését. „Azt mondtam neki, hogy szeretnék Kínában próbálkozni, és ha jól sülnek el a dolgok, komoly karriert futhatok be. Nem tartott vissza” – elevenítette fel.
Forrás: mti