Rendkívül szerencsés helyzetben vannak a budapesti hírfogyasztók, hiszen szemben az országos átlaggal, a helyi médiakínálat meglehetősen színes, a lapkiadást és a kábeltelevíziós szolgáltatást a gazdasági válság sem rázta meg különösebben.
Olyannyira, hogy a nyomtatott sajtó általános zsugorodása ellenére összességében egymilliósra taksált példányszám lényegében hosszú évek óta változatlan. Ám ennek egy sajátos, ha nem sajnálatos oka van, ami e „piac” apró szépséghibája is egyben. Többnyire ugyanis nem magánvállalkozásban működtetett, reklámbevételekből fenntartott újságok és tévék versengenek az olvasók és a nézők kegyeiért – túlnyomó részük önkormányzati fennhatóság alatt van. A helyi tartalmakban bővelkedő, ám azt sokszor kritika nélkül tálaló médiumok kiadói és fő finanszírozói a kerületek, ez pedig nem erősíti a szerkesztés függetlenségét.
Mivel a helyhatóságok a lapkiadáskor postaládaszámra vetítve állapítják meg a példányszámot, Budapest egyes dinamikusan fejlődő városrészeiben nemhogy csökkenés, inkább szerény növekedés tapasztalható. A lapok kivétel nélkül mindenütt ingyenesek, átlagosan 30-40 ezres példányban nyomják őket, de a legnagyobb városrészben, Újbudán hatvanezernél is többet juttatnak a háztartásoknak és az intézményeknek. „Ezért hát Budapesten feltételezhetően legalább egymillió ember olvas manipulált sajtót” – legalábbis Kleer László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) helyi lapok szakosztályának elnöke szerint. Feltéve, hogy érdekli őket.
Ebben a szférában is tetten érhetők a félpiaci megoldások: a kiadói formától (közhasznú nonprofit szervezet vagy önálló gazdasági társaság) függően az önkormányzat „médiavállalkozása” akár még nyereséges is lehet. De a városvezetőket vélhetően kevésbé ösztönzi a profitszerzés, a lapkiadás számukra inkább presztízskérdés. Ezzel két legyet is üthetnek egy csapásra: miközben szólhatnak a választókhoz, az önkormányzat törvényi feladatának is eleget tesz, amikor közreadja hirdetményeit. A nyomtatott médiumok fenntartása így tehát az internet térnyerése ellenére sem mellőzhető, pláne, hogy még Budapesten sem mondható túl jónak az online lefedettség. A legtöbb honlapon a helyi újság PDF-formátumban is megtalálható.
Több kerület komoly reklámbevételt is társítani tud saját költségvetési forintjaihoz. Egy két évvel ezelőtti adat alapján kiugrónak nevezhető, hogy néhány gazdagabb budai lap egyenként évi nagyjából 40 millió forintos hirdetésre is szert tud tenni. Tény, hogy lapkiadói helyzetüket tekintve a kerületek többsége ettől függetlenül is „jómódú”, hiszen mindegyiküknek van saját újságja, sokuk ráadásul nem is havonta, hanem kéthetente jelenteti azt meg. Sőt, a IV. kerület még ennél is többet „engedhet meg” magának: egyedülálló módon évek óta hetente adja ki az Újpesti Naplót. Erről a jövőben sem szeretne lemondani. Tóth Sándor, az Újpesti Sajtó Nonprofit Kft. ügyvezetője szerint ennek a tradíció megőrzése, másfelől az az oka, hogy a 42 ezer példányban nyomtatott, alapesetben 16 oldalas, alkalmi mellékletekkel 20-24 oldalasra bővülő Naplót minden esetben meg tudják tölteni friss közéleti, kulturális, családi hírekkel.
A kerületi sajtópezsgés vitathatatlan ellenpontja maga a főváros, amelynek nincs önálló nyomtatott felülete, leszámítva a leginkább reklámkiadványként működő Budapesti Piacot. Néhány éve jelenik meg a Fidesz-közelinek mondott, magánkiadású Helyi Téma, amely viszont nem tekinthető „közmédiumnak”. Piacra lépése Kleer László szerint némiképp megszorongatta a fent említett budai újságokat,
legalábbis eleinte bizonyosan komolyabb szeletet tudott kihasítani a reklámtortából. Piaci vetélytársa nagy valószínűséggel, önkormányzati pedig bizonyosan nem lesz a közeljövőben, hiszen ahogy arra a városháza kommunikációs vezetője, Szűcs-Somlyó Mária is utalt, erre Budapestnek jelenleg nincs egyetlen fillérje sem. Tervbe van véve viszont egy ősszel debütáló fővárosi kábeltévé, ám egyelőre csak a stúdióra van meg a százmilliós költségvetési pénz. Működtetését az 1989-ben a Fővárosi Tanács és a közműcégek által létrehozott, ma is létező Városi Televíziózással Budapest Fejlődéséért Alapítványra bízzák, a tagok maradnak, viszont javában zajlik a szervezet közhasznúvá alakítása. Ezután jöhet a nehezebb feladat, megállapodni a kábelszolgáltatókkal a csatorna befogadásáról úgy, hogy az minden fővárosi háztartásba eljusson.
A teljes cikk itt olvasható.