– Vészesen fogy a magyar, tavaly tíz százalékkal kevesebb gyerek született, mint a korábbi években, eközben a roma családokban továbbra is sok a gyerek, minden új generációban egyre nagyobb az arányuk – ez a közvélekedés, ha a romák és a magyarok termékenysége kerül szóba. Egy friss kutatás azonban árnyalja a képet.
– 2003 körül volt egy vizsgálat, amely szerint a romák termékenysége is csökken. Ugyanakkor más vizsgálatok szerint ellenkezőleg, egyre több gyereket vállalnak, és a nők egyre korábban szülnek, legalábbis az északi országrészben. Ennek az ellentmondásnak akartunk utánajárni – mondja Husz Ildikó szociológus. Az évekkel ezelőtt kezdődött kutatás még most is tart, de néhány eredmény már megjelent a Demográfia című folyóiratban. A kutatást Borsod és Baranya megye leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben folytatták, ahol olyan 15 és 49 év közötti roma és nem roma nőket hasonlítottak össze, akik falvakban élnek, és nincs érettségijük. A kutatók abból indultak ki, hogy ezekben a csoportokban a legkisebb a különbség a romák és a nem romák életkörülményei között. Arra voltak kíváncsiak, hogy a szinte azonos élethelyzetű nők esetében is igaz-e az, hogy a romák több gyereket szülnek.
Az országos átlagnál mindkét vizsgált csoport több gyermeket vállalt, de míg a nem roma nők esetében nem volt számottevő különbség a borsodiak és a baranyaiak között, addig a romáknál számított, hogy hol élnek. A borsodi roma nők vállalták a legtöbb, átlagosan 2,6 gyereket, míg a baranyaiak átlaga 2,1 volt. (A nem roma nők 1,7, illetve 1,8 gyermeket vállaltak.)
A mintában szereplő összes nő alacsony iskolai végzettségű, de vannak közöttük olyanok, akik az általános iskolát sem fejezték be, és vannak, akik szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végeztek. Eszerint összehasonlítva őket, kiderült, hogy az iskolai végzettség emelkedésével egyre inkább közelít a roma és a nem roma nők gyermekvállalása egymáshoz. A szakmunkásképzőt végzettek esetében már lényegében nincs is különbség a két csoport termékenysége között. Husz Ildikó kiemeli: a munkaerő-piaci részvétel csökkenti a szülési kedvet. Ha egy roma nőnek már van hasznosítható képzettsége, munkajövedelme, akkor nagy valószínűséggel kevesebb gyereket vállal.
A kutatásban a szülések időzítését is vizsgálták. Kiderült, hogy északon a roma nők korábban kezdenek szülni és később fejezik be a gyerekvállalást,míg Baranyában ugyan szintén viszonylag korán vállalják az első gyereket, de a harmincas éveik közepétől már jóval kevésbé gyakori a gyerekszülés.
A tinédzserkori szülések tekintetében is jelentős területi különbségek voltak: a borsodi roma nők 31 százaléka, a baranyaiak 24 százaléka szült kamaszkorában. Ezzel szemben a borsodi nem romák 8, a baranyaiak 11 százaléka vált ilyen fiatalon anyává.
– Fontos tényező a nemi szerepek különbsége. Észak-magyarországi interjúinkból kiderült, hogy a roma lányokban még mindig erős a vágy, hogy minél hamarabb fejezzék be az iskolát, és alapítsanak családot. Gyakran a férfiak sem nézik jó szemmel, ha egy nő az otthonától távol munkát akar vállalni, mondjuk a közeli városban, márpedig munkahely leginkább a városokban van – fűzi hozzá a kutató.
Amikor arról kérdezték a nőket, hogy mennyit tartanak az ideális gyerekszámnak, jelentős különbségek mutatkoztak romák és nem romák között. A borsodi roma nők átlagosan 2,5, a baranyaiak 2,2 gyereket tartanak ideálisnak, míg a nem romák átlaga 2,1 illetve 1,9 lett. Husz Ildikó szerint elgondolkodtató, hogy a két mintában a megkérdezettek negyedének már a válaszadás időpontjában több gyereke volt, mint amennyit ideálisnak tart.
De nem csak az észak- vagy dél-magyarországi lakóhely, az iskolai végzettség és az értékrend számít. A kutatás egyik meglepő eredménye, hogy akár egymás mellett fekvő falvakban is teljesen más szokások alakulhatnak ki. – Észak-Magyarországon vannak nagyon alacsony iskolázottságú, sokgyerekes falvak, és olyanok is, ahol a cigány családokban is csak átlagosan 2-3 gyereket nevelnek. Az egyes településeken más normák szerint élnek, máshogy szervezik az életüket a romák – fogalmaz Husz Ildikó. Hozzáteszi: a kutatás eredményei megerősítették, hogy miközben az országos értékek alacsony szinten stagnálnak, addig a romák termékenysége lassú csökkenést mutat. Ez összefügg azzal, hogy ma már körükben is nő az iskolázottság. Éppen ezért tartja túlzónak azokat az aggodalmakat, amik a romák magas és a többségi társadalom alacsony termékenységét állítják szembe egymással.
– Ebben a kérdésben a népesedéspolitikának együtt kell működnie más szakpolitikákkal. Az előbbi dolga az, hogy elősegítse, hogy a családokban a tervezett, kívánt gyerekek megszülessenek – bőrszíntől függetlenül. Oktatás- és foglalkoztatáspolitikai eszközökkel viszont abban kell segíteni, hogy ezek a gyerekek azután felnőttként ne a szegénység újratermelődését jelentsék, hanem adófizető polgárokká válhassanak – hangsúlyozza Husz Ildikó.
Területi különbségek
Magyarországon jelentős területi különbségek vannak a termékenységben. Míg Budapesten átlagosan 1,1 gyerek jut egy nőre, addig Borsod-Abaúj-Zemplén megye halmozottan hátrányos helyzetű kistérségeiben ennek kétszerese, az országos átlag pedig 1,3 körül mozog. A legtöbb gyerek az északi és északkeleti peremvidékeken és Dél-Dunántúl egyes kistérségeiben születik, vagyis a legelmaradottabb országrészeken.
Mivel itt koncentrálódik a magyarországi cigányság negyven százaléka, feltételezhető, hogy az ő gyerekvállalási szokásaik is hozzájárulnak ezen területek magasabb termékenységéhez.
nol.hu/Matalin Dóra