Péntek este a médiatörvény került terítékre a tusványosi fősátorban. Farkas Attila moderátor kérdéseire a törvény indokait és szükségességét, a megszületését követő hangos kritikákat illetve azt boncolgatták a résztvevők, kell-e és lehet-e szabályozni a médiát, és ha igen, ezekre milyen lehetőségek vannak.
Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke azzal kezdte mondandóját, hogy több oka is volt a médiatörvény megalkotásának. Az elektronikus média kapcsán egy 1996-os törvény, míg a nyomtatott sajtóra vonatkozóan egy 1986-os törvény volt érvényben. Ezek elavultak voltak sok szempontból, a technológiai fejlődés is túlhaladta őket. 2009 decemberéig bizonyos EU-s irányelveket is át kellett volna ültetni a médiaszabályozásba, ami azonban nem történt meg. A jelen törvény ezeket is magába foglalja, csakúgy, mint a digitális átállás szabályozását.
Véleménye szerint szükség van a szabályozásra a média világában is. Sokszor a sajtószabadság mögé bújva próbálnak mindenféle szabályozás alól kibújni a média szereplői. A megoldást az úgynevezett társszabályozásban látja, ami alatt azt kell érteni, hogy a hatóság bizonyos feladatait a szakmát képviselő szervezeteknek delegál, így egyes esetekben ezek az egyesületek is vizsgálódhatnak a törvénysértések, panaszok kapcsán, és csak nem megfelelő eljárás esetén vagy másodfokon kerül a hatóság elé az ügy. A médiahatóságnak az elmúlt hónapokban több ilyen szervezettel is sikerült megállapodást kötni. A jól működő rendszer három pillére tehát az önszabályozás, a társszabályozás és a hatósági szabályozás lehet.
Elmondta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye a közszolgálati és a nagy lefedettségű elektronikus médiumokra vonatkozik és nem követelmény a nyomtatott lapokra részére. Ráadásul az erre irányuló problémákat a televíziók kapcsán is csak kérelemre vizsgálhatnak, nem saját jogon. A legsúlyosabb szankció, amit ennek keretében alkalmaznak, az a felhívás, ez esetben nincs szó pénzbírságokról. A bírságok kapcsán elmondta, hogy nem a büntetés a cél, hanem hogy szabályozott keretek között működjön a média Magyarországon. Bizonyos büntetési tételek emelésére azonban szükség volt, mert a korábbi bírságok nem voltak már visszatartó erejűek, bizonyos szolgáltatók egyszerűen belekalkulálták a gyártási költségekbe.
Jonathan Horsman a nagy-britanniai Project Associates elnöke először arról számolt be, hogy az utóbbi fél évben figyelte Magyarország megjelenését az angol nyelvű médiában. Magyarország EU-elnöksége ráirányította a figyelmet az országra. Kiemelt téma volt a gazdaság állapota, a kormány törekvései a hiánycsökkentésre, a válságadók bevezetése. Figyelmet kapott a Széll Kálmán-terv és a Széchenyi-terv is, melyek célja a gazdasági növekedés beindítása és a versenyképesség növelése volt. A kormány gazdasági irányvonala kapcsán erős kritikák is megfogalmazódtak. Ezek egy része érintette a demokrácia kérdéskörét is, részben a magyarországi ellenzék belföldi és külföldi kommunikációja kapcsán. A médiatörvény kapcsán a szabályozó hatóságok erős jogosultságai és a szólásszabadság kérdései okoztak aggodalmak.
Az elmúlt hetek botrányai felvetik, hogy Nagy-Britanniában is szükség van a média szigorúbb szabályozására. A médiabirodalmak nagy befolyásra tettek szert az utóbbi harminc évben a politikai körökben is. Most a News of the World bezárta kapuit és letartóztatások is voltak az érintettek körében, a Murdock-birodalmon kívül azonban más médiatermékek is érintettek az ügyben. A médiaszabályozásnak tartalmaznia kell az újságírók, a média-tulajdonosok és a rendőrség közötti kapcsolatokra vonatkozó szabályokat, csakúgy mint a politikusokhoz való viszont érintőket. Például ez a botrány erős fejfájást okoz David Cameron miniszterelnöknek.
A jelenlegi önszabályozási rendszert fel kell váltania egy részletesebb és szigorúbb szabályozásnak. Az ottani hatóság jogköre nagyon korlátozott. Egyes politikusok pénzbírságokat szorgalmaznak, mások az kiegyensúlyozottság szükségességét emelik ki. Az elképzelések kezdenek hasonlítani a magyar törvényben megvalósult szabályozásokra, ami egyfajta mintaként is szolgálhat a törvényalkotáshoz.
Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár hozzászólásában először a médiatörvény elfogadását övező nemzetközi visszhang kapcsán fejette ki álláspontját. Meglátása szerint a bírálók jelentős része nem ismerte elég mélyen a törvény pontos tartalmát, a megjelent kritikák sokszor ténybeli pontatlanságokat tartalmaztak. Három kérdés maradt végül az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások során: a regisztráció kérdése, a származási ország kérdése és a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye.
A 2000-es évek végére nagyon felgyorsult a médiafajták konvergenciája és integrációja. A médiatörvénynek szabályoznia kell az összes felületet. A regisztráció tulajdonképpen egy adatszolgáltatás, ami elsősorban a névütközések, plágium-problémák megakadályozására szolgál. Nem volt cél a magán-média formákra, például a blogokra kiterjeszteni a szabályozást. Ezt az egyértelműség kedvéért a módosításkor bele is fogalmazták a törvénybe.
A származási ország szabályozása a már említett EU-s irányelvek miatt volt szükség. A média szolágáltatók globalizálódnak, például a Magyarországon sugárzott adások 50%-a nem ott regisztrált. A külföldi joghatóság alá tartozó szolgáltatókra történő pénzbírság kiszabását kifogásolta az EB, ezért ezt kivették, és maradt a műsorszolgáltatási jog felfüggesztése, mint szankció.
A kiegyensúlyozottság követelménye szerepelt már a korábbi törvényben is, az ezzel kapcsolatos pontos szabályokat is sikerült tisztázni. A Bizottsággal tíz napos tárgyalás során sikerült mindezekről megegyezni, tehát nem voltak nagyon súlyosak a nézeteltérések.
Ezt követően a szabályozási rendszerekről kaphattak a hallgatók egy kis történeti és nemzetközi áttekintést: A sajtószabadság fogalma és törvénybe foglalása először Nagy Britanniában alakult ki a 17. században. Ott a minimális szabályozás elve érvényesült eddig, elsősorban a média önszabályozására épített a rendszer. Az USA-ban nincs különösebb szabályozás, de jelentős visszatartó erő az, hogy polgári peres úton bárki elégtételt vehet. A harmadik modell az európai, ami először Franciaországban alakult ki, ahol erős állami szabályozás van a mai napig, ami azonban nem korlátozza a szólásszabadságot. Ennek értelme sem lenne ma már, hiszen a közösségi média pillanatok alatt tudja pótolni az esetleges „betiltott” médiafelületeket.
Magyarországon a rendszerváltás után át kellett váltani a kommunista világból egy demokratikus világba, míg a médiában maradtak azok a munkatársak, akik korábban is ott dolgoztak. Ennek következménye, hogy a 90-es évek politikája napi szinten foglalkozott a média kérdéseivel. Úgy látja, hogy az új médiatörvény megszüntetheti az ilyen mértékű folyamatos politikai polémiát a témában.
Kovács Zoltán meglátása szerint bizonyos elvek megvalósulásához szükség van a társadalom felelős magatartására is. Például a kiskorúak védelme kapcsán fontos, hogy a szülők odafigyeljenek, milyen média-tartalmakhoz fér hozzá a gyermekük. Ezek korlátozására ma már megvannak a technikai lehetőségek is, akár a televíziók, akár az internet kapcsán, viszont kevesen használják ezeket az eszközöket saját gyermekeik védelme érdekében.