Edelény – Félúton az ország egyik legnagyobb műemlékprojektje
1770 körül, amikor az edelényi kastély freskóit festették, az építtető,L’Huillier Ferenc várkapitány már nem élt. Unokája, Forgách Leonóra és férje, Esterházy István birtokolta a barokk kastélypalotát, amelyet Észak-Magyarország Fertődjének is neveznek.
Feltehetően ők azok, akik az egyik rokokó falkép udvarlási jeleneteiben is szerepelnek: a pocakos, parókás uraság gavalléros kézcsókkal hódol a rizspor alatt halványan piruló dámájának. De még valószínűbb, hogy egy táncjelenetet látunk itt, a kezek ugyanis furán csavarodnak, amit egy szimpla kézcsók nem indokol. Ráadásul mellettük a képen egy csapzott hajú, pipázó cigány hegedűs is „nyekergeti” a hangszerét.
Sok megfejtésre váró titkuk van ezeknek a falfestményeknek, melyek a restaurátorok keze alatt most újjászületnek. Titokzatos mellékalakok, szabadkőművesjelekre emlékeztető szimbólumképek: például a zöld ágakkal övezett kard vagy a lobogó tűz. Az utóbbiakról ma már tudjuk, hogy Anton Johanassi emblématárából valók, s az erényeket ábrázolják, sőt még a hozzájuk tartozó latin versikék is megvannak, melyekből egy-egy sor olvasható is a képek fölött – mondja Hoós Mariann restaurátor, aki kolléganőjével, Verba Erikával dolgozik az úgynevezett Zeusz-szoba képein. Ez a terem onnan kapta a nevét, hogy a mennyezeti mező közepén Zeusz látható egy sason lovagolva.
Egy másik szobában Csanda Jenő és restaurátorcsapata munkálkodik az ornamentikus motívumok újraélesztésén. Sablonnal dolgoznak, ahogy a régi mesterek is: a pauszra (vagy fóliára) 1:1 arányban felrajzolt levélmotívum vonalait úgy viszik át a falra, hogy a lapot a vonalak mentén tűvel átszurkálják, majd odaillesztik a kívánt helyre, s a lyukasztott vonalakat szénzsákocskával végigütögetik. Így a lyukacskákon áthatoló szénpor által finom pontsorokkal rajzolódik ki a motívum a falon. Ezután jönnek a festékek, amelyek természetes anyagú földfestékek, s az eredetileg nedves (freskó-) technikával készült falképeket száraz alapra, azaz „al secco” egészítik ki. Így elkülöníthető lesz, mi a restaurálás és mi az eredeti, bár a különbség nem fog látszani. Az eredeti díszítőmotívumokat egyébként 1770 táján Woronieski János egri mester festette fel, a festészeti munkák vezetője s a figurális képek készítője pedig Lieb Ferenc ismert felső-magyarországi, iglói származású piktor volt.
A kastély 106 szobája közül talán egy sincs, amelyben ne látnánk frissen vakolt, fehérre festett falakat. Látjuk a kibontott kápolnát, amelyben lakásokat alakítottak ki 1928 után, miután a Coburgok eladták az épületet az államnak, s járásbíróság, illetve bányaigazgatóság lett itt. A kápolna most nyerte vissza régi belmagasságát. Jártunk a díszteremben, mely meglehetősen dísztelen, és az épület sarkán elhelyezkedő, kör alakú „ágyúteremben” is: mindenhol a falak fölfrissítése folyik. De a legaprólékosabb restaurátormunka mégis a falképes termekben zajlik, melyeknek életképei, jelenetei valóban a XVIII. századi világi falfestészetünk remekei. Tavaly tavasszal kezdték felújításukat a restaurátorok, s idén október táján lesznek kész vele.
De a falak nemcsak belül, kívül is megújulnak. A főhomlokzaton már látszik a kastély új színe: az a bizonyos púderszín, amely emlékeztet a rizspor alatt piruló dáma arcára. „Ez egy női kastély” – mondja Varga Kálmán, az épület üzemeltetőjének, aMűemlékek Nemzeti Gondnokságának igazgatója, akivel a termeket járjuk. Ha a gömbölyded épületformákra, a falfestmények rokokó játékára és erotikájára gondolunk, akkor igaz. A hátsó homlokzat azonban még nem öltözött „női ruhába”, itt még csak a nyers, szürke vakolat látszik az állványok alatt. Lépésenként megújul a kastély környezete is. Elkészült például egy játszókert, amelyben fűzfaágakból készültek a játékok, s ha kihajtanak a vesszők, igazi zöld játszótér jön majd létre. Kivágták és újraültetik a kastély előtti gesztenyesort, s egyelőre a legnagyobb lépés a környezetrendezésben, hogy revitalizálták a kastély körül a Bódva holtágát. A kastély ugyanis a Bódva által körülvett, mesterséges szigeten fekszik. A XX. századi folyószabályozásnak köszönhetően ez a folyóhurok holtággá vált, s a mederben a víz az utóbbi évtizedekben elmocsarasodott. A kastélyfelújítás egyik mellékprojektjeként most kikotorták amedret,megszüntették a mocsarat, s egykor itt honos vízinövényekkel ültették végig a vízpartot. Ez azonban csak első lépése a kert helyreállításának, amelynek egyelőre útjában áll például az egykori kastélyparkban kialakított focipálya is. Persze mindez nem lehet akadálya annak, hogy a 2012-től a kastély vendégeket fogadjon.
Észak Fertődje
Az edelényi L’Huillier–Coburg-kastély az ország hetedik legnagyobb kastélya. Építése 1730-ra fejeződött be, valószínűleg Giovanni Battista Carlone egri püspöki építész tervei szerint. Építtetője L’Huillier Ferenc kapitány volt, aki Savoyai Jenő oldalán részt vett Buda visszafoglalásában. Leszármazottaitól a XIX. század elején került a kastély a Szász–Coburg–Gothai hercegi család birtokába, akik 1928-ban adták el a magyar államnak, s ekkortól járásbíróság, börtön, majd ’45 után ügyészség, napközi, öregek otthona is működött benne 1986-ig, azóta üresen állt. 2001-ben került a Műemlékek Állami (később: Nemzeti) Gondnokságának vagyonkezelésébe, amely a várossal összefogva 2006-ban ÉMOP-támogatást nyert a felújításra, így 1,8 milliárd uniós hozzájárulással, 2,2 milliárd forintból újul meg a kastélyépület. A KEOP-támogatásból, 160 millióból revitalizálták a kastély környezetében a Holt-Bódvát.
Forrás: Nol.hu