Az Alkotmányozás 2011. című előadás-beszélgetés meghívott vendége dr. Kukorelli István volt a Polgári Szalonban 2011. április 12-én. A neves alkotmányjogász 1999-2008 között az Alkotmánybíróság bírája volt, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának egyetemi tanára. Életútja, munkássága alapján elmondható, hogy a téma – alkotmányozás, alkotmányjog – legjobb, legfelkészültebb ismerői, művelői közé tartozik.
Bevezető mondataival arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy mind itthon, mind külföldön élénk érdeklődés kíséri az alkotmányozás folyamatát. Az országgyűlés várhatóan április 18-án elfogadja a végleges szöveget, s ezután a köztársasági elnök aláírja az alaptörvényt. Ezzel az aktussal végleg megszabadulhat Magyarország a toldott-foldott, többszörösen módosított 1949-es alkotmánytól.
A professzor elmondta, hogy rövid alkotmányunk lesz, úgynevezett magalkotmány készül. Külön sarkalatos törvények fogják szabályozni a társadalmi-gazdasági élet működését, külön törvény fog születni az országgyűlésről is, mint a törvénykezés szervéről.
Kell-e új alkotmány? – tette fel a kérdést a tudós. Válasza egyértelmű igen. Véleménye szerint alkotmányozási kötelezettsége van a törvényhozásnak; húsz éves kérdés kerül megoldásra. Húsz éve várunk arra, hogy az átmeneti alkotmányt egy időtálló, stabil alaptörvény váltsa fel. Az alkotmány ízig-végig hatalmi kérdés – fogalmazott az előadó. Az alkotmány alapján működik a közhatalom egy államban. Lényeges változások történtek minden téren az elmúlt évtizedekben, ezért elengedhetetlen az új alkotmány megalkotása, elfogadása.
Kukorelli István rámutatott a készülő alaptörvény több újdonságára. Ilyen a preambulum – a nemzeti hitvallás, amely része is az új alkotmánynak. Újdonság, hogy a közpénzügyek fejezetében a nemzeti vagyon védelme is helyt kapott, s a fogyasztóvédelem alkotmányos alapjog lett. További novum, hogy az új alkotmány értékorientáltabb lett, védve az általános, egyetemes értékrendet. Az új alkotmány megerősíti a kormány pozícióját, cselekvőképességét, szemben más szervek hatáskörének szűkítésével (lásd Alkotmánybíróság), működésük „fékezett habzásúvá” tételével.
A jogász – mint szavaiból kiderült – a kétkamarás parlament híve, szíve szerint a köztársasági elnököt is közvetlenül választatná, nem a mindenkori parlamentben helyet foglaló pártok által. Leszögezte, hogy magánvéleménye nem akadályozza abban, hogy a kérdéshez ne szakmai alapon közelítsen, ne szigorú szakmai szempontok szerint elemezze a felmerülő problémákat.
Rövid, de lényegre törő előadása után kérdésekre válaszolt a professzor. Többen kíváncsiak voltak arra, hogy annak, aki nem vett részt az alkotmányozásban, van-e joga azt kritizálni. A válasz megnyugtatta a közönséget: nincs morális joga a bírálatra a partvonalról kiabálóknak. A büntetőjoggal kapcsolatos kérdésekre felelve elmondta, hogy figyelembe kell venni a társadalmi igényt a rendre, a biztonságra. Egy másik kérdésre reagálva kifejtette, hogy egyetért az alkotmány népszavazással történő megerősítésével, bár erre valószínűleg nem fog sor kerülni.
Az egyik hallgató személyes kérdést tett fel az est vége felé. Mire várt volna választ a professzor a szavazóktól, mit tett volna be az ominózus 12 kérdés közé? A gyermekek után járó szavazati jogot biztosan nem – emelte ki Kukorelli István. Azt viszont igen, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság előtt kötelező legyen a megjelenés. Példátlannak tartja, hogy ma egyesek a törvényhozás szerveit büntetlenül negligálhatják, semmibe vehetik. A professzor megkérdezte volna az emberektől, hogy mi legyen hazánk neve, a kereszténység, mint alapérték bekerüljön-e az új alkotmányba?
Az összejövetel végén a publikum jó érzéssel távozhatott, hiszen sok érdekes, izgalmas információval lett gazdagabb. „Első kézből” kaphattak ízelítőt az alkotmányozás folyamatáról, egy szakavatott ember segítségével tájékozódhattak az alkotmányozás nem könnyű, sok vitát gerjesztő menetéről.