Néha a jóból is megárt a sok. Habár a sport és az egészség egymással szimbiózisban élnek, mégis van egy pont, amikor átlépjük azt a bizonyos határt, és az egészségünket megőrző mozgás ádáz ellenségünké válik.
Új betegség szedi áldozatait, melynek neve: exorexia, vagyis edzésmánia. Kezdetben egy ártatlan kis fogyókúrának indul az egész, majd szépen folyamatosan elmosódnak az egészséges határok a szükséges, és a túlzott sportolás között.
Bizonyára nincs olyan nő, aki ki ne próbált volna életében legalább egy fogyókúrát. Sajnos a gyengébbik nem képviselőit hamarabb találják meg a plusz kilók, mint ellenkező nemű társaikat. Viszont megszabadulni tőlük korántsem olyan könnyű, mint felszedni őket. Köztudott, hogy a sport és az egészég majdhogynem szimbiózisban élnek egymással. A média minden ágazata ezt ki is használja. Már gyermekkorban azt táplálja az egyébként is szebbik nemként emlegetett hölgyek agyába, hogy legyenek még csinosabbak, még szebbek, mert csak így érvényesülhetnek az életbe. Azt azonban senki sem veszi figyelembe, hogy a televízió képernyőin, és az újságok címlapjain szereplő modellek tökéletes megjelenésénél elég rendesen közrejátszik a smink és a photoshop. Ennek ellenére, a reklám eléri célját: felszínre tör, az addig esetleg véka alá rejtett hiúság, és elszánt életmódváltozásba kezdünk. Azonban ha már egyetlen edzés mentes nap is bűntudatot okoz, és minden programodat lemondod csak, hogy elegendő időt tölthess mozgással, ott már valami nem stimmel.
Az exorexiában szenvedők az áhított testsúly elérésének érdekében képes kikészíteni saját testét, azzal, hogy többet van fittneszteremben, mint otthon. A betegség tünetei hasonlítanak az anoreixia ismérveihez. A különbség, csupán annyi, hogy az utóbbinál nem a mozgás, hanem a koplalás során veszti el az ember racionalitását. Az edzésmániások, többnyire nem veszik észre, hogy bizony ők is belekerültek ebbe a veszélyes mókuskerékbe. A napi 4-5 óra torna számukra az egészségért való küzdelem. Pedig már rég nem erről van szó. Ez a szervezetben fiziológiai elváltozásokat, hiányállapotot, és kimerültséget eredményez. A betegség mellé pszichés zavarok is társulnak, úgy, mint a testképzavar. Amennyiben több kalóriát tartalmaz egy adott étel a megengedettnél, de mégis győz a kísértés, akkor a bűntudattól hajtva visszatessékeljük oda, ahonnan jött. Ennek a „módszernek” rendszeres alkalmazása pedig már bulémiát eredményez. Végül, mikor már a kitűzött célt is elérte az illető, a tükörből még mindig egykori pufi önmagát látja.
Na de mi van az élsportolókkal? Jogos a kérdés. Akik versenyszerűen sportolnak, fokozatosan szoktatták hozzá magukat a mindennapi megpróbáltatásokhoz, nem futottak egyből mérföldeket, és nem is súlyzókkal a kezükben születtek. Viszont őket is fenyegeti az új kór, hisz a maximális teljesítményhez, csúcsformában kell lenniük. Számos sztárt sem került el az edzésmánia. Geri Halliwell, a Spice Girls egykori énekesnője, szintén erősen küzdött a kilók ellen, amíg el nem érte jelenlegi alakját. Nem feledkezhetünk meg Madonnáról sem, aki korát meghazudtoló fittségnek örvend. Ám mindezt a mindennapos kemény sportolással, illetve jógagyakorlatokkal éri el. A popdíva már-már kényszeresen szeretné megőrizni fiatalos külsejét. Végül, de nem utolsó sorban, René Zellweger, a Bridget Jones naplójának főszereplője, aki fel-le dobálgatja a kilókat egy-egy szerep kedvéért.
Tehát a sport épp úgy lehet az ellenségünk, mint a barátunk. Amennyiben szeretnél változtatni ünnepien töltött külsődön, vagy csak egészségmegőrzés céljából kezdenél el aktívan sportolni, maradj a már jól kitaposott aranyközépúton. Ne feledd: A tested az egyetlen hely, ahol le kell élned a hátralévő éveidet, vigyázz rá!