A Magyar Állami Operaház hétfőn tartotta évadnyitó társulati ülését, amelyen Ókovács Szilveszter kormánybiztos bemutatta vezetőtársait: Héja Domonkos megbízott főzeneigazgatót, Solymosi Tamás megbízott balettigazgatót és Mozsár István megbízott ügyvezető igazgatót.
A kormánybiztos a dalszínház 128. évadját megnyitó társulati ülésen hangsúlyozta: ahogy Széchényi István rámutatott, az utunkba gördülő kövekből lépcső is építhető, tehát minden nehézség ellenére lehetséges magasabb régióba emelkedni, és kinek-kinek beölteni a hivatását. A dalszínházban a társulat együttműködésével a szimbolikus lépcsőn fokról-fokra fölléphet az intézmény – vélte az operaénekes, akit augusztus 22-i hatállyal nevezett ki Orbán Viktor miniszterelnök az operaház kormánybiztosának.
Ókovács Szilveszter vezetőtársait bemutatva elmondta, hogy Solymosi Tamás megbízatása szeptember 5-től, Héja Domonkosé szeptember 6-tól, a házhoz visszakerülő Mozsár Istváné pedig augusztus 29-től érvényes, valamennyiüké addig, amíg az övé, legfeljebb 2013. augusztus 22-ig.
Ókovács Szilveszter felidézte, hogy két héttel ezelőtt sokféle feladattal bízta meg a miniszterelnök az operaházi munkáltatói jogok gyakorlásától az Erkel Színház kinyitásán át a budapesti zenés színházi struktúra áttekintéséig és a magyar zeneélet megújítására nyíló lehetőségek feltérképezéséig.
Kiemelte: első számú feladatának tartja, hogy újra működésre alkalmassá váljon a fennállásának 100. évfordulóját idén novemberben ünneplő Erkel Színház. Bízik abban, hogy ez 2012 december elejére félmilliárd forintos ráfordítással megvalósítható.
Erre szükség van, hiszen a nemzeti operajátszás egyik kulcsa az Erkel Színház, nélküle nincs kitekintés szélesebb horizontra. Az épület inspirálhatja a mai magyar alkotókat, időszerű lenne például egy új operapályázat kiírása – jegyezte meg, hozzátéve: az a tény, hogy a Magyar Állami Operaház az egyetlen tiszta zenei és tánc profilú együttes az országban, kötelezettségeket is ró rá. A fővároson kívüli és a határon túli operaműhelyekkel is szintén csak az Erkel Színház megnyitásával képzelhető el a szükséges együttműködés.
Ókovács Szilveszter hangsúlyozta: emellett a belső helyzet pacifikálására, a pénzügyi háttér, a források megteremtésére törekszik. Sokakkal énekelt itt, volt akiktől tanult, másokat tanított, meg kívánja őrizni az emberi kapcsolatokat, de – mint hangsúlyozta – „a nexusok, nem fordulhatnak át kegyek gyakorlásába.”
Örül – mondta -, hogy a házban egyes önszerveződések kezdtek működni, például a Magyar Operaénekesek Egyesülete, számít a véleményükre, de nem szeretne sehol sem „hatalmi centrumokat” látni.
Solymosi Tamás megbízott balettigazgató röviden fogalmazott: a klasszikus hagyomány ápolása, a fiatal erők bekapcsolása mellett számít a középnemzedék tapasztalataira.
Héja Domonkos terveiről szólva az évad programjának áttekintését említette. Személyes törekvése, hogy Erkel más operái is színre kerüljenek, ne csupán a Bánk bán karakterizálja a Magyar Állami Operaház programját, és minden évadban szeretne egy-egy Richard Strauss-művet is műsorra tűzni.
Mozsár István arról számolt be, hogy a házban korábban eltöltött 10 hónapban sok tanulnivalóval szembesült. Úgy vélte, az Erkel Színházzal kapcsolatos feladatok komoly feladatokat rónak rá.
A társulati ülés hagyományai szerint több „házi” díjat adtak át: a Simándy-emlékplakettet Pataki Potyók Dániel (tenor), a Melis-díjat Bátori Éva (szoprán) kapta. Örökös tag lett Berkes János (tenor), posztumusz Örökös tag címet adományoztak Bordás György és Külkey László magánénekeseknek.