Vettem két üveg Traubit Almádiban pénteken. Két kicsi fél literest – debrecenit. Nézegettem a pénztárnál sorban állva, hogy hasonlít-e arra, amit annak idején az iskolai büfében árult Deák bácsi, Debrecenben, az Eötvös utcai általánosban.
Iskolatej és kifli mellett volt ott szőke kóla, barna kóla és Traubi. A Traubit szerettem. Nem csoda, ha később, debreceniként, örültem, hogy nálunk gyártják a régi ízt, míg ki nem derült, hogy alig hasonlít arra. Ezt sokáig annak tudtam be, hogy rosszul emlékszem, biztos ilyen volt az akkor is, csak hát az én emlékezetem, ugye… Nem ilyen volt, mondták a barátaim. Nem ilyen volt, mondta a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 2002-ben… Most akkor mi van kérdeztem 2011-ben?
A nálunk 1971 óta gyártott Traubi történetének szálai 1959-ig vezetnek vissza, amikor is az osztrák Lenz Moser vállalat kitalálta a receptet. Ezt a badacsonyiak finomították, a magyar ízlésre szabták. A Lenz Moser tönkrement, s a licenszet 20 év múlva átadta egy Warimpex nevű szintén osztrák cégnek, ami aztán 87-ben használati jogot adott a Badacsony Állami Gazdaság részére és el is látta egy ideig alapanyaggal. 1993-ban, 5 év múlva, a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi Traubi üzemét megvette egy kft., amit később eladott a Traubi Hungária Rt-nek. A vevő egyébként nyomban a vételt követően a Magyar Szabadalmi Hivatalnál kérte a Traubisoda védjegy átruházását a jogutód tulajdonosra, de hiába. Mindenestre az Rt. nagy lendülettel folytatta a gyártást a receptúra alapján a balatonvilágosi üzemben hamarosan közel évi 1.000.000 palacknál jártak, exportba kezdtek és a Traubi márkanév kiegészítő élelmiszerekre való kiterjesztésének tervein dolgoztak, komplex beszállítói hátteret és sok munkahelyet álmodva Traubi birodalmat vizionáltak.
Eközben 95-ben egy Warimpex AG nevű cég licensz szerződéssel magyarországi forgalmazási jogot engedélyezett a debreceni Alma utcában működő Rátonyi Kft-nek, aki azóta is gyártja a Traubisodát.
Hogy melyik Warimpex az a Warimpex, melyik az eredeti receptúra, ki jegyeztette be előbb és kiét fogadták el zavaros, hogy kié a licensz, az ma is kérdés. A Magyar Szabadalmi Hivatal és az európai például teljesen mást állapított meg. A Versenytanács egy „csak ez az igazi Traubisoda” mondatot tartalmazó reklám miatt indult eljárás apropóján arra jutott, valóban a balatonvilágosi az igazi íz, ahogyan azt magáról állította, s amelytől több alapanyagban és ízben is eltér a debreceni változat. Az ízesebb termék több cukrot, kevesebb vizet és más savakat tartalmaz. Az alma utcaiak nem szőlősűrítményt, hanem abból visszahígított szőlőlevet használnak, a világosiak viszont azt. A szakértői vizsgálatokat a KERMI végezte. Mire elég ez?
A gyártás párhuzamosan folyt a két helyen, mikor lecsapott a hatalom: lefoglalták a világosi készleteket és a horvát gyártást támogató exportra szánt palackokat és alapanyagokat szállító teherautót rakományát. Védjegybitorlási perek sorozata, büntetőügyek, botrány… Közben a Traubi Hungária Rt. szinte ellehetetlenült. Hiába az eredeti íz, hiába a nagy tervek, a KERMI és a GVH döntése, Traubit ma csak Debrecenben gyártanak, Balatonvilágoson – egyelőre – nem.
Megjelent a boltokban már több ízben is a debreceni Traubisoda. Nekem a hagyományos „Bubis” „Fehérszőlő” került a kosaramba, de van már „Bodza” feliratú és „Piros szőlő” ízű is. A palackot nézegetve arra figyeltem fel, hogy három féle összetétellel készül már a Rátonyi-féle „Fehérszőlő” Traubi is. Van fruktóz-glükóz szörp (A verzió), glükóz-fruktóz szörp (B verzió) és létezik cukor (C verzió) felhasználásával készülő. Az ember hirtelen nem is tudja, mit iszik… Én, úgy sejtem, „A” típusút ittam, azaz fruktóz-glükóz szörpös verziót, legalábbis a megadott helyen más betű nem volt. Hozzá kell tennem, hogy a szokatlan megoldás ellenére, semmiképpen nem rossz az íze. Az eredetihez azonban ma sem tudom kötni.
Mint megtudtam, június 21-én, Veszprémben, újabb tárgyalási forduló lesz a Traubi perben. A „természet ajándékát” 1971 óta gyártják Magyarországon. Idén van a 40. születésnapja. Méltó módon meg lehetne ünnepelni egy jogerős döntéssel, amelynek keretében visszakaphatnánk az igazi ízt, bárki is gyártsa azt. Kapnánk egy kicsit a múltból, hogy a jövő építése közben ne csak az emlékezetünk frissüljön föl, hanem a testünk és a lelkünk is.
Vékás Sándor