Interjút készítettünk Hegedűs Zsuzsa szociológussal, Orbán Viktor főtanácsadójával, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány vezetőjével. Az interjú általunk elküldött szövegével nem volt elégedett, mert az szerinte nem tükrözte a beszélgetést. Szerkesztőségünk viszont úgy ítélte meg, hogy az interjú a kemény hangú beszélgetést, a Hegedűs Zsuzsa által esetenként kendőzetlenül elmondottakat torzításmentesen adja vissza, ezért a cikk közlése mellett döntöttünk.
– Ön miniszterelnöki főtanácsadó. Ez a gyakorlatban mit jelent, mennyire hallgat önre a miniszterelnök?
– Nem főtanácsadóként kezdtem, hanem a társadalmi leszakadással és az új társadalmi mozgalmakkal kapcsolatos kutatásokat végeztem. A rendszerváltás környékén nem az volt a probléma, hogy egyszerre nagyon sokan kerültek utcára, hanem az, hogy ezek az emberek kirekesztődtek. Az ipariból ugyanis átmentünk a információs társadalomba, ahol egy csomó mindenre nincs szükség. Én azért tudok jó módszerekkel előállni, mert a nyolcvanas évek óta ezzel foglalkozunk, és a fejlett világ már mindent kipróbált, tehát felesleges felülről osztogatnunk, mert az nem működik. Az a gondolkodásmód, hogy van egyetlen megoldás, amit felülről technokraták dolgoznak ki, se a gazdaságban, se a társadalomban nem működik.
– Ez a jóléti rendszerekre is vonatkozik?
– Az egész ipari társadalom arra alapult, hogy mindig van egy optimális megoldás, amit ki lehet számolni. A mai több központú, állandó változásban lévő társadalom, ami nem az anyagi termelésen, hanem az információn alapul. Ez más gondolkodásmódot igényel. A pragmatikusan konkrét helyzeteket kell megnézni, és alkalmazható megoldást találni. Ebből az következik, hogy nem lehetnek hatékonyak a központi, uniformizáló intézkedések. A miniháztájiból, amit most csinálok, lehet munkajövedelem. A mi alapítványunk nem old meg minden problémát, viszont működik a kistelepüléseken. Remélem, azt a hülye kérdést nem fogom megkapni, hogy tudnak-e ezek az emberek földet művelni, mert egy faluban mindenki tud földet művelni.
– Úgy azért talán föltehető ez a hülye kérdés, hogy a kirekesztettség elvezethet-e olyan depresszióhoz, amikor már nem elég a vetőmag, hanem valamiféle humán szolgáltatás is elkélne.
– A pesti értelmiséginek nincs fogalma a mezőgazdaságról. Ezzel szemben az, aki falun él, tud földet művelni, mert a szülei és a nagyszülei is ebből éltek. Korábban nem lehetett a háztáji terményeket értékesíteni, de ezt már tavaly júliusban sikerült megváltoztatni. Az a módszer, amit kitaláltam, a falvakban indulásként jó. Azért nem megyek a leghátrányosabb helyzetű térségek városaiba, mert Ózdon, Miskolcon természetesen nem lehet vetőmagot és haszonállatokat biztosítani, mert nincs ehhez terület. A faluban viszont ez jelenti a kapaszkodót.
– Olyan ez, mintha egy másik bolygóról beszélne. A kormánypárt frakcióvezetője eközben szégyenfalat állít össze a szegényekről, a kormány kényszermunkatábor-terveket készít, konténerszállásokat tervez, évek óta változatlan összegűek a segélyek.
– Tisztázzuk: nem politikussal, hanem szociológussal beszél. A helyzeten változtatni az ember maga tud, alulról szervezett kezdeményezéssel, például. Ezt csak én csinálom Magyarországon. Ilyen mozgalmakkal foglalkozom 1975 óta. Alulról csak úgy tud megszerveződni egy mozgalom, ha nincs benne pénz. Az egész programot 150 önkéntes csinálja, olyanok, akiket nem is ismerek. Azt mondják, Magyarországon azért nincs erős civil társadalom, mert ahhoz ötven év kell. Hát egy fenét! Magyarországon azért nincs civil szféra, mert minden korrumpálódott. Alapító tagja voltam a első nagy francia ökológusszervezetnek, az olyan kezdeményezés volt, amelyben az emberek a szabadidejükben feltűrték az ingük ujját, és megcsinálták a dolgokat. Tíz év után lett is ebből egy párt. Úgy nem megy, hogy az LMP zöld párt akar lenni. Az ugyanolyan elitista szervezettörténet, mint az SZDSZ-é. A magyar társadalom ugyanakkor semmivel nem rosszabb, mint a nyugatiak, erre én vagyok az élő bizonyíték. Egy szál magamban indítottam el a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalmat és ezt is. Ha kézbe akarjuk venni a dolgokat, akkor nem azt kell mondani, mit csináljon az állam meg a kormány…
– Ez rendben is lenne, ha ön civil volna, de most mégis itt ülünk a Parlamentben…
– Tőlem ne tessék azt megkérdezni, mit csinál a kormány.
– Mégiscsak a miniszterelnök főtanácsadója.
– Akkor válaszolok: nem vagyok a kormány főtanácsadója. Mindenki tudja rólam, hogy zöld-bal vagyok. A szélsőjobb kivételével mindenkivel szóba állok, aki hajlandó a társadalmi leszakadás ellen tenni. Medgyessy Pétertől kaptam egy meghívást, hogy inna velem egy kávét, elmondtam neki a felzárkóztatási programomat. Azonnal felajánlott nekem egy csúcsminisztériumot, azt mondtam, hogy na azt nem. 2004-ben a szocialistáktól eldurrant az agyam a kettős állampolgárság miatt. Akkor aztán megszólalt valamelyik pártvezető, hogy 23 millió román zúdul majd Magyarországra. Én az SOS Racisme-nak is alapítója vagyok, szemben a sok antirasszistával, aki Magyarországon abból él, hogy pofázik és elcseszi még a roma problémákat is. Ebből a szervezetből született a Tégy a gyűlölet ellen! Visszatérve arra, amit a kettős állampolgárságnál a szocialisták mondtak: az Le Pen szövege. Ezután hívtam fel a Pokorni Zolit, mondtam neki, hogy a baloldal nálam kinyírta magát. Így kezdődött a kapcsolatom Orbán Viktorral.
– Hogyan éli meg, hogy egyes önkormányzatok előírják, milyen legyen a fehérneműje, milyen legyen a portája annak, aki segélyt kér?
– Ennek a kérdésnek nincs értelme, mert az, hogy Hegedűs Zsuzsa mit és hogyan él meg, nem tartozik a nyilvánosságra. Az magánügy.
– Azért kérdeztem, mert az ilyen szigorítások a gyerekeket sújtják. Ha a segély megvonásával büntetik a szülőt, akkor éhezni fog a gyerek.
– A közéleti szereplők foglalkozzanak közügyekkel. Ha nem szociológusként beszél velem, nincs interjú.
– Épp a szociológust kérdeztem azokról az intézkedésekről, amelyek hatnak a szegény családok életére.
– Nem, a szociológus érzései nem érdekesek! Nem sírni kell a szegényekért, hanem tenni valamit. Tisztázzunk valamit! Amikor tudtuk, hogy megnyertük a választást, Orbán Viktor felkért, hogy ugyanezt a munkát folytassam főtanácsadóként. Egyetlenegy oka van, hogy igent mondtam: az, hogy mindenki tudja, hogy a szociális népszavazás én magam vagyok. Akkor nyertük meg a választásokat, akkor fordult a kocka. Az egy baloldali történet volt, és…
– …az inkább egy Gyurcsány-ellenes történet volt, nem sok köze volt a baloldalisághoz.
– …annak a politikai felelősségét Orbán Viktor viselte. Én találtam ki, de az övé volt a felelősség. Mindenki tudta, hogy ezt a népszavazást én találtam ki, a stratégiát hozzá és mindent. Ettől még Orbán Viktornak voltak hivatalos tanácsadói, én nem szerepeltem közöttük, mert egy fillért sem fogadtam el. Tehát ez teljesen szabad kapcsolat volt, ha úgy tetszik, nagyon komoly baráti kapcsolat, de munka volt mögötte. Abban a pillanatban, hogy kormányra került, ő is elszámoltathatóvá vált. Akkor nem tehettem meg, hogy legalább annyiban ne vállaljak felelősséget, hogy azt lehessen mondani, ez a Hegedűs Zsuzsa hibája. Orbán Viktor főtanácsadója vagyok. A kormány politikájáról nem vagyok hajlandó beszélni, mert vannak ezeknek az ügyeknek államtitkárságai, tessék tőlük kérdezni. Nekem nem hozzák ide a döntéseket, tessék elmenni Balog Zoltánhoz, Soltész Miklóshoz, ezek nem az én tanácsaim és nem a miniszterelnök döntései.
– Ezt komolyan mondja? A kormány feje Orbán Viktor, a kormánymunkájáért ő az első számú felelős.
– Nem, ez nem igaz. Ha volt kormány, amely úgy viselkedett, mint egy diktatúra, az Gyurcsány Ferencé volt. Azért lettek csúcsminisztériumok, hogy ne a kormányülésen dőljön el minden, a csúcsminiszter intézze a tárcák ügyeit.
– Egy éve a Fidesz kormányoz, és Orbán kormányának intézkedései a szegények életét még rosszabbá tették. Baloldaliként nem kétségbeejtő látni, miként romlott egy év alatt a szegény családok helyzete?
– Ön nem normális, önök nem tudnak olvasni. Az országban nincs pénz. Én két prioritást határoztam meg: a versenyképességet és a társadalmi felzárkóztatást. A versenyképesség nélkül nem tudunk kijutni abból a válságból, ami az egész világot uralja.
– A versenyképességhez hozzátartozna, hogy ne szállítsák le 16 évre a tankötelezettséget…
– …kérem, hadd fejezzem be. Interjút akar? Hallgasson végig, mert nem azért vagyunk, hogy az újságíró beszéljen, hanem azért, hogy én beszéljek.
– Ahhoz viszont nem kell újságíró. Ha interjút ad, akkor kérdezek.
– Igen, de ön összevissza kérdez, ezért még mindig nem jutottunk el oda, amit mondani szeretnék. A versenyképesség és a társadalmi felzárkózás ellentétes egymással. Ha a versenyképesség a prioritás, akkor a felzárkóztatásra kevesebb pénz lesz. Ezt a konfliktust fel kell vállalni. Isten látja a lelkemet, a teljes nyugati sajtót olvasom, mert nyugati vagyok. 2007 júniusában Orbán Viktor beszélt először a globális válságról, mert azt a dossziét én adtam a kezébe. És akkor még senki nem beszélt globális válságról Magyarországon. Ősszel már itt volt az ingatlanválság. Ennek a válságnak nem lesz vége, ez tényleg átalakítja a világot. Két éve az elszámoltatást én találtam ki, mert ilyen rablás ebben az országban még sosem volt. Én a francia fizetésemből fizettem azt az adót, amiből a csatlakozó országok kapnak pénzt a felzárkóztató programjaikra. Ezért elég sokat tettem, Franciaországban sem voltam sokkal kevésbé befolyásos, mint itt. Az én adómból fizetjük az óriási felzárkóztatási pénzeket, amelyekből semmi nem ment felzárkóztatásra. Egy év után, mély válságban nem lehet számon kérni az Orbán-kormányon, amit nyolc év alatt a szocialisták tönkretettek. Ön se kérje számon!
– De hogy jön ez a 60 milliárdos segélykasszához? A versenyképességhez hozzátartozik, hogy akinek nem tiszta a fehérneműje, ne kaphassa meg a 28 500 forintot?
– Nem igaz, hogy csak a szegényektől vesznek el! Nem igaz, hogy a legszegényebbeket sújtja a 16 százalékos adó, mert ők már nagyon régen nem fizetnek adót. Az alsó közepet, illetve a szegényedő középrétegeket viszont igen. De azt is ki kéne számolni, mennyivel sújtja. Ön azt kérdezi tőlem, mit gondolok a kormány tevékenységéről. Hát én teszek a kormányra! Húsz év alatt sikerült odáig eljutnunk, hogy hatnyolcszázezer gyerek éhes. A gyereknek nem lehet azt mondani, hogy a jövő héten adok neked enni.
– Nem érzi úgy, hogy a szolidaritás csökkent az országban a szegények iránt?
– Viccel? Hogy szedtem össze 200 millió forintot? Ősi szabály a szociológiában, hogy mindig a szegény segít a szegénynek. Nem az a probléma, hogy nincs elég gyerek, hanem az, hogy a leghátrányosabb térségekben vannak. Aki ott születik, nem tudja elvégezni az iskolát, mert nem kap eleget enni.
– Meg azért, mert rossz iskolába jár.
– Maga nem tudja, miről beszél. Ez a hülye pesti liberális értelmiség hangja. Jöjjön le velem.
– Voltam eleget, másokkal. Az integrált iskola oktatásszervezési kérdés, ami megoldható, Amerikában például sikerült.
– Ne jöjjön nekem Amerikával! Tudja, mennyibe kerül egy iskolabusz?
– Kevesebbe, mint az összedőlő iskolaépületet felújítani.
– Abba kell hagyni a felfelé nézést, mert nincs pénze az államnak. Az alapítványomon keresztül 15 ezer családot etetek és hozok helyzetbe, kevesebb mint kétszázmillióból. Háromszáz kistelepülésen osztottunk először vetőmagot, aztán napos csibét, napos kacsát. Amit adunk, abból annyi teremhet, hogy azt el lehet adni. A kirekesztés ellen úgy kell harcolni, ahogy én. Egy feltételt szabok az alapítvány programjaiban való részvételhez az önkormányzatoknak, azt, hogy az összes, egynél több gyermeket nevelő hátrányos helyzetű családnak a támogatandók között kellett lennie. Nem nézem, ki roma, ki nem roma, azt nézem, hány éhes gyerek van. Az, hogy mennyit beszélek a miniszterelnökkel, másodlagos dolog.
nol.hu