Parlament: „Éljen a párt!” Sistergett még a pókháló is…

MSZP: Kriptonáci propagandaműhely az Új Színház! Válasz: Tessék mondani, Csokonai, Petőfi, Vörösmarty, Németh László, Illyés Gyula, Katona József, Sütő András, Márai Sándor, és így tovább, melyik szerző minősíthető fasisztának? Jobbik: Ha már terroristákat szeretnének fogni, akkor nagyon javasoljuk, hogy Gyurcsány Ferencre hasonló módszerekkel küldjék ki ezeket a markos Michelin-figurákat, gyűjtsék be, és állítsák az igazságszolgáltatás elé. Kormány: Önöknek csak a botrány, a politikai haszonszerzés számít! LMP: 1 millió ember a tél közeledtével már most is fázik! Kormány: Senkit nem hagyunk magára! Hiller:Tessék már felvilágosítani engem: mi van a forradalmon túl? Hoffmann: Jobb lenne, ha inkább lelkiismeret-vizsgálatot tartanának, mert önök juttatták ide a felsőoktatást és az országot!

 

 

LENDVAI ILDIKÓ, (MSZP): (Novák Előd: Szól a cenzor!) – Most én szólok itt, ott meg egy fájdalmasan képzetlen és udvariatlan képviselőtársunk. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Ajaj! Novák Előd: Halljuk a cenzort! Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Emlékszik a múltra!  Reagálás az MSZP oldaláról, Tukacs István: Fogd már be, nem vagy humoros! – Dr. Staudt Gábor: Akkor miért nevetsz? – Derültség. LMP: Kaufer Virág tapsol. Az elnök, csenget, újra csenget.)

 

– Államtitkár Úr! Ön kultúrához értő ember, így aztán nem szorul mellébeszélésre. Ön nem fogja megengedni magának azt a választ, amivel elkerüli a minisztérium véleménymondását az Új Színház ügyéről. Ön nem engedi meg majd magának – még ha ilyesmit is írtak volna fel a kollégák – azt a választ, hogy

• a.)    az elmúlt nyolc év a hibás azért, hogy egy színházból esetleg most kriptonáci propagandaműhely lehet. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Óóóó!)  
• b.)    a kommunisták a hibásak azért, hogy egy színházból most kriptonáci propagandaműhely lehet. (Zaj a Jobbik soraiban.)
• c.)     Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai – megfelelő válasz aláhúzandó – a hibás azért, hogy egy színházból kriptonáci propagandaműhely lehet. (Moraj a Jobbik soraiban.)
• d.)     én vagyok a hibás azért, hogy egy színházból most kriptonáci propagandaműhely lehet. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. Zaj, az elnök csenget, újra csenget).

 

– Államtitkár Úr! Ön nyilván nem fogja megengedni magának azt a választ sem, hogy mindez a Fővárosi Önkormányzat ügye. Nem fogja, mert tudjuk, hogy a tárca delegáltja igennel szavazott a bizottságban Dörner György pályázatára. Igaz, szegény árva igent mondott a másik pályázatra is kínjában, jelezvén, hogy neki aztán édes mindegy. De önnek, államtitkár úr, nem édes mindegy, mert ön a nemzeti kultúráért felelős tárca egyik vezetője. Ön tehát felelni fog a kérdésemre:

 

• Mi a véleménye arról, hogy egy olyan pályázat nyert, amelyről a Heti Válasz, amely azért a szoclib iga alatt nyögő orgánumnak – copyright Dörner György – nem nevezhető, tehát amelyről még a Heti Válasz is azt írta, hogy ez silány, rossz minőségű rögeszmegyűjtemény?

 

 

***

 

HALÁSZ JÁNOS, (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Tisztelt Képviselő Asszony! Sajnálom, hogy próbálta már a válaszaimat is sorba venni, a), b), c), d) és egyéb változatban. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ez a szokása!) Tudja, képviselő asszony, én a saját válaszomat mondom el, nem azt, amit ön vizionál.

 

– Képviselő Asszony! Ön most egy olyan színházról kérdez, amelynek fenntartója a Fővárosi Önkormányzat. Ez önkormányzati ügy, nem a mi dolgunk, itt a parlamentben, az igazgatójának a kinevezése. Önnek is tudnia kell az eljárásrendet: van egy szakmai bizottság, az tesz javaslatot, a fenntartó pedig, ha szabályos volt az a pályázat, tulajdonképpen kinevezhet a pályázók közül bárkit a színház vezetőjének, ez az ő felelőssége. Szegeden például, mert a szocialisták vezették akkor a várost, kineveztek egy tudottan liberális kötődésű színházi kollégát, aki még az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje is volt. Úgy nevezték ki az önkormányzati színház vezetőjének, hogy nem őt terjesztette föl a szakmai bizottság az első helyen. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

 

– Képviselő Asszony! Szeretném emlékeztetni arra, hogy 2002 májusában a Nemzeti Színház élére, amelynek fenntartója nem önkormányzat, hanem a kormány, pályázat nélkül neveztek ki egy nagy tekintélyű színházi szakembert, (Közbeszólás: Melegében! Derültség. Az elnök csenget.) Szóval akkor pályázat nélkül neveztek ki egy nagy tekintélyű színházi szakembert, holott ön előtte megígérte, éppen ön, mint az MSZP akkori alelnöke, hogy pályázat lesz. Hát nem lett pályázat!

 

– Képviselő Asszony! Akkor kellett volna kiabálnia! Akkor miért nem kiabált itt a parlamentben, és most miért csinálja ezt a műsort? A műsort a színházban kell csinálni, nem itt! (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. Az elnök csenget.)

 

***

 

LENDVAI ILDIKÓ: – Államtitkár Úr! Azért szólok, mert egyetlen példa sem volt eddig arra, hogy olyan színházi vezetése legyen egy jeles magyar színháznak, akit Kövér László úr, a Ház elnöke az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nevezett. Az, hogy mi a nyolc év alatt helyben vagy országosan hol hibáztunk, ez lehet vita tárgya, és szívesen el is ismerjük. De ez nem helyettesíti azt, hogy a tárcának véleménye legyen arról, ami történik. Véleménye legyen egy olyan pályázat nyertessé tételéről, aki politikai háborút hirdet. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ti csináljátok már évtizede!) Kövér László mondta azt is annak idején Csurka István kapcsán, hogy a kormány szánalmasan mellébeszél, mert kevésbé fontos neki a társadalmi béke, mint az, hogy a szélsőjobboldalnak kedvezzen. Igaz-e, államtitkár úr, hogy politikai alkuról volt szó? Igaz-e? Mert ezt állítja például az előző Orbán-kormány volt szóvivője is. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A birodalom visszavág! Taps az MSZP padsoraiban.)

 

***

 

HALÁSZ JÁNOS: – Képviselő Asszony! Ön itt most vizionál valami nagyon csúnya dolgot, de elfelejti azt, hogy Tarlós István főpolgármester úr nemcsak egy színház vezetéséről döntött, hanem többről is. Ugyanaznap kinevezte Szirtes Tamást a Madách Színház élére újra, és kijelentette azt is főpolgármester úr, hogy Bálint András, Puskás Tamás, Mácsai Pál igazgató is az ő szándéka szerint a helyén marad.

 

– Képviselő asszony! Itt a parlamentben könnyű kiabálni önnek, figyeljen már oda, mit mond. A helyzet a következő: a főpolgármester jogilag is fölhatalmazva döntött, ügyben

, mert az eljárás szabályos volt világosan és félreérthetetlenül idézte, hogy Dörner György milyen szerzőket kíván bemutatni a színházban: Csokonait, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Katona Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Gyurkovics Tibort, Sütő Andrást, és így tovább, és így tovább, Petőfi Sándort, Márai Sándort. És azt mondta erre a főpolgármester úr: tessék megmondani, melyik szerző minősíthető a felsoroltak közül fasisztának? Egyik sem, – teszem én hozzá!  Várja meg, képviselő asszony, az előadásokat, és utána is viselkedjen politikushoz méltóan! De nézze meg! Remélem, jól fog szórakozni.

 

Lásd még: Dörner miatt nem lép fel Budapesten a világhírű karmester

 

 

DR. STAUDT GÁBOR, (Jobbik): – Amikor létrejött tavaly szeptemberben a Terrorelhárítási Központ, a Jobbik már akkor jelezte, hogy terroristák híján egy jól fizetett munkanélküli magánhadsereget hoz létre önmaga szórakoztatására az Orbán-kormány. Pintér Sándor belügyminiszter úr az alkotmányügyi bizottság ülésén feltett kérdésemre, hogy miért is kell nekünk Terrorelhárítási Központ, ha terroristáink nincsenek, azt válaszolta mosolyogva: az, hogy nincsenek Magyarországon terroristák, azt bizonyítja, hogy jól működik a TEK.

 

– Államtitkár Úr! A cigánybűnözéstől sújtott vidék valósága, hogy naponta verhetnek halálra különös kegyetlenséggel idős, kiszolgáltatott embereket, anélkül, hogy a TEK vagy a rendőrség bármit is tenne. De ha nagy csinnadrattával színpadias elfogást kell végrehajtani, akkor rögtön előkerülnek a TEK Michelin-figurái, és lesújtanak. Lesújtanak a közrend fenntartásában az önként segédkező állampolgárokra, kirángatják az otthonukból és leteperik a maffiózók szomszédait, mert eltévesztették a házszámot. És az utóbbi időben már a zombik ellen harcoló olyan veszélyes terroristáktól is megvédik hazánkat, mint Brad Pitt. (Derültség a Jobbik padsoraiban.)

 

– Államtitkár Úr! Sikerült a TEK-nek önmagát egy anti-országimázs központtá felfejleszteni. Eddig csak itthon munkálkodott nagy sikerrel az Orbán-kormány lejáratásán, de Brad Pitt filmkellék fegyvereinek a lefoglalásával már kilépett a nemzetközi porondra. Az egész magyar nemzetből csinál hülyét szerte a világban. A legújabb hírek szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda már tervezi Brad Pitt kihallgatását is. Kérdezem ezért: 

 

• Meddig tart még a TEK ámokfutása?
• Mi kell még ahhoz, hogy a kormány a valódi bűnözőknek üzenjen hadat a hollywoodi filmipar helyett?

 

***

 

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Magyarország demokratikus jogállam, ahol a törvények mindenkire kötelezőek, senki nem állhat a törvények fölött. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Vesszük észre!) Az ön által kérdezett ügyben a filmforgatásra behozott fegyverek nem feleltek meg a parlament által elfogadott 2004. évi XXIV. törvény 3. § a) és b) pontjában rögzített feltételeknek, magyarán szólva: ezek a fegyverek nem voltak hatástalanítva. Ezek katonai sorozatlövők, gépfegyverek, géppuskák, kézi lőfegyverek és távcsöves puskák voltak. Az a bizonyos csőszájfék, amely a fegyvereket a sajtóban megjelentek szerint hatástalanította, egy mozdulattal eltávolítható volt, így a sorozatlövő, nagy hatásfokú eszközök azonnal éles, bevethető fegyverré válhattak volna. Ezt amúgy sajtótájékoztató keretében, éleslövészeten bizonyította be a Terrorelhárítási Központ.

 

– Képviselő Úr! A lefoglalt fegyvereket szakértők vizsgálják, és a lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés tárgyában tett feljelentés alapján az üggyel kapcsolatban mindenkit kihallgatnak, akit szükséges. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Az ügyben a magyar hatóságok törvényesen jártak el, hivatali kötelezettségeiknek tettek eleget, valamennyiünk biztonsága érdekében.

 

***

 

DR. STAUDT GÁBOR: – Tehát akkor megbizonyosodhatunk még arról is, hogy Brad Pitt valószínűleg tényleg terrorista lesz? (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Persze, természetesen megvárjuk a vizsgálat eredményét. Nem reagált viszont az államtitkár úr, a lakcímtévesztésekre és hasonlókra, amiket elég gyakran hallunk, és szintén belpolitikai vitát és kavart okoznak a Terrorelhárítási Központtal kapcsolatban. De ha már terroristákat szeretnének fogni, akkor nagyon javasoljuk a Balsai-jelentés alapján, hogy Gyurcsány Ferencre hasonló módszerekkel küldjék ki a TEK-et. Ott szeretnénk ezeket a markos Michelin-figurákat bevetésben látni, gyűjtsék be, állítsák az igazságszolgáltatás elé. Mindenki legnagyobb örömére szolgálna, ha legalább ebben a kedves elbánásban részesítenék, – az egész ország jobban járna.

 

***

 

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Úr! Hogyha önnek a felszólalásában valóban a magyar emberek biztonsága, a magyar emberek érdeke lett volna a fontos, akkor a felszólalása, az azonnali kérdése arról szólt volna, hogy ön megköszöni az eljáró magyar hatóságok munkáját. (Derültség a Jobbik padsoraiban.)  Nem ezt tette, hanem politikai haszonszerzés céljából itt, a tisztelt Ház falai között próbált botrányt kelteni. Ez nem meglepő egyébként az önök hozzáállását tekintve, hiszen ha az elmúlt közel másfél esztendőben benyújtott, a rendet, a közbiztonságot, az emberek biztonságát megszilárdító törvényjavaslatok támogatását vesszük figyelembe, önök szinte egyetlenegy törvényjavaslatot sem támogattak, ami a rendet, a közbiztonságot, az emberek biztonságát szolgálta volna. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A kiskorúak büntethetőségét…) Önöknek csak a botrány, a politikai haszonszerzés számít. Sajnálom, képviselő úr!

 

 

VÁGÓ GÁBOR, (LMP): – A szegénység elleni világszintű küzdelem napján és a szociális charta elfogadásának napján, évfordulóján kötelező megemlékeznünk ebben a Házban a lakhatási szegénységről is. A lakhatási szegénység ma Magyarországon mintegy egymillió embert érint. Köztük vannak azok, akik elfogadhatatlan minőségű lakásban élnek, köztük vannak persze természetesen a hajléktalanok is, köztük vannak azok, akik rezsi, illetve lakásfenntartási problémájuk miatt nagyon nehéz helyzetben vannak, és köztük vannak azok a fiatalok is, akiknek a megfelelő lakásba való költözése csupán álom marad.

 

– A kormányzat persze messze harsogja az összes létező hazai médiumban, hogy senki nem kerülhet az utcára, senkit nem hagynak fedél nélkül, miközben úgy érezzük, hogy sokkal több a szó, mint a tett. Az el nem végzett, illetve késői vagyonvizsgálatok miatt félő, hogy nem juthatnak hozzá a rászorulók még a lakásfenntartási támogatáshoz sem. Kérem, adjon választ, államtitkár úr, azoknak a kistelepülésen élőknek, akik számára a szélsőségesen rossz helyzetbe került önkormányzatok nem képesek az alapvető segítségnyújtási formákat sem megadni.

 

• A kormányzat szigorította a lakásfenntartási támogatáshoz való jutás feltételeit a kötelező vagyonvizsgálattal, mennyi ez forintra lebontva?
• Mennyit szán a kormány érdemi intézkedésekre, hogy a lakásszegénységet felszámolja?
• Ezzel párhuzamban mennyit szán a kormány arra, hogy mindezt a csekély tevékenységet a televíziókban és hirdetőtáblákon hirdesse?
• Mi lesz a lakhatási szegénységben élőkkel?
• Hogyan akarja így ez a kormány leküzdeni a lakhatási szegénységet?

 

***

 

SOLTÉSZ MIKLÓS, (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Ön ugye nem azt akarja, hogy a kormány vagy az állam úgy adjon ki pénzeket, közpénzeket, hogy nincs vagyonvizsgálat? Nem tudom – ha járt vidéki önkormányzatoknál az elmúlt időszakban – feltűnt-e önnek, hogy az elmúlt nyolc évben milyen visszaélések történtek a szociálpolitikai otthonteremtési támogatás és a szociális segélyezések területén. Azt gondolom, amikor az Országgyűlés úgy döntött, hogy igenis vagyonvizsgálatot is kell végezniük az önkormányzatoknak, amikor lakásfenntartási támogatást fizetnek ki, azt nagyon helyesen tette.

 

– Képviselő Úr! Nagyon sajnálom, hogy átaludta az elmúlt időszakot, az elmúlt heteket. Önök voltak azok, LMP-s képviselők, akik nem támogatták a hitelválsággal sújtott, bajba került embereket. Önök voltak azok, akik nem voltak hajlandók megszavazni azokat a lehetőségeket, amelyek az árfolyamgát, a végtörlesztés, vagy a kilakoltatással fenyegetettek kvóta százalékát határozták meg. Önök semmiben sem vettek részt, tisztelt képviselő úr, vagy pedig leszavazták ezeket a javaslatokat, tehát nem is értem a törekvését, hogy most mit akar valójában elérni ezzel az egésszel. De ha gondolja, akkor egy részletes levélben meg fogja kapni mindazokat a cselekedeteket és cselekvéseket, amelyeket a kormány, illetve az Országgyűlés közösen az elmúlt hetekben tett mindazok érdekében, akik bajba kerültek, mindazok érdekében, akiket az előző időszak katasztrofális pénzügyi és szociális támogatási rendszere tönkretett.

 

***.

 

VÁGÓ GÁBOR: – Államtitkár Úr! Csupán a címben szereplő kérdésemre nem válaszolt, pedig szándékoltan tettem oda, mert azt hittem, hogy a minisztériumi apparátus hátha képes lesz annyira megmozdulni, hogy érdemi kérdésre érdemi választ tud adni. De ha megnézzük konkrétan, hogy kinek segítettek ezzel az otthonvédelminek mondott programmal, akkor kiderül: önök azoknak segítettek, akiknek zsebben volt a pénz, hogy végtörleszteni tudjanak. És ez csupán pár ezer ember. Az az 1 millió ember pedig, akik a tél közeledtével már most is fázik, nem merik begyújtani a kályhát, miközben ön félig jogosan a vagyonvizsgálatokra mutogat. Holott nincs az önkormányzatoknál elegendő ember, nincs megfelelő kapacitás, hogy ezt a vagyonvizsgálatot elvégezzék, ezért az emberek nem jutnak hozzá a lakásfenntartási támogatásukhoz, ezért a saját otthonukban fognak megfagyni úgy, ahogy sokan tavaly is tették. És az önök társadalompolitikája!  Csak súlyosbítja ezt a helyzetet.

 

***

 

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Képviselő Úr! A kilakoltatási kvóta 2 százalékban megvalósult. Azt gondolom, ez egy elég nagy döntés volt. Az eszközkezelő megalakult, 5 ezer lakás fog épülni. Az árfolyamgát megvalósult, a végtörlesztés elindult, és mindazok, akik nagy bajba kerültek, ha kisebb épületbe vagy lakásba akarnak költözni, akkor 3,5 százalékos kamattámogatási kedvezményt kapnak. Ezen felül elindult az új otthonteremtési támogatás, amelynek eredményeképpen fiatal családok juthatnak lakáshoz, de segítséget kapnak, kaphatnak azok is, akik bajba kerültek az elmúlt időszakban. Éppen ezért, tisztelt képviselő úr, kérem szépen, hogy forgassa ezeket a támogatási lehetőségeket, akár a kamattámogatást, akár a szociálpolitikai kedvezményt, hátha önök is megnősülnek vagy megházasodnak az LMP soraiban. Hátha önök is gyermeket mernek vállalni végre, és akkor jogosan tehetik fel azt a kérdést, hogy mekkora támogatást kapnak a fiatalok és a családok.

 

 

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA, (Fidesz): – Az M2-es autóút fokozatos kiépülése a kilencvenes években igazi fellélegzést jelentett a térség településeinek. Addigra a 2-es főúton araszoló kocsisor már katasztrofális méreteket öltött. A térség lakossága 30-40 százalékkal növekedett az elmúlt tíz évben, az autók száma pedig megkétszereződött. Sajnos, mostanra a forgalom ugrásszerű növekedése miatt a helyzet kezd ismét hasonló lenni. Az autóút tervezett bővítése autópályává Vácig, majd az országhatárig megrekedt, holott dr. Bóth János, Vác egykori szocialista polgármestere, az előző ciklus országgyűlési képviselője ezt már 2006-ban megígérte a választópolgároknak.

 

– Államtitkár Úr! Az M2-es Dunakeszi és Sződliget közötti szakaszán 2009-ben hat, míg 2010-ben hét halálos baleset történt. Védekezésként körülbelül 30 centiméter széles vörös csíkot festett fel az út közepére az Állami Autópálya Kezelő. Az M2-es út E77-es jelzéssel része az európai úthálózatnak, a távlati tervek szerint az országhatárig megépülő M2-es gyorsforgalmi út pedig a TEM – Trans-European Motorway -hálózatnak is. Ennek a komoly európai elvárásnak is meg kellene felelnie az M2-esnek. Kérdezem:

 

• Hol tart jelenleg az M2-es autóút négysávossá bővítése?

 

***

 

FÓNAGY JÁNOS, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban, a forgalom korábbi előrejelzéseket meghaladó gyors ütemű fejlődése és a kétsávos kapacitás kialakításának elmaradása a baleseti statisztika romlásához vezetett. A figyelmeztető jelek felfestése  átmeneti intézkedés, a végleges keresztmetszet kialakítását nem pótolja.

 

– Az M2-es autóút Budapest, az M0-ás és Vác déli csomópont közötti fejlesztésének szükségességét az Új Széchenyi-terv is tartalmazza. A projekt tehát a fejlesztések között mind szakmai, mind társadalmi prioritással rendelkezik. A beruházás keretében a teljes szakaszon kétszer kétsávos autóút kiépítése valósul meg, középső fizikai elválasztással, burkolt leállósávval és egy új csomóponttal Dunakeszi térségében. Az előkészítés jelenleg folyamatban van, a műszaki tervek is készülnek. A beruházást a közlekedési operatív program keretében uniós támogatással kívánjuk megvalósítani. Ehhez brüsszeli döntés is szükséges, a szükséges dokumentáció összeállítása már megkezdődött. Számításaink szerint a támogatás körülbelül 50 százalékos mértékű lehet, kedvező brüsszeli döntés esetén a kivitelezést 2014-ben meg tudjuk kezdeni.

 

***

 

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA: – Államtitkár Úr! Az M2-es négysávossá bővítése nagyon régi adóssága az államnak. Nemcsak Pest megyét, nemcsak Pest megye érintett részét, hanem Nógrád megye jelentős részét is pozitívan tudja befolyásolni a kivitelezése. Úgyhogy nagyon várjuk azt a pillanatot, amikor négysávos M2-esen autózhatunk.

 

***

 

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Asszony! A korrekt válasz érdekében hozzá kell tennem: a brüsszeli döntés mellett az M2-es az európai úthálózathoz való illesztése, és ennek megfelelően a szlovák-magyar határmetszéspont kialakítása is szükséges. Ha ezek megvannak, akkor – mint említettem – a beruházás 2014 után megkezdődhet.

 

 

DR. HILLER ISTVÁN, (MSZP): – Igen Tisztelt Államtitkár Asszony! Az önök kormánya több rendelkezésben, több programban meghirdette a magyar felsőoktatásban az úgynevezett költségtérítéses képzés kivezetését. Ez áll a Brüsszelnek leadott konvergenciaprogramban és a szegény Széll Kálmánról elnevezett tervükben is. A költségtérítéses képzés helyett tandíjat kívánnak bevezetni, ezt önköltségnek nevezik, de önökön kívül senki nem használja ezt a szót, mindenki tandíjnak nevezi. Az ön által vezetett államtitkárság kimutatása szerint egy tanító tandíja 125-150 ezer forint helyett, az önök tervei szerint 250-300 ezer forint lesz. Egy mai közgazdász hallgató a nemzetközi kapcsolatok szakon jelen pillanatban 300 ezer forintot fizet, az önök tervei szerint ez 600 ezer forint lesz. Egy általános orvos – a debreceni adatok szerint – 975 ezer forint helyett 1 millió 950 ezer forint tandíjat lesz köteles fizetni. Kérdezem:

 

• Mikortól kívánják bevezetni ezt az önök által önköltségesnek nevezett tandíjrendszert?
• Érinti-e ez a jelenlegi hallgatókat?
• Kötelességük lesz-e ilyen tandíjat fizetni?

 

***

 

HOFFMANN RÓZSA, (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Ön több évig volt oktatási és kulturális miniszter, korábban államtitkár, van tehát gyakorlata a közigazgatásban, a kormányzásban. Ezért pontosan tudhatja, hogy mielőtt egy döntés megszületik, nagyon sok számítás, háttérmunka készül, amelyek papírkosárba kerülnek, és olyanok is, amelyek majd döntéssé válnak. Ön tervekről beszél, és olyan forintokat rendel mellé, amelyek nem hivatalos javaslatok, különböző háttérszámítások.

 

– Képviselő Úr! Az új felsőoktatási törvény fog rendelkezni a felsőoktatás új finanszírozási elveiről. A tisztesség úgy kívánja, hogy a képzésben bent levő hallgatók – lévén, annak idején senki nem kötött velük semmiféle szerződést – feltételein nyilvánvalóan változtatni nem lehet. Az újonnan belépők számára azonban valóban meghatároz majd új feltételeket, bevezethetik az önköltség fogalmát – egyébként most is van ilyen -, melynek mértéke különböző lehet. A számításokat nyilvánvalóan nem a törvény fogja tartalmazni, hanem kormányrendelet.

 

***

 

DR. HILLER ISTVÁN: – Államtitkár Asszony! Mindazt, amit mondtam, az önök kormány számára készített jelentéséből szedtem, amit a nemzetgazdasági miniszter meg a nemzeti erőforrás miniszter, vagyis az ön minisztere, illetve az önök államtitkársága jegyez. Van ebben egy olyan kimutatás is, amelyik az államilag finanszírozott hallgatókra vonatkozik.  A 3+1 variáció 5/1. változata például a „dinamikus”,  az 5/2. változat az „áttöréses”, az 5/3. változata pedig a „forradalmi”. Na, most, ehhez a forradalmi változathoz képest itt van az 5/4. változat is a „NEFMI-változat” is, amely kevesebb hallgatót akar Magyarországon, mint a forradalmi. Államtitkár Asszony! Tessék már felvilágosítani engem: mi van a forradalmon túl?

 

***

 

HOFFMANN RÓZSA: – Megismétlem, képviselő úr: a háttérszámítások, a jelentések nem hivatalos tervezetek. Majd ha kormány-előterjesztést készítünk a keretszámokról és a térítendő összegekről, azok lesznek azok a hivatalos variációk. Jobb szerettem volna, ha inkább arról szól, tisztelt képviselő úr, hogy az önök kormányzása egy olyan kiüresített felsőoktatást, egy olyan adósságállománnyal nyakon öntött felsőoktatást hagyott ránk, hogy csak a PPP-adósságállomány több mint 100 milliárd forint. Ez most valóban hiányzik a felsőoktatás rendszeréből. Ezenkívül megörököltünk egy rosszul strukturált, túldimenzionált felsőoktatást. Jobb lenne, ha inkább lelkiismeret-vizsgálatot tartanának, mert önök juttatták ide a felsőoktatást és az országot. Nekünk meg kell próbálni valahogy működőképessé tenni.

 

 

SNEIDER TAMÁS, (Jobbik): – Az elmúlt hét vezető hírei közé tartozott, hogy az állam elveszi a megyék intézményeit, vagyontárgyait, cégeit, cserébe átvállalja 180 milliárd forintos adósságukat. A hír megdöbbentő, de nem szokatlan. Megdöbbentő, mert a szocialisták uralma idején épp a Fidesz volt az, aki a megyék, a megyei önkormányzatok megmaradásáért ágált a parlamentben a szocialisták regionalizációjával szemben. Bizonyságul idézem, azt az ópusztaszeri nyilatkozatot, amelyen 18 fideszes megyei képviselő jegyzett: „Mi, megyei közgyűlési elnökök kifejezzük azon szándékunkat, hogy összefogunk, közös fellépéssel megvédjük a megyei hatásköröket, és ezzel megvédjük azt a lehetőséget, hogy a vidéki emberek érdekeit képviselhessük. Törekvéseinkről rendszeresen tájékoztatjuk a közvéleményt.” – Gondolom, most rendszeresen fogják tájékoztatni ennek az ellenkezőjéről is!

 

– Államtitkár Úr! Megdöbbentő mindez, de nem szokatlan. Nem szokatlan, mert a nemzeti együttműködés kormánya élen jár a padlássöprésben. Ez egy olyan kormány, mint a mesebeli csokievő Artúr, aki mindent felfal, csak önök nem a csokit falják fel, hanem minden olyan dolgot, aminek vagyon a neve. Felfalták a magán-nyugdíjbiztosítási pénztárak 3 ezer milliárd forintos vagyonát, anélkül, hogy létrehozták volna az egyéni számlát. Most pedig felfalják a megyék több mint ezermilliárdos vagyonát is.

 

• Miért van szükség a kormánynak az ezermilliárd forintos vagyonra?
• Talán csak nem azért, hogy a visszafizethetetlen államadósság fedezetét szolgálja?
• Talán csak nem azért, hogy értékesítsék a gazdaságos részeit, mint például Egerben adott esetben egy gyógy-rehabilitációt szolgáló intézményt, mondjuk, a török fürdőt?
• Valóban csak technikai tanácskozást folytattak azzal az IMF-fel, amelyik mindig a privatizációt támogatja, és jelenleg is a bankok konszolidációját kéri az államoktól?

 

***

 

TÁLLAI ANDRÁS, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Szerintem meg az a megdöbbentő, amit ön elmondott! Néhány hete még az önök frakciójából aggódtak leginkább a megyei önkormányzatokért. Sorolták: mi lesz velük, csődbe fognak menni, nem fogják tudni teljesíteni a szolgáltatásaikat, el vannak adósodva, és mi lesz azzal a szolgáltatással, amit végeznek sok tízezer, százezer embernek, mi lesz az alkalmazottakkal, mert van, ahol már nem kapják a bérüket. Most pedig itt a megoldás: a megyei önkormányzatok a jövőben teljesen más feladatot fognak végezni, az intézményfenntartó szerepüket az állam átvállalja. Úgy vállalja át, hogy átvállalja a teljes adósságot, és átvállalja a teljes szállítói tartozást. Tehát mindazt, ami a szocialistáknak köszönhetően eddig felgyülemlett. A kormány átvállalja, a szolgáltatásokat tovább fogja működtetni, úgy, hogy mindenki, aki eddig hozzájutott az oktatási, egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, természetesen a jövőben is meg fogja kapni.

 

– Képviselő Úr! Ez valóban egy nagyon nehéz döntés, de az önkormányzati rendszert alapjaiban segítő döntés. Amennyiben elfogadja az Országgyűlés akkor olyan megoldás születik, ami jó az egész országnak, jó az önkormányzatoknak. Jó mert, az adósságállományuk megszűnik, a szolgáltatásokat pedig a jövőben az állam fogja szervezni. Képviselő Úr! Erről van szól, és nem arról, amiről ön beszél!

 

***

 

SNEIDER TAMÁS: – Államtitkár Úr! 180 milliárd forintos adósságért cserébe ezermilliárdos vagyont követelnek a megyéktől. (Taps az MSZP soraiban.)  Mi egyértelműen a privatizáció bújtatott előszobájának tartjuk ezt az eseményt!

 

***

 

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Szó sincs privatizációról, ez legfeljebb az ön vagy az önök frakciójának a feltételezése! Hogy önök minek tartják, az legyen az önök dolga! Maradjunk annyiban: Magyarországon az önkormányzati rendszert az előző 8 év kormányzata kivéreztette, ezért most 180 milliárdot hitelek, kötvények, illetve szállítói tartozás formájában az államnak magára kell vállalnia. Ugyanakkor biztonságot ad a teljes szektornak arra vonatkozóan, hogy a szolgáltatásokat tovább fogja működtetni.

 

 

KAUFER VIRÁG, (LMP): – A szociális törvény módosítása következtében számos magyar állampolgár támogatása megszűnik létezni. Ha egy aktív korú ellátottnak az előírt éves felülvizsgálaton nem sikerül 30 nap igazolt közmunkaidőt bemutatni, akkor nem lesz jogosult az aktív korúak pénzbeni ellátására, sem a társadalombiztosítási ellátásra, vagyis az egészségügyi ellátásra sem. Minden jel arra mutat, hogy az első felülvizsgálati kör után az aktív korúak ellátására jogosultak jelentős része fog kikerülni az ellátórendszerből, és ez az LMP szerint elfogadhatatlan. Kérdezem tehát:

 

• Milyen lépéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy megelőzzék, hogy több ezer ember kimaradjon a szociális és egészségügyi ellátásból?  

 

***

 

SOLTÉSZ MIKLÓS, (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony! Mindenkinek lesz biztosítása, aki a Start-munkában, vagy bármilyen más közfoglalkoztatási munkában részt vesz. Azok, akik egészségügyi vagy más oknál fogva nem tudnak munkát vállalni szociális ellátásban részesülnek. Senki sem marad magára. Az egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény alapján, mindenkit el kell látnia az egészségügynek, nem is szabad, de nem is tudja vizsgálnia azonban azt, hogy előtte járulékfizető volt-e, vagy sem. De, remélem, hogy az LMP-frakció is támogatja azt a törekvésünket, hogy minél többen rendelkezzenek munkahellyel és így járulékbefizetők legyenek.

 

***

 

KAUFER VIRÁG: – Államtitkár Úr! Igen, egyetértünk abban, hogy munkára van szükség. A törvény, azonban, amelyet beterjesztettek világosan kimondja: az, aki munkanélküli, és a 30 nap közmunkaidőt nem tudja teljesíteni, nem fog tb-juttatásban részesülni, illetve egészségügyi ellátásra sem jogosult. Megértem, hogy a közmunkaprogram csúszik, de akkor a saját munkarendjükhöz igazítva bírálják ezt fölül, és legalább, ha már vissza nem vonják ezt az embertelen intézkedést, akkor legalább módosítsák a határidejét.

 

***

 

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Tisztelt Képviselő Asszony! Csak ismételni tudom magamat: nem marad egészségügyi ellátás nélkül magyar állampolgár!