Nincsenek reflektorfényben Magyarországon azok a szövegírók, akik politikusoknak dolgoznak. A múltban gyökerező közvélekedéssel ellentétben a politikusok nem saját, hanem komoly háttérmunka eredményeként előállított szövegeket mondanak. Hogy melyik politikus ezekből mit és hogyan használ fel, mi az, ami végül elhangzik egy eseményen, az többnyire a személyiségüktől függ.
„Ha észreveszed, hogy döglött lovon lovagolsz, szállj le róla”; „Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne”; „Útelágazáshoz érkeztünk, de nem nehéz a választás” – ezek mind-mind olyan mondatok, amelyekre feltehetően mindenki emlékszik, aki kicsit is érdeklődik a közügyek iránt, sőt még azok is, akik egyáltalán nem. Orbán Viktor híres dakota közmondásai, Gyurcsány Ferencnek az idősödő nőket vérig sértő, rosszul elhelyezett, feltehetően rögtönzésből származó és meggondolatlan kiszólása, vagy éppen Medgyessy Péter parlamenti beszédének az a részlete, amellyel a szónoknak harmadszori nekifutásra sem sikerült megbirkóznia, mind a folklór részévé váltak. Ha elvégeznénk egy közvéleménykutatást, hogy ezeket a sorokat vajon a politikusok maguk találták-e ki, akkor minden bizonnyal azt az eredményt kapnánk, hogy igen.
Megdöbbentő, de igaz: Magyarországon a többség még mindig azt hiszi, hogy amit egy politikus mond, ír, az a saját szellemi terméke, és nem pedig a mögötte álló kommunikációs csapat munkájának eredménye. Ahogy beszélgetőpartnereink – akiket a cikk megírása előtt felkerestünk – mondták: Magyarországon a Kádár-rendszer óta él a mítosz, hogy a politikus olyan ember, aki papír nélkül is tud beszélni, de ha nem, a felolvasott szöveget akkor is maga írja. Ezzel szemben a valóság az, hogy a politikusok, amióta felismerték a marketing jelentőségét a politika alakításában, komoly szövegírói stábbal dolgoznak. Ezek nemcsak beszédeket írnak, hanem felkészítik őket a fontosabb szereplésekre, háttéranyagokat készítenek nekik, hivatalos levelezésüket is többnyire elvégzik helyettük. Mindebben persze semmi meglepő nem kellene, hogy legyen, hiszen nem várható el egy politikustól, akinek reggeltől estig találkozói és szereplései vannak, hogy maga írja a szövegeit.
De hogy pontosan kik és milyen rend szerint dolgoztak az eddigi miniszterelnököknek, az épp a fent leírt közvélekedés miatt valahogy soha nem volt a nyilvánosság számára érdekes, leszámítva, amikor éppen a minisztériumi kasszákban néztek körül az újságírók. Külföldön ezzel szemben egyes szövegírók azok közé a közszereplők, híres emberek közé tartoznak, akikkel a sajtó rendszeresen foglalkozik. Ilyen például Jon Favreau, Barack Obama szemtelenül fiatal, 31 éves szövegírója, akiről a New York Times hosszú portrét közölt 2008 januárjában.
Bár Magyarországon két oktatási intézményben, a Magyar Író Akadémián és a Századvég Politikai Iskolában is tanítják a beszédírást, ezek még viszonylag új képzések, így azok, akik eddig politikusok mellett dolgoztak, értelemszerűen nem ezekről a helyekről kerültek ki. Szövegíró leginkább újságírókból, bölcsész végzettségűekből lesz a tapasztalatok alapján. Gyurkovics Tamás, aki 2002-től 2010-ig dolgozott a szocialista–szabad demokrata kormányok idején a kormányzati kommunikációs csapatban szövegíróként, azt mondja, ez alapvetően alkalmazott szövegírói munka: „Nem jó, ha egy szövegíró szépírói, újságírói, illetve politikusi ambíciókkal indul neki ennek a munkának, és azt önmegvalósítása részének tekinti.” Hogy ki a jó szövegíró, azt ugyanakkor ő sem tudta definiálni – legalábbis a politikusi oldal nélkül. „Ez egy szimbiotikus viszony, ami bizonyos chemistry nélkül nem megy” – mondja Gyurkovics. Doncsev András, aki hosszú évek óta Orbán Viktor egyik szövegírója, és a miniszterelnök legbizalmasabb segítői közé tartozik, szintén úgy véli: nem lehet ilyen szempontból definiálni egy jó szövegírót. Szerinte is inkább azon a személyes viszonyon múlik a munka minősége, amely a szövegíró és politikusa között kialakul.
Hogy egy politikusnak miért van szüksége szövegíróra még akkor is, ha pártatlan vélemények szerint is vérbeli szónok, arra Gyurcsány Ferenc feljebb idézett elszólása az egyik legjobb példa. Amikor az öregecskedő feleség képét belevitte beszédébe, az minden bizonnyal annak volt köszönhető, hogy egyre biztonságosabban élte meg szerepét. Ez elsősorban nem azért veszélyes, mert az óvatlan fogalmazással vétett hibák amortizálják a karaktert (ez kezelhető), hanem sokkal inkább azért, mert képes hetekre „túszul ejteni” a közbeszédet, a politikai tematikát.
„Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot” – ironizál Gyurkovics Tamás Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényének első mondatával, utalva arra, hogy a beszédírónak ott kell lennie a politikus közelében, a tanácsadói csapatban ahhoz, hogy lássa a történéseket, amelyek alakítják a folyamatokat. „Elégséges és közvetlen információ nélkül egyetlen alkalmazott kommunikáció sem lehet sikeres. A beszédírás meg pláne” – mondja Gyurkovics. Doncsev András ezzel szemben – bár az ő helyzete kitüntetett Orbán Viktor beszédírói között – máshogy látja ezt: az ő munkájához elegendő, ha felkérést kap a miniszterelnöktől, amiben benne van a dátum és az esemény. A köztük lévő kapcsolat saját megfogalmazása szerint olyan régi és bizalmas, hogy szinte szavak nélkül is megértik egymást.
Gyurkovics szerint azért jó senior munkatársnak lenni szövegíróként, mert ebben a pozícióban már van arra lehetősége, hogy személyesen jelen tudjon lenni megbeszéléseken, amelyek alakítják a politikát és nyilván azokat a beszédeket is, amelyeket az ügyekkel kapcsolatban meg kell írni. Ez a többszereplős megbeszélésektől egészen a négyszemközti beszélgetésekig terjed, amikor lehetősége van a szövegírónak az adott politikussal megbeszélnie a témákat. Például egy évértékelő beszéd előkészítésekor fontos mozzanat, hogy ne közvetítőkön keresztül alakuljon ki a beszéd briefje, hanem közvetlen, személyes beszélgetés alapján. Ugyanakkor Gyurkovics visszaemlékezése szerint a beszédekkel kapcsolatos megbeszélések voltak az elsők a naptárban, amiket ki lehetett húzni valami más kedvéért. Ritkán fordult elő, hogy az előre eltervezett időbeosztás tartható lett volna.
Az évértékelő beszéd, amelyet Orbán Viktor honosított meg Magyarországon, kivételt képezett Gyurkovicsék naptárában: nagyjából három héttel a beszéd elhangzása előtt került be a tennivalók közé. A folyamat így néz ki: első lépésként a szűk kommunikációs stáb megbeszélése után a szövegíró készít egy első szövegvázlatot, amelyet aztán a zsűriző stáb darabokra szed, jószerével nem marad meg belőle semmi. Ettől függetlenül ez a munka azért hasznos, mert így a politikusnak, aki beesik a megbeszélésre, már van egy támasza, ami segíti a további ötletelésben. Ekkor alakul ki a szöveg végső vázlata: a politikusnak ilyenkor van ideje elmondani, melyek azok a témák, amiket mindenképpen érinteni akar, és melyek azok, amiket kihagyna. A szocialista–szabad demokrata kormányok idején az évértékelő beszéd mindig a parlamentben hangzott el, hétfőn, napirend előtti felszólalásként, így a szövegíró stábnak azok a tagjai, akik a végső szövegváltozatot írták, az azt megelőző hétvégét végigdolgozták.
Orbán Viktor szövegírója másként dolgozik most, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor a hivatalban ülve, munkatársakkal körülvéve, egyfajta szerkesztőségként dolgoztak a miniszterelnök nyilvános szereplésein. A koncepcióval a tavaly elhunyt Wermer András, Orbán akkori kommunikációs főtanácsadója ismertette meg a stábot, ő osztotta ki a feladatokat, amelyekhez illeszkedve kellett elkészíteni a szövegeket az egyes eseményekre. Mára a Fidesz kommunikációja megváltozott – szinte teljes egészében új munkatársak dolgoznak ezen a területen az 1998-2002-es időszakhoz képest. Az új felállásban Doncsev András úgy érzi, hatékonyabban tudja végezni a munkáját a szervezeten kívül, hiszen feladata nem munkaidőhöz kötött, és teljes mértékben személyre szabott. Ráadásul nem is feladata a miniszterelnök összes szereplésében részt venni. Orbán Viktor tisztában van vele, hogy autonóm személyiség, így csak egyes feladatokkal bízza őt meg, amelyekről úgy ítéli meg, illik hozzá, és tudja, olyan szöveget kap, amellyel elégedett lesz. Ahogy fogalmaz: „Ezekkel a helyzetekkel, megszólalásokkal nagy mértékben tudok azonosulni, ezért lesz hiteles a szöveg. Ettől függetlenül a miniszterelnök mindig maga dönti el, hogyan használja, alakítja az általam és másoktól kapott szövegeket.”
Medgyessy Péter kötötte magát a megírt szöveghez, amit viszont csak ritkán tudott jól felolvasni annak ellenére, hogy dupla sortávval és 16-os betűmérettel nyomtatták ki neki. Gyurcsány Ferenc a megírt beszédekből A5-ös lapokra készített magának kézzel jegyzeteket, amelyekre kulcsszavakat, mondatokat írt fel, és beszédét ezek segítségével mondta el. Orbán Viktor szintén máshogy jár el: a Doncsev Andrástól vagy másoktól kapott szöveget minden alkalommal maga szerkeszti meg, hozza végső formába. Ennek a 2011-es őszi-téli parlamenti ülésszakon láthattuk bizonyítékát is, amikor az Origo fotóriporterei a karzatról fotózták le a miniszterelnököt, aki éppen a pulpitusról mondott beszédet, és látni lehet a képen, hogy papírja tele van kézzel írott jegyzetekkel, kihúzásokkal. A képek publikálása után Kövér László kitiltotta a szerkesztőség fotósait az ülésteremből, akik csak utólagos egyeztetés után térhettek vissza, hogy munkájukat végezhessék.
Hogy egy politikusi beszéd mikor sikeres, az viszonylag egyszerű képlet: a politikai kommunikáció célja a politikai napirend uralása, vagyis az, hogy az újságok arról írjanak, amiről a politikusok beszélnek. Egy jól felépített beszéd nagyjából ugyanúgy piramisszerűen áll össze, mint a jól megírt hír (felcím, cím, lead, szövegtörzs, amelynek elején le van írva a lényeg, majd annak kibontása következik a cikk hátralevő részében). A szövegíró számára a legnagyobb siker, amikor az eseménnyel foglalkozó híradásokban azok a kulcsmondatok köszönnek vissza, amelyeket megfogalmazott, és nem csak a baráti médiában, a jó sajtókapcsolatoknak köszönhetően.
Gyurkovics Tamás
Volt filmes magazin főszerkesztője és kereskedelmi tévé pr-munkatársa is, majd saját vállalkozásba is kezdett, amely tartalmakat értékesített médiumoknak – a közös mozzanat mindegyikben az írás volt. Bölcsészkart végzett, ezalatt dolgozott újságíróként is. Azt, hogy a politika közelében akar dolgozni, a kétezres évek végén döntötte el. Ahogy fogalmaz: ha az Egyesült Államokban élt volna, besétál a Demokraták egyik irodájába, és elkezd plakátokat ragasztani és telefonálni, mint minden más önkéntes. Itthon erre lehetősége sem volt, nem reagáltak megkereséseire az SZDSZ-től, ahol az egyetem után úgy gondolta, szívesen kipróbálná magát politikai kommunikátorként.
Az, hogy mégiscsak sikerült szolgálatba állítani tehetségét, a véletlennek köszönhető: egy ismerőse bevitte magával Demszky Gábor születésnapi bulijába, amit hagyományosan a Liszt Ferenc tér egyik kávézójában tartottak. Ott ismerkedett meg a kormányzati kommunikációs stábban dolgozókkal, akik éppen szövegírót kerestek. Az első olyan szöveg, amin rajta volt a keze nyoma, az egykori Táncsics börtön, akkor az amerikai követség épületében hangzott el, ahol az amerikai diplomaták szoktak fogadásokat rendezni. Medgyessy Péter miniszterelnök mondott itt egy rövid beszédet a 2001. szeptember 11-ei terrorcselekmények áldozataira emlékezve. Ezután 2003-tól Braun Róbert – akkor már Medgyessy Péter kommunikációs helyettes államtitkára – hívására már belsős munkatársként dolgozott. Onnantól kezdve 2010-ig tevékenykedett különböző posztokon a kormányzati kommunikációs csapatban. 2010-ben Szigetvári Viktorral tartott, aki az akkori MSZP-kampányt szervezte, előtte pedig egy ideig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben (NFÜ) volt kommunikációs igazgató, de ott is utolérte a végzete, mert Bajnai Gordon, az ügynökséget felügyelő miniszter lett a miniszterelnök, így visszakerült oda, ahonnan indult. Az NFÜ-höz azért ment, mert szeretett volna valami részterületbe beletanulni, ahelyett hogy a miniszterelnökségen mindennel foglalkozott volna, és az EU-s finanszírozás akkoriban érdekelni kezdte. A másik ok személyes volt: Bajnai Gordont nagyon szimpatikus és a gondolkodásához, szemléletéhez közel álló embernek ismerte meg: a volt miniszterelnök alapítványában gyakran ma is együtt dolgozik vele. Beszédet ma is ír, elsősorban magáncégek felsővezetőinek, de alkalmazott szövegírói tevékenysége ma már szélesebb spektrumú, mint kormányzati kommunikátorként. Nemcsak beszédírással, hanem átfogó kommunikációs tanácsadással is foglalkozik, amit üzletembereknek, cégeknek végez.
Doncsev András
Doncsev András történelem-angol szakot végzett az ELTE bölcsészkarán, majd tanulmányait az Egyesült Államokban folytatta. Magyarországra visszatérve elvégezte a Havas Henrik-féle újságíróiskolát, majd a Népszabadság külpolitikai rovatánál kezdett dolgozni. Bár már huszonévesen is határozott, kialakult világképe volt, mégis úgy gondolta, ki akarja tanulni a szakmát, és nyelvtudása, érdeklődése miatt ment a Népszabadsághoz. Itt hamar rájött: naivan gondolta, hogy létezik az a független és objektív újságírás, amelyben világnézettől függetlenül, főleg külpolitikai területen tud dolgozni olyanokkal, akikkel egyébként sok mindenben nem ért egyet. Miután nem találta a helyét a szerkesztőségben, elment a Budapest Sunhoz – először újságírónak, majd szerkesztőnek. Innen 1999-ben hívták át a külügyminisztériumba, ahol a Nemzetközi Tájékoztatási Osztály élén a minisztérium külföldre irányuló tájékoztatásáért és a sajtószervezésért volt felelős. Onnan pedig 2000-ben a miniszterelnök hívására a miniszterelnöki kabinetbe vezetett az útja, miután elégedetlenek voltak a Ferencz I. Szabolcs által vezetett beszédíró-titkársággal. Ahhoz ugyanakkor, hogy ezt a munkát megkapja, egyszerre kellett a miniszterelnöki tanácsadók, köztük Schmidt Mária és Tóth Gy. László ajánlása, és az, hogy a miniszterelnök már korábbról ismerje, és megbízzon benne. Doncsevet az úgynevezett szöveg-előkészítő titkárság vezetőjévé nevezték ki. Maga mellé vett olyan embereket, mint Süveges Gergő, Ókovács Szilveszter, Lánczi Tamás, hogy csak az ismertebbeket soroljuk. Ez a csapat csak és kizárólag a miniszterelnök beszédeinek előkészítésére és megírására szerveződött. A kormányzati kommunikációs feladatokat tanácsadóként Wermer András és ezüsthajós csapata végezte. Neki az egészről volt egy átfogó víziója, Doncsev szerint ő volt az utolsó, aki rendelkezett ilyennel: azóta se látott senkit, aki hasonló elképzelésekkel végzett volna politikai kommunikációs feladatokat. A 2002-es választási vereség után Doncsev két évig Orbán kétfős titkárságán dolgozott, akkor mindenes szerepkörben. Miközben szövegírói munkáját folyamatosan végezte, 2010-től balatonfüredi alpolgármesterként is dolgozott rövid ideig, 2011 őszéig, amikor a polgármesterrel megromlott kapcsolata miatt viharos körülmények között távozott posztjáról, valamint a Vaszary Villa múzeumigazgatói pozíciójából.
Forrás: kreativ.hu