„A vallási hovatartozás felvállalásáért kampányolnak az egyházak” – olvasható minden népszámlálással foglalkozó cikkben. Úgy látszik, idén ez lesz a legkényesebb kérdés, amit feltesznek majd a kérdezőbiztosok. Míg az utolsó népszámlálás alkalmával az etnikumhoz, nemzetiséghez való tartozás okozott kisebb mértékű felbolydulást, most úgy tűnik a vallási megoszlottság sokkal nagyobb állóvizet kavar fel az emberek lelkében.
Milyen érdekes, hogy a magyar ember mindig szégyell valamit, jelen esetben a hitét, meggyőződését, persze most is hozzá kell tennem, hogy vannak kivételek. Sajnos ezt a megjegyzést általában kihagyják a különböző portálok írói és ebből fakadóan oly kiváló írások terjednek az interneten a megfelelő IQ-szinttel rendelkező kommentálókkal egyetemben, hogy az valami elképesztő. A tájékozatlanság nem ismer határokat. Sokak fejében a népszámlálás egyenértékű fogalom lett a népszavazással, sőt vannak olyanok is, akik úgy vélik, ha bevallják vallási hovatartozásukat, akkor elviszik őket (jó lenne tudni, hogy kik…). Még jó, hogy erre a kérdésre nem kötelező választ adni, sokak szerint nem is kellene ezt megkérdezni. Így van, ez a legegyszerűbb: hagyjuk üresen, sőt néhány kommentáló szerint TAGADJUK LE, hogy vallásosak vagyunk.
Szégyellnivaló dolognak tartom, hogy Szent István országában akadnak olyanok, akik szerint szégyen vallásosnak, hívő embernek lenni és ez alatt bármely felekezet híveit értem. A történelmi egyházak között mégis a katolikus egyház van leginkább kitéve a támadásoknak, mintha a többi egyház nem ugyanúgy kampányolna a hívekért. A katolikus egyházra mindig rá lehet húzni a vizes lepedőt, felhánytorgatni kétezer éves bűneit – sajnos sok esetben jogosan. Papjaikat lehet szidni, szertartásaikat kigúnyolni, Jézusból viccet csinálni és paródiavideókat terjeszteni róla a neten. A kereszténységgel mindent meg lehet tenni, amiért egy jóérzésű muszlim már köveket hajigálna vagy zászlókat égetne. Félreértés ne essék, nem pártolom ezt a hozzáállást sem, sőt túlzásnak tartom, az viszont kétségtelen, hogyha hitbeli meggyőződésről van szó, akkor mind a mohamedán, mind a zsidó ember hamarabb kiáll és harcol az igazáért, mint a keresztény.
Tény, hogy a népszámlálás elsősorban statisztika, de azért sajnálom, hogy a pár oldalas kérdőív legalján fog csak szerepelni a vallási hovatartozással foglalkozó kérdés. Még jó, hogy a nyomtatás során nem „marad le”… Többek véleménye szerint, ehhez a kérdéshez az államnak semmi köze, mert ez magánügy. Ha ez így van, akkor tényleg csak az válaszoljon rá, aki gyakorolja is a vallását, nemcsak hallott róla a családi legendáriumból. Akinek lételeme a hite, az úgyis válaszolni fog rá, mert nem érzi majd megalázónak, firtatónak a kérdést. Aki meg annak érzi, annak lehet, hogy felébredt egy pillanatra a lelkiismerete? Ezt tényleg csak kérdőjellel merem leírni, amolyan „akinek nem inge…” alapon.
Tisztában vagyok azzal, hogy lesznek olyanok, akiket felháborít ez a cikk, bár nem ez a szándékom. Talán elfogultnak is fognak tartani, mivel görög katolikus vagyok, de büszkén vállalom. Ha vallásosnak tarthatom magam, akkor azt mondom, hogy ez a kijelentés nekem olyan, mintha azt mondanám: magyar vagyok. Egy közösséghez tartozom, amire büszke vagyok.
Örülök neki, hogy legalább a magyarságot nem kell letagadnunk. Majd a következő népszámlálásnál…
Fügei Bernadett