Ősi jegyeket hordoznak, de vibrálóan modernek Páger Bernadett textiltervező alkotásai
Külsőleg olyan, akár egy amazon. Az ember szinte látja, ahogy Páger Bernadett üget telivér lován, kezében zászló, testén hullámzik az aranyszállal átszőtt köntös, a paripa hátát finom nemez borítja.
Aztán befut udvarházába, ahol viszont papírfonálból horgolt díszkosarai, pehelykönnyű poliészter függönyei, izgalmas posztmodern textíliái, ruhái, ékszerei várják.
Páger Bernadett mindkét világban otthonos.
A negyvenéves dizájner kreá ciói ősi jegyeket hordoznak, ugyanakkor vibrálóan modernek. Akár annak idején Páger Antal színészi játéka, amely egyszerre volt klasszikus és igazán mai.
Bár Bernadett nagypapája Páger Antal unokatestvére volt, a tervező gyerekkorában legalább annyira tisztelte a nagyszüleit, mint Téni bácsit, a hírneves rokont. Bernadett nagypapája úri szabó volt, talán az ő génjeivel szállt belé a különféle anyagok, textíliák szeretete. A nagymamája pedig kötést, horgolást, elfeledett kézművestechnikákat tanított neki. S egyszer csak ott állt a fiatal tervező, túlcsorduló magyar érzelmességgel, kis ujjában a textilkészítés legkülönfélébb módozataival, a finnországi Vantaában, az ottani művészeti és dizájn egyetemen. Mint mondja, nagy szerencséje volt, hogy a budapesti Iparművészeti Főiskola mellett, a letisztult skandináv dizájn szemléletmódját is megismerhette.
– Magyarországon ma már nem kell skandináv katalógusból rendelni, ha valaki tömegáru helyett egyedi, modern lakástextilt szeretne – magyarázza Péter Györgyi, aki rendszeresen megfordul az iparművészek Eventuell Galériájában. Györgyi szerint Páger Bernadett és a többiek méltó versenytársai a nyugati tervezőknek.
A tervezőnő nagyon örül, hogy vannak törzsrajongói, de elárulja, idehaza egyelőre inkább csak szerény, kézműves méretekben tudják megvalósítani az álmaikat. Az ok nagyon is prózai: a magas színvonalú magyar textilipart a rendszerváltás után tönkretették. Ő minden egyes darabot maga készíti, akkor viszont bajban van, ha mintatervét gépi szövéssel kellene megvalósítani. Mondjuk a nehéz Jacquard-szövetek esetében. Az a néhány kisebb textilüzem, amely ma Magyarországon működik, nem hajlandó kiszolgálni az iparművészeket. Csak abban az esetben, ha rögtön nagyobb mennyiséget rendelnek a textiljeikből. Ilyen „luxust” persze komoly előzetes megrendelés nélkül nem engedhetinek meg maguknak, megrendelés viszont csak gazdag mintakollekció alapján érkezhetne. A 22-es csapdája.
Művészbarátai értékelik, hogy a fiatal dizájner a gyártási nehézségek ellenére élvezettel tanít a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Művészeti Intézetében. Tanítványait is nyitottságra, megújulásra biztatja, hiszen ebből születik a modern művészet. Olaszországba, Németországba zarándokol megfelelő fonalért. Kísérletezik gyapjú-, műanyag, fém- és papírfonalak kombinációival, textúrával, fénnyel, látványhatásokkal. Számos hazai díjat bezsebelt már, és a legkülönbözőbb feladatokkal bízták meg: tervezhetett egyházi textileket is, zászlója ott lobog Székesfehérváron az ünnepeken a megyeszékhely felett. Látható volt a Mediawave művészeti fesztiválon is, s szőtt viseletet a Magyar vándor című filmhez.
Igazán mégis kizárólag akkor elégedett, ha az emberek ott forgolódnak a galériában a textiljei között. Az olaszok már egymásnak adják a kilincset. Bernadett számára valódi női diadal, hogy Itália férfijai közül egyre többen az ő színes sálaiban parádéznak.
nol.hu/Székely Anna