Rájöttem! Én vagyok Murphy fia, vagy testvére. Nem tudom, de mindenképpen rokon vér csörgedezik bennünk. Már ifjú koromban fel kellett volna figyelnem a dologra,
amikor időnként apám kocsiját kunyeráltam el. Én beleültem és ezután két dolog következett felváltva: vagy elromlott az autó, vagy összetörtem. Nagyon vicces volt, főleg amikor hazabuszoztam és közöltem apámmal, hogy most egy darabig gyalog kell járnia. Becsületére legyen mondva, amikor először zúztam meg az autóját, szomorúan nézte az ablakból a roncsot és csak annyit mondott: Már korábban számítottam erre.
Később MMurphy törvényét, miszerint ami eltörhet az el is törik, átkonvertáltam a csontjaimra. 13 szor voltam gipszben.
A sorozat természetesen a továbbiakban is folytatódott: négy autó tört alattam totálkárosra, zuhantam le tetőről, estem oroszlán ketrecbe, néha lőttek rám, lezuhantam helikopterrel, hogy csak a főbb eseményeket említsem. De Murphy bátyó nem tud rajtam kifogni. Ma is vidáman élek. Na jó! az, hogy vidáman, az egy kis tulzás.
Például vásárlási problémáim kezdete onnan származtathatóak, amikor a hetvenes években egyszer karácsony előtt kibattyogtam a keletibe és egy kedves-marcona szovjet elvtárstól vásároltam egy színes TV-t. Nagy volt az öröm…három napig. Akkor felrobbant a készülék. Azóta is kísért a dolog. Ha veszek valamit, az tuti, hogy vagy eleve rossz, vagy 4 nap múlva megy tönkre. Azért 4, mert csak 3 napig cserélnék ki.
Lassan arra is rájöttem, hogy MMurphym nem csak nekem van. Murphy univerzális. Mindegyikünkben ott van. És ahol tud, keresztbe tesz. Hogy miért? Ki tudja. Lehet, hogy így akar bennünket arra nevelni, hogy jó döntéseket hozzunk, de az is lehet, hogy ő Lucifer a kisértő…. talán majd egyszer rájövünk. Csak nehogy még jóval előtte befuccsoljon a világ, mert már letelt a három nap és így nem cserélné ki a Jóisten.
Egyre jobban tudatosítanunk kell, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek, ami körülöttünk és velünk történik, oka van és ez az ok mi magunk vagyunk. Mi terveztük be magunknak az eseményeket, szituációkat melyek révén fejlődhetünk.
Mostani világunkban is rengeteg értelmetlen, felesleges szabállyal próbálják az embereket kordában tartani. A következő eset régebben történt ugyan, de szelleme ma is ugyanúgy kísért minket nap, mint nap a szabály az szabály szlogennel:
Az útlevelemet szerettem volna kicserélni, illetve meghosszabbíttatni. Abban a naiv hitben ringattam magam, hogy néhány perces, mondjuk félórás feladat áll előttem. A kígyózó sort meglátva azonban rá kellett ébrednem tévedésemre. Másfél órával később azt is megtudtam, hogy milyen papírokat, bélyegeket és egyebeket kell még beszereznem. Másnap, hónom alatt a kívánt paksamétával újból sorba álltam, és két órával később szembe találtam magam az ablaknál egy morózus hölggyel, aki elvette a papírokat, majd mintha egy koszos cipőmadzagot tartana a kezében; elém hajította az egyik 4×4-es fényképemet. Írja rá az adatait! – mondta. És hosszan sorolta a felírandó címszavakat.
Mikor a személyi számtól a lakcímen keresztül, az anyja nevéig mindent rácizelláltam a fényképre, nagy műgonddal és nem kevés fáradtsággal, hiszen a feladat egy aranyműves képességeit is meghaladta volna, a hölgy elégedett morgással elvette a képet, majd kétes hangok kíséretében rátoccsantott egy adag ragasztót és elhelyezte egy papírlapon. Természetesen képpel fölfelé. Valószínűleg hörgésemre felfigyelt ugyan, de amikor levegőhöz jutva sikerült megtudakolnom, hogy mi a jó csudának kellett telekörmölnöm a képet, ha egyszer utána felragasztja; flegmán csak annyit mondott : Ez a szabály. Ja!? Az más. És a szabályok továbbra is fojtogatnak. Támadt egy ötletem. Kéne alkalmazni szabálykostolókat, ahogy vannak ételkostolók, akik véleményezik az adott kaját. A szabálykostolónak bizonyos ideig a kitalált szabályt saját magára kéne alkalmaznia és így megítélni. Nem ész nélkül gyártani a korlátokat, amit aztán fel kell rúgni, mert használhatatlanok.
Annyira őrültek vagyunk, hogyha mindenki egyetért valamiben,
akkor biztos lehetsz abban, hogy az tévedés.
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazeletben@gmail.com – ha vitázni, véleményt mondani, vagy cak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését