Az Újpesti Városnapok rendezvénysorozat (augusztus 25-28.) egyik kiemelkedő eseménye volt az Ady Endre Művelődési Központ – Újpest Színház premier előadása, Gyurkovics Tibor: Nagyvizit című tragikomédiájának bemutatója (augusztus 27.)
Az estet Borbély László író nyitotta meg:
„Hálát adok az Istennek azért, hogy kellő időben – éppen a Nagyvizit egy korábbi felújításakor – találkoztam Gyurkovics Tiborral, aki kitüntetett barátságával és szellemi gondviselésével. Lényével megérintett, ráébresztett az ember mivoltának lényegére: arra, hogy önazonosság nélkül nemhogy írni, de még élni sem szabad. Versei, regényei, színdarabjai mindenkiben felidézik a repülés, a szárnyalás boldogságát,a aki veszi a fáradtságot és „megtanul gyurkovicsul”. Kiváló alkalom lehet erre az, hogy idén lenne nyolcvan éve. Számomra már a Nagyvizit próbái során beigazolódott, hogy az Újpest Színház színművészei akkora szeretettel és hitelességgel keltik életre a darab hőseit, ahogyan arra még soha senki sem törekedett. Tudatosult bennem az is, hogy mire gondolhatott Tibor, amikor egyik utolsó földi találkozásunkkor Isten szempillantását emlegette. Úgy hitte, hogy az Örökkévaló, akárcsak egy ihletett drámaíró, végtelen szeretete által képes egy szempillantás alatt átrendezni teremtményei sorsát azzal, hogy bizonyos embereket összehoz, társként a másik mellé rendel, és így lényegében az egész teremtés módosul. Mi, persze, utólag nagyképűen hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a véletlen játéka volt. Holott rajtunk keresztül nyilvánult meg az Isten által kigondolt drámai fordulat, mely egész további életünket megváltoztatta. Sokan ismerünk majd magunkra a Nagyvizit hőseiben, és ha kellőképpen figyelünk, meghalljuk Gyurkovics Tibor hangját is az elhangzó dialógusok mögött, hiszen nem hagyott el bennünket örökre, elbújt a teremtményei lelkében, és onnét pillant ránk – akár az Isten.”
Gyurkovics Tibor ezen színművét 1978-ban mutatták be először. Azóta hazánkban sok mind változott, ugyanakkor meg semmi. Az emberi karakter örök, így a 33 évvel ezelőtti bemutató óta a darab cseppet sem veszített aktualitásából. A nagyvizit az állapotdrámák közé tartozik, a szereplők jellemfejlődése elmarad, a mű végére mindegyikük ugyanolyan marad, mint amilyennek az elején megismerhettük őket.
Annak ellenére, hogy nem beszélhetünk szerteágazó cselekményről, mégis a közönség felszabadultan, jót mulatott, s végig odafigyelt a színpadi eseményekre. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a darab szereplőinek jelleme csupán kis mértékben tér el az átlagemberétől, illetve a társadalmilag elfogadott viselkedésmintától.
A négyágyas kórterem a meg nem nevezett kórház negyedik emeletén található. Itt fekszik négy férfi beteg: a kétszer operált, idegbeteg Cziegler, a mozgásképtelen, bosszantó Badari, a szoknyapecér, élvhajhász Fazekas és a szerelmét féltő, hirtelen haragú F. Tóth. A pszichológiából ismert hospitalizációt igen részletesen ábrázolja a szerző. A tér beszűkült, mégis kifejezi kicsiben a teljes emberi életet, fonák szituációktól kezdve furcsa viszonyokig sok mindent láthatunk.
Itt is van kényelmes úriember, akik mások ugráltatásában leli örömét, kihasználja társa segítőkészségét. Akad olyan, aki betegebbnek hiszi magát, mint valójában, és folyton sajnáltatja magát. A szebbik nem hódolója pedig akárhol van, azonnal prédára les. Akit meg a féltékenység zöld szörnye üldöz, az mindig lelki szemei előtt feleségét legjobb barátja vagy a postás karjaiban látja. Kiderül még az is, hogy aki egészségesnek látszik, még betegebb attól, mint aki az ágyat nyomja. A fáradt, éhbérért dolgozó személyzet pedig úgy egészíti ki keresetét, ahogyan tudja: apró szívességekért pénzt kér, és csak akkor ad fájdalomcsillapítót vagy altatót, ha azt busásan megfizetik.
Gyurkovics Tibor darabjában az összes párbeszéd ismerős, hétköznapi és hozzánk közel álló. Ki ne tudnál beleképzelni magát annak a halálos beteg szereplőnek a sorsába, akit tapintatosan csak hitegetnek, hogy nemsokára egészségesen hagyhatja el a kórházat, vagy akihez olyanok jönnek vizitbe, akiket a háta közepére sem kíván, mert hangoskodnak és nincsenek tekintettel senkire és semmire.
A Nagyvizit kitűnő szerepekkel ajándékozza meg a színészeket, s a művészek ki is használják a darabban rejlő összes lehetőséget. A rigolyás Badarit Harsányi Gábor alakítja. Annyira utálatos és kukacoskodó, hogy nem lehet rá haragudni, a közönség a végére szinte már meg is szerette. Nyári István az elviselhetetlen fájdalmakat hordozó, kényszerképzetektől gyötört Czieglert játsza. A harmonikás, nőbolond Fazekast Rusz Milán a szerepe szerint megkívánt duhajként viszi színre. Lippai László formálja meg a féltékenységtől gyötört F. Tóthot. A csinos nővérkét Dóka Andrea jeleníti meg. Az unott takarítónőt Lorán Lenke olyan egyszerű, de mindenbe bele szóló asszonynak mintázza meg, akivel minden kórházban szembetalálhatjuk magunkat. Agárdi László mintaszerűen állítja a nézők elé a főorvost. A két lármás látogatót Dózsa László és Bata A. János kelti életre. F. Tóth kikapós feleségét Rosenkranz Helga játsza.
A Dózsa László rendezte Nagyvizit nagyszerű produkció. Gyurkovics Tibor színjátékának mondanivalója időtálló, nem kopok meg, mindig egyforma erővel hat. A közönség élvezte az előadást, felszabadultan kacagott, szívből örült a szép és kellemes estének, melyet hosszas tapssal jutalmazott.
A következő előadás időpontja: szeptember 3. 19 óra.