Újabb hét telt el anélkül, hogy megismerhettük volna a kormány reformterveit. Hónapok óta tart a várakozás, folyik a titkos számolgatás. A kormány közben váltig ragaszkodik ahhoz, hogy a reformok bemutatását követően viharos sebességgel áttolja az intézkedéseket a parlamenten.
Nem igazán értem, hogy ha ez ilyen sürgős, és leköt minden energiát, akkor miképp talált időt a miniszterelnök arra, hogy pont most alakítsa át az irodáját és elfoglalja az Országház Nándorfehérvár termét. A rendezkedés költségei „persze” titkosak. Talált időt a kormány arra is, hogy a meghirdetett takarékosság jegyében több mint 300 fővel növelje a központi államigazgatás létszámát. Meg arra is, hogy havi 22 millió forinttal költsön többet a kormány felsővezetőinek fizetésére, mint amennyibe a kormányváltás előtt kerültek. Jutott idő arra is, hogy kiötöljék a közszférában fontos és bizalmas munkakörben dolgozók ellenőrzésére szolgáló rendszert. Az adatszolgáltatás önkéntes, de ha valaki nem szolgáltat adatokat, azt kirúghatják. Ez a nyugdíjügyben megismert Fidesz-féle „szabad” választás logikája. Arra mindeközben nem volt ideje a kormánynak, hogy a strukturális reformok majdani érintettjeivel kapcsolatot keressen, beavassa őket terveibe, kikérje véleményüket.
A héten részt vettem az OECD párizsi konferenciáján, ahol szót válthattam sok parlamenti képviselővel és szakemberrel a strukturális reformok szükségességéről, arról, hogyan születnek a sikeres reformok és, hogy melyek lehetnek az európai gazdaság válság utáni időszakának kitörési pontjai. Mások tapasztalataiból ugyanis sokat tanulhatunk. Rendkívül fontos a reformok alapos előkészítése. Csábító, hogy gyorsan túl legyünk a nehezén. Ám az átgondolatlan reform gyors népszerűségvesztéshez, a reform végigviteléhez szükséges politikai háttér megroppanásához és magának a reformnak a bukásához vezet. Nélkülözhetetlen a reformok által érintett csoportok bevonása az előkészületekbe, hiszen nekik kell együtt élniük a változásokkal, nekik kell majd működtetniük a reform nyomán létrejövő új struktúrákat. Fel kell készülni a reformok veszteseinek kompenzálására is: kiket, hogyan és milyen mértékben érint ez. Aki azt mondja, hogy egy átalakításnak nincs vesztese, az vagy önmagának hazudik vagy a választóknak. Példa erre az egykulcsos személyi jövedelemadó, amit tavaly nyáron napok alatt tákolt össze a kormány. Nem vett tudomást arról, hogy lesznek vesztesek, ezért a kompenzálásukra sem készült fel. Most látszatintézkedésekkel próbálja takargatni hibáját, hiába. Mit sem tanulva ebből, a kormány megint titokban készül az újabb intézkedésekre, melyeket hetek leforgása alatt akar végigverni a parlamenten és mindenkin, akit érint. Amit a Fidesz követ, az a kudarc receptje! A legrosszabb, hogy még büszke is rá.
Nekünk, szocialistáknak, most az a dolgunk, hogy jelezzük: ebből így baj lesz. Van, amihez kevés a kétharmad, de elég lenne hozzá egy kis józanság. Hallatnunk kell a hangunk, hogy a Fidesz megértse: hatalma nem korlátlan, és neki is szüksége van együttműködőkre.
És még valami: felajánljuk Magyarország érdekében az MSZP tapasztalatait a strukturális átalakítások megtervezéséhez és végigviteléhez!
forrás: mszp.hu