Noha Novak Djokovics a Szerbia–Argentína Davis Kupa-elődöntőben csak beugró lehetett hátsérülése miatt – majd fel is adta a küzdelmet –, idei három Grand Slam-torna győzelme nyomán edzője, a pöstyéni származású, negyvenhat éves Marian Vajda is újabb magaslatokra ért. Olyan „elképesztő, őrületes, kozmikus” meccseket, amilyennek a pozsonyi TA3 hírtelevízióban nevezte „Djokónak” a spanyol Rafael Nadal elleni US Open döntőjét, nem vívott, de játékosként az ATP-rangsor harminchetedik helyére kapaszkodott fel 1987 nyarán. Büszke lehet arra is, hogy 1988-ban, a monte-carlói tornán legyőzte Boris Beckert.
Edzőként első sikereit Dominik Hrbaty-val érte el: honfitársát öt év alatt a világ legjobb tíz férfi teniszezője közé hozta fel (egy időre). Majd a szlovák női válogatott szakvezetője lett, és csapata 2002-ben Fed Kupát nyert. Ezután jött el az a nap, amely máig meghatározza tréneri pályafutását.
„Éppen Münchenből autóztam hazafelé, amikor megcsörrent a mobilom. Egy ügynökség vezetője érdeklődött, lennék-e Novak Djokovics edzője. – Ki az a Djokovics? – kérdeztem vissza, mert akkortájt nem nagyon követtem figyelemmel a férfiteniszmezőnyt. – Tizenkilenc éves, az ATP-listán már a negyvenedik, nagy tehetség – válaszolta az ajánlattevő, s meghívott a Roland Garrosra. Oda inkább a két leányom kedvéért mentem el, mert ők nagyon szerették volna látni Párizst” –idézte fel Vajda a kezdeteket.
A francia fővárosban Djokovics édesapja fogadta őt, méghozzá azzal: „Nole” a világ legjobbja lesz, ha az edző segít neki ebben. „Alig tudtam leplezni a mosolyomat, mert Novak tenyerese eléggé halovány volt, miként az adogatása is, de higanymozgására, villámgyors reagálásaira már akkor felfigyeltem.”
Öthetes próbaidő után megegyeztek. Egy év múlva Djokovics már közvetlenül Federer és Nadal mögött fejezte be a szezont. Aztán háromesztendős hullámvölgy következett, és nem segített az sem, hogy a fiatalember az amerikai Todd Martint is szerződtette edzőnek. A szerb teniszező tavaly a Roland Garroson már a negyeddöntőben kikapott az osztrák Melzertől, Wimbledonban pedig a cseh Berdych ütötte el a döntőtől. Marian Vajda búcsúzni készült, de a szigorú papa rendet teremtett, főleg a fia fejében. Valójában az amerikai tréner távozott, érkezett viszont Gebhard Gritsch osztrák erőnléti edző, továbbá Igor Csetojevics belgrádi dietetikus, aki megállapította, hogy Djokovics lisztérzékenységben szenved, ezért tudományosan megalapozott étkezésre, vitaminitalokra fogta.
Vajda szerint az elrugaszkodást a múlt évi Szerbia–Franciaország Davis Kupa-döntő jelentette. „Djoko” adogatásai és tenyeresei szinte hihetetlenül feljavultak, a tanítvány lehiggadt, balkáni hevességét képes volt megzabolázni. Az idén már a legnagyobb ászokat is lehengerelte bátor támadójátékával, valamint azzal, hogy látszólag vert helyzetből is extraklasszis megoldásokkal vágta ki magát.
„Olyan gyors, mint a leopárd, és a nagymacskánál is rugalmasabb” –mondja róla ma az edző. Aki egyébként összezördült játékosával, mert a US Open-diadal után azt javasolta neki, nehogy sérülten pályára lépjen a DK-elődöntőn. Djokovics mégis útnak indult Belgrádba; a többit tudjuk.
Vajda hazatért Pozsonyba, ahol újságírók faggatták a jövőről. „Az üzenetrögzítőm és az asztalfiókom újabb ajánlatokat őriz, de már kezdem unni, hogy több időt töltök a repülőn és különböző földrészek szállodáiban, mint itthon. Nolét viszont hovatovább a fiamnak tartom. Ha végképp nyűgnek érzem majd a vándoréletet, akkor idehaza teniszakadémiát nyitok, és törlesztem adósságaimat a feleségemmel szemben.”
Ám lehet, hogy a hitves sem haragszik, amiért Marian egyelőre „csak” a világ legjobb teniszezőjének az edzője, és még nem feltétlenül mintaférj…
www.nol.hu/Szilvássy József