Emlékszem, gyerekkoromban mennyire vártam, hogy anyám nekifogjon az elalvás előtti mesének. Időnként pedig nagybátyám engedte szabadjára képzelőerejét és a maga kitalálta mesével röpített el a mérhetetlen gazdagságot rejtő fantáziavilágba. Ezeket a meséket aztán sokszor félálomban tovább- fűztem, néha magamat is beleszőve a történetbe. Ma már tudom, hogy a mesék szimbolikus, kódolt formában fontos morális, szellemi tudást és bölcsességet hordoznak. Sajnos, mint annyi minden más, mára eltűnt a népmesék gazdag, szimbolikus világa és Walt Disney szemet gyönyörködtető ragyogó mesevilága is. A hatvanas évek materialista pszichológiája úgy gondolta, hogy a mesék középkori értelmetlenségek, amik elbutítják a gyerekeket és valótlan fantáziálásra késztetik, ezért az óvodákban betiltották a mesélést. Majd visszatértek életünkbe a mesék, de eltorzult, értéktelen formában. A régi mesehősök helyét átvették a szörnyetegek, gépemberek és kockafejű idétlen alakok. Agresszív figurák gyilkolják egymást halomra. … Pedig a népmesék történeteiben örök érvényű igazságokat fedezhetünk fel. A népmese szimbolikus igazságtartalma eléri a tudattalant, és ott jótékony hatást fejt ki. A mese világa nem racionális, mégis nyíltan szól az emberi lélek sötét, veszedelmes oldalairól: az irigységről, a féltékenységről, a hatalomról, agresszióról. A mese a tudattalan szimbólumaival dolgozik. A népmesék ugyanakkor az élet nagy kérdéseivel, buktatóival, emberi problémákkal is foglalkozik. Jó lenne, ha a gyerek mindennap hallana mesét, mert ez bővíti a szókincsét, viselkedési mintát mutat és fejleszti képzelőerejét. A szörnyeket, ha ő képzeli el, akkor azok mindig csak annyira ijesztőek, amit ő még fel tud dolgozni. Sajnos egyre több erőszakos mesét látnak a gyerekek és ez kihat a mindennapi viselkedésükre is. Bettelheim szerint problémás kérdés a mesék megfilmesítése és illusztrálása is. Ugyanis a mese akkor érheti el igazi hatását, akkor léphet valódi kapcsolatba a gyerek tudattalanjával, ha a gyerek számára a saját tudattalanjából származó képekben jelenhet meg. A gyerek képeket lát, ezek a képek az ő fantáziájából, az ő tudattalanjából származnak. Így találhatja meg a gyerek a kapcsolatot a mese általános igazságaival. Nekünk felnőtteknek is jót tenne, ha az esti mese olvasása közben saját gyerekeinkkel együtt bizonyos fokig újraélnénk, mélyebben megértenénk saját gyerekkorunkat is és érett felnőttként, felnőttkori tapasztalatainkkal összevetve befogadhatnánk a mesék felnőtteknek szóló üzeneteit is. Nem elhanyagolható a mesék gyógyító hatása sem, mely nagyon régről ismert, mondja Bettelheim. Az első mesegyűjtemények egyike, az „Ezeregyéjszaka meséi” is egy gyógyító történetfolyam, hiszen úgy kezdődik, hogy egy király csalódott a saját feleségében és a feleségén keresztül az egész női nemben, ezért nemcsak kegyetlen volt, dühös, tele fájdalommal, hanem a bosszúvágy is nagyon mélyen meghatározta az életét. Akkor jött Seherezádé, és elkezdett meséket mondani a királynak, aki a mesék hatására meggyógyult. Mi ez a bűvös mechanizmus? Átélhetek valamit más sorsában? Igen! Hogyha átélhetünk valakinek a sorsában valamit, ami a miénkéhez hasonló, az abban segít, hogy meg tudjuk ragadni a mi bajunknak az okát, amit lehet, hogy nem ismerünk. Azért nagyon jó, hogyha a mesét hallgatjuk, mert közben dolgozik a fantáziánk, és a fantáziánk csak olyan képeket tud teremteni, ami mélyen bennünk van. Akkor jön egy pici fordulat a mesében, és hirtelen ráismerünk abban a sorsban a mi saját sorsunkra. Ez önmagában hihetetlen gyógyító erő, felismerni valamit, ami addig rejtve élt bennünk, tudattalanul. A gyermek konfliktusaira, rejtett problémáira is meg lehet találni a megfelelő mesét, mely megoldással szolgálhat számára és ez a legjobb nevelés.
Az igazi mesék hiányának következményeit növeli a televízióban látható, mind szövegében, mind tartalmában rendkívül silány, otromba mesék áradata, valamint a számítógépes játékok, melyek szintén agresszivitásra ösztönöznek. Múltkoriban egy kollégám örömmel mutatta, hogy sikerült gyereke számára megszerezni a legújabb, legkeresettebb computeres játékot. Dobozát kinyitva elsőre egy aránylag vastag használati útmutatót találtam, melynek első oldalán, apró betűkkel a következőket olvashattam: Figyelmeztetés! A játék használata közben különböző melléhatások jelentkezhetnek, úgy mint szédülés, rosszullét, hányinger, látászavar, epilepsziás roham, tudat vesztés….itt abbahagytam az olvasást és javasoltam kollégámnak a játék elhantolását.
“ A mesékből a gyerekek nem azt tanulják meg, hogy vannak sárkányok. Azt már régen tudják.
Azt tanulják meg a mesékből, hogy a sárkányokat meg lehet ölni, vagy meg lehet váltani sárkány létükből.” Bruno Bettelheim gyermek pszichológus
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazéletben@gmail.com