Aki kilép a moszkvai Kurszkaja metróállomásról, a kóbor kutyákat kikerülve átkel az előtte lévő forgalmas téren, és maga mögött hagyja az olcsó bóvliáruval teli ütött-kopott kioszkokat, meglepő módon egy figyelemreméltó művészeti oázisban találja magát. A város keleti részén lévő, Vinzavod nevű művészeti centrum a kortárs művészet 2005-ös és 2009-es moszkvai biennáléi nyomán jött létre. Létrehozásához a használaton kívüli gyárak és leromlott városi körzetek kulturális központtá történő átalakításának nyugati modellje adta az ötletet.
Brit és német társaival ellentétben azonban a Vinzavod nem a posztindusztriális újrafejlesztés terméke. Nyugat-Európában az említett kulturális központok létrehozása válasz volt a hagyományos iparágak hanyatlására, és a városi rehabilitáció igénye, illetve az intellektuális és kreatív tevékenység gazdaságon belüli szerepének növekedése közösen szülte.
Nincs termékeny talaj
Jelena Zelencova, a moszkvai Kreatív Alkotómunkák Ügynöksége igazgatója szerint a Vinzavod – és a hozzá hasonló létesítmények – sikere ellenére a nyugati modell nem érvényes Oroszországban. „Itt nincs termékeny talaj a nyugati értelemben vett kulturális gazdaság és a kreatív alkotómunka fejlődéséhez sem gazdasági, sem társadalmi, de legfőképpen nem mentális értelemben” – mondta a The Daily Telegraph című brit lapnak.
Oroszország még mindig szovjet múltjától és az azt követő bonyolult átmenettől szenved. Amikor a Szovjetunió felbomlott, néhány kulturális intézményt magánkézbe adtak, sokszor olyan tulajdonosokéba, akiknek sem pénzük, sem akaratuk nem volt ahhoz, hogy helyreállítsák és fenntartsák őket.
Sok színházat, múzeumot, könyvtárat és kiadót felszámoltak, a kulturális szektorban dolgozók számára pedig kemény próbatételt jelentett az, hogy megszűntek állami alkalmazottak lenni, és meg kellett tanulniuk, hogy kénytelen helyt állni az éles piaci versenyben. Mint Zelencova rámutatott, az orosz kulturális szektor egy terméketlen és költséges intézetekkel teli rendszer csapdájában vergődik, és megfelelő finanszírozásra lenne szüksége.
Az állam még mindig adós egy olyan gazdaság- és kulturális politikával, amely lehetővé tenné, hogy a kreatív alkotás kifejezés Oroszországban is használható legyen. Az érintettek szerint egy ilyen politikának az lenne a feladata, hogy segítse a kreatív termékeket és eszméket előállító, de növekedési gondokkal küszködő kis és közepes vállalkozásokat.
Kimozdulni a kulturális provincializmusból
Mindezek a problémák azonban nem akadályozták meg azt, hogy hibridjellegű, multifunkcionális és határozottan modern kulturális és művészeti központok jöjjenek létre az országban. Moszkvában a Vinzavod, az Artplej, a Garazs, a Projekt Fabrika és a Flakon egyaránt korábbi üzemekben működik. A létesítmények ma már több százezer négyzetméternyi hangár- és raktárterületet foglalnak el, és néhány év alatt a város kulturális életének és kreatív alkotói tevékenységének központjai lettek.
A hatalmas kiállítóterekben komoly presztízsű retrospektív kiállításokat (például 2008-ban Ilja Kazakovét a Vinzavodban) ugyanúgy rendeznek, mint kereskedelmi bemutatókat feltörekvő művészek számára. Ez utóbbiak közé tartozik például az Artplejben évente megszervezésre kerülő Diák Művészeti Vásár, amely művészeti iskolák hallgatóinak munkáit mutatja be, felkeltve a galériatulajdonosok, művészeti szakértők és a média érdeklődését. Ezeknek a kreatív tehetségeket összegyűjtő rendezvényeknek az a céljuk, hogy kimozdítsák Oroszországot „kulturális provincializmusából”, és integrálják a nemzetközi művészeti és alkotó közegbe.
Tavaly a kommunikációt, építészetet és tervezést oktató Sztrelka Főiskola fiatal alkotók számára indított magas színtű oktatási programot. „Mielőtt kulturális iparról beszélnénk, magas színvonalú profik stabil rétegét kell kinevelnünk. A tervezés és építészet terén az orosz oktatási rendszer azonban nem engedi a globális gondolkodást, és ragaszkodik a problémák regionális vagy települési szintű kezeléséhez. Ezért hívtunk meg olyan világszerte elismert szakembereket, mint Rem Koolhaas vagy Reinier De Graaf építész” – magyarázta Ilja Oszkolkov-Cenciper, a főiskola igazgatója.
Büszkék arra, amit elértek
De a modern alkotó tehetségek képzése önmagában nem elég. A művészvilág vezető alakjai szerint az orosz társadalomnak meg kell változnia ahhoz, hogy kifejlődjön az új művészeti termékek iránti kereslet.
„Tanítanunk kell a véleményalkotást és a szokásokat. A modern művészet nem jön létre önmagától. Az emberek konzervatívok” – fejtette ki Alina Szaprikina, az Artplej dizájnközpont igazgatója. A 2003-ban alapított Artpley mintegy 75 ezer négyzetméteren működik egy néhai nyomásmérőgyárban, és komoly dizájn-, építészeti és várostervezési irodáknak ad otthont.
A Garazstól a Vinzavodig az összes alkotóközpont interaktív és oktatási programokat is indít azzal a céllal, hogy a kreativitás műhelyévé, a tanítás és tanulás nyitott helyévé váljon.
A moszkvai művészeti központok a 2008-as gazdasági válság okozta nehézségekkel küszködve is büszkék arra, amit elértek.
„Látjuk, mekkora a különbség a két évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor azt gondoltuk, hogy egyedül mi tartjuk szükségesnek ezt a kalandot, és úgy éreztük, hogy sem a társadalmat, sem a hatóságokat nem érdekli különösebben, amit csinálunk. A hatóságok értik, hogy fejlődnünk és modernizálódnunk kell, de nem tudják, hogyan – és itt jövünk mi” – fogalmazott Oszkolkov-Cenciper.
Állításának igazságát bizonyítja az, hogy a moszkvai polgármester a Sztrelka alkotóit kérte fel a főváros szívében lévő Gorkij Park rekonstrukciójára tett javaslatok elbírálására.
Idő kell még ahhoz, hogy Oroszország megtanulja elfogadni és bátorítani a kreatív alkotást. De mint Zelencova aláhúzta, az alkotó kultúra iránti igény rendszerint felülmúlja a kínálatot, még gazdasági nehézségek idején is.
Forrás: mti