A nyugati sajtó Anders Behring Breivik nevétől hangos. A híreket politikai, pszichológiai elemzések és a merénylő szándékaira vonatkozó találgatások követték. A férfiről, akit a július 22-i norvégiai merényletek kitervelésével és elkövetésével vádolnak, sorra jelennek meg szakértőket is megszólaltató cikkek, melyek ámokfutóként, jobboldali szélsőségesként, esetleg tömeggyilkosként hivatkoznak Breivikre.
Mindaddig, míg a merénylő kilétéről nem álltak rendelkezésre információk, valamilyen szélsőséges iszlamista csoportra gyanakodtak. A The New York Times online 22-én címlapon számolt be az eseményekről az alcímben dzsihádistákat nevezve meg lehetséges felelősként. Thomas Joscelyn a The Weekly Standard, míg – rá hivatkozva – Jennifer Rubin, a Washington Post online vélemény rovatában ugyanazon a napon tényként kezelte, hogy a merényletet muszlim terroristák hajtották végre (természetesen később frissítették a cikkeket). Később kiderült, hogy az elkövető a szélsőséges keresztény nézeteket valló, szőke hajú és kék szemű fiatalember.
Miután a merénylő kilétére fény derült kisebb politikai vita alakult ki arról, hogy vajon terrorcselekménynek minősül-e Breivik tette. A Foreign Policy Watch blog július 23-i bejegyzése Glenn Greenwald amerikai publicista és író véleményére hivatkozva a nyugati média hangnemváltásában az iszlámellenességet véli felfedezni. Eszerint a nyugati (és mindenek előtt az amerikai) sajtó a terrorista szó jelentését szeretné korlátozni oly módon, hogy az csak a nyugat által nem kedvelt muszlimok által elkövetett erőszakra vonatkozzon. A blog szerzői a terrorizmus definícióját a következőkben határozzák meg: Politikai célból, civilek ellen elkövetett erőszakos cselekmény. Ha ezt a meghatározást vesszük alapul, Breivikre mindenképpen ráillik a terrorista jelző.
A The Wasington Post hitről szóló online rovatában megszólalók közül egyesek elismerik, hogy a terrorista jelző használata helyén való, ám fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a vallásosságot és a terrorizmust élesen el kell különítenünk. Eszerint az álláspont szerint Breivik keresztény, terrorista, de nem keresztény terrorista. Ilyen módon persze az „iszlám terrorista” kifejezést is száműznünk kellene a szótárunkból, vita pedig épp azon folyik, hogy vajon elfogult-e – az iszlám terrorista kifejezést használó – nyugati sajtó vagy sem. Ezen túlmenően a terrorizmushoz óhatatlanul társul valamilyen eszme, ideológia vagy vallási eszme, s Breivik esetén a kereszténység komoly szerepet kap az erőszak legitimációjához szolgáló ideológiában.
Deborah Orr a Guardian online munkatársa szerint hiba lenne Breiviket terroristának tartani, mert a merényletek nem magyarázhatók semmilyen racionális módon. Hiszen, érvel Orr, hogyan is lehetne értelmesnek tartanunk egy ilyen cselekedetet? Orr itt arra hivatkozik, hogy Breivik nagy valószínűséggel beszámíthatatlan. Nem világos, hogy ez utóbbi valóban kizárja-e, hogy terrorista legyen valaki. Nem túl valószínű, hogy a fanatikus iszlamistát, aki egy utasszállító gépet navigál egy toronyháznak, beszámíthatónak tartanánk. A kérdés tehát ugyanaz marad: Miért tennénk most különbséget?
Van egy fontos különbség a norvégiai merénylet és a dzsihadisták akciói között, nevezetesen, hogy a dzsihadista merényletek elkövetői egy konkrét csoport nevében gyilkolnak. A nyugati média sokkal inkább e különbség miatt nem emleget terrorista támadást, s ezért nem terroristaként hivatkozik Breivikre. A magányos ámokfutó politikai nézetei lehetnek bármilyen szélsőségesek, ha nem egy csoport tagjaként hajtja végre tettét, nem gondolunk rá terroristaként. A terrorcselekményeket hagyományosan terrorszervezetek vállalják magukra, s ez Breivik esetében nem így történt. Persze mindez csak abban az esetben állja meg a helyét, ha a hatóságok nem találnak kapcsolatot szélsőséges nacionalista, vagy keresztény csoportokkal. Breivik tett olyan kijelentéseket is, melyek alapján ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Breiviket ne nevezhetnénk legitim módon terroristának. A terrorizmusnak nincs egzakt definíciója, így például a Foreign Policy Watch által idézett meghatározás alapján – mivel az nem köti ki, hogy terrorista szervezet tagja kell legyen az elkövető – valóban terrorcselekményről kellene beszélnünk. Azzal a kijelentéssel már nehezebb egyetérteni, hogy a nyugati sajtó ilyen egységes lenne a tekintetben, hogy a terrorista szót szándékoltan csak dzsihadistákra használná. Sokkal valószínűbb, hogy azért nem szerepel a terrorista jelző a legtöbb cikkben, mert nincs olyan terrorszervezet, melyhez köthetnénk a merényleteket.
Koczka Szilárd