A hatékony jövedelemtranszfer a felzárkózó országokban a társadalmi kohéziót és a növekedést is elősegíti – írja második alkalommal megjelenő, kétéves, „A globális fejlődés kilátásai 2012” jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
A hétfőn nyilvánosságra hozott, „Társadalmi kohézió egy változó világban” című elemzésben a szervezet megismétli az előző jelentésben megfogalmazott megállapítását, amely szerint a világgazdaság szerkezete átalakult, a növekedés gócpontjai nyugatról keletre és északról délre kerültek át. Az elmúlt évtizedben mintegy 80 fejlődő országban volt kétszer akkora a gazdasági növekedés üteme mint az OECD-átlag, így több száz millió ember került ki a szegénységből. A világ középosztályát alkotó, napi 10-100 dollárból élő mintegy 2 milliárd ember fele él ilyen felzárkózó országokban. Ez a szám 2030-ra várhatóan a 3 milliárdot is meghaladja – értékel az OECD.
Az országok közötti jövedelemegyenlőtlenségek csökkenése a fejlődő piacokon belüli nem járt együtt a jövedelmek kiegyenlítődésével. Ezekben az országokban a gazdasági és társadalmi átalakulás új feszültségeket teremt. Az állampolgárok elvárásai mind inkább nőnek: magasabb életszínvonalat és a mobilitási lehetőségekhez való jobb hozzáférést követelnek. Ezen felül – amint azt a thaiföldi és arab felkelések is bizonyítják -, az ilyen országokban egyre nő a befogadó demokratikus politikai folyamatok iránti igény.
Az OECD szerint a fejlődő piacok gyors növekedése, és viszonylag stabil költségvetési helyzete megteremti azt a gazdaságpolitikai mozgásteret, amely hosszú távú, és átfogó szociálpolitikai stratégia megvalósítását teszi lehetővé. Az állam és polgárai között megszülető új társadalmi szerződés, amely a magasabb arányú adóbefizetés ellenében jobb szolgáltatásokat teremt, olyan pozitív visszacsatolást eredményezhet ezekben az országokban, amely nem csak a társadalmi kohéziót, hanem a növekedést is elősegíti – írja az elemzés. Ugyanakkor, azokban az országok, ahol a növekedés széles társadalmi egyenlőtlenséggel és kirekesztéssel párosul, továbbá csekélyek a tiltakozás lehetőségei, a fejlődés legtöbbször fenntarthatatlan marad – teszi hozzá.
A párizsi székhelyű gazdaságkutató kiemeli, hogy a társadalmi kohézió erősítése hosszú távú stratégiát és elkötelezettséget igényel. Az oktatási rendszer színvonalának emelése és a kirekesztettség csökkentése, így a generációkon átívelő társadalmi mobilitás csak több éves távlatban megvalósított tervekkel érhető el. Az OECD ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ilyen szakpolitikák sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő makrogazdasági stabilitás. Ezen felül, hozzájárulhatnak az eredményességhez a minisztérium-közi bizottságok, a jogszabályok előzetes hatásvizsgálatai, továbbá a tematikus, horizontális költségvetési finanszírozási formák.
A költségvetési politikák terén a szervezet a programok hosszú távú fenntartható finanszírozását emeli ki. Ebből a szempontból a gazdaságkutató az adókulcsok növelését vagy az adóalapok szélesítését abban az esetben tartja hatékony lépésnek, ha az a kiadási oldalra vonatkozó megfelelő társadalmi bizalommal párosul. „Csak ebben az esetben valósulhat meg a növekedést elősegítő pozitív visszacsatolási mechanizmus” – írja az OECD.
Az OECD az olyan foglalkoztatási szakpolitikákra hívja fel jelentésében a figyelmet, amelyek elősegítik a munkaerőpiac bérmeghatározó, disztribúciós és allokációs szerepeit. A megfelelő szociális biztonsági háló megteremtése lehetővé teszi, hogy a munkavállalói érdekképviselet ne kizárólag a munkahelyek megtartására korlátozódjon – olvasható a tanulmányban.
A szervezet elemzésében kiemeli, hogy a rövid távú kedvező hatások ellenére a munkaerő-piaci szabályozás hagyományos formái, így a minimálbér-meghatározás számos kedvezőtlen mellékhatással jár, drágítja, sok esetben csökkenti a foglalkoztatottságot, ráadásul egyenetlenül hat a munkaerőpiac különböző szegmenseire. Emellett az ilyen intézkedések nem helyettesíthetik a megfelelően hatékony szociális védőháló létrehozását, illetve a munkaerőpiac bérmeghatározó funkcióját.
A párizsi gazdaságkutató hangsúlyozza az oktatás fontosságát. Az oktatási rendszerben való részvételen túl lényeges az oktatás minősége is, hiszen ez teremt magasabb termelékenységi potenciált és kedvezőbb munkaerő-piaci kilátásokat.
Az intézet szerint a fenntartható, összetartozó társadalom nem képzelhető el a tiltakozási formák engedélyezése nélkül.
Forrás:gém/egr MTI