Gurmai Zita úgy véli, hogy a soron következő magyar és lengyel elnökségek éppen jókor érkeznek a közép- és kelet-európai tagállamok számára.
Érdekes év következik az EU, s egészen biztosan Magyarország számára, amely arra készül, hogy az első félévben lezárja a spanyol-belga-magyar elnökségi trió munkáját. Feszített félévre számíthatunk.
A közép-, kelet- és dél-kelet európai országok egymás közötti, valamint a velük való uniós együttműködést a magyar elnökség az EU szempontjából stratégiai kérdésnek tartja. Úgy véljük, hogy közép-európai elnökségünk képes lesz hozzáadott értéket felmutatni a térséget érintő közös politikákban.
Az első ilyen téma a bővítés. Nagyon valószínű, hogy Horvátország a magyar elnökség alatt zárja le a csatlakozási tárgyalásait, s nem sokkal később alá is írja a csatlakozási szerződést. Magyarország mélyen elkötelezett a horvát csatlakozás ügye iránt, és szorosan együtt fogunk dolgozni a partnereinkkel azért, hogy az ország problémamentesen integrálódhasson közösségünkbe. Emellett várhatóan Szerbia is 2011 első felére készül el a csatlakozási kérdőív kitöltésével. Magyarország megkülönböztetett figyelemmel kíséri e két bővítési folyamatot, mert úgy véljük, hogy a béke, a stabilitás és a bőség fő biztosítéka a régióban az EU.
A második kulcs-ügy a közép- és kelet-európai régió számára a roma integráció kérdése. Magyarország az elnöksége alatt egy átfogó, komplex roma integrációs tervvel kíván fellépni. Ez egy alapvető fontosságú program lesz, nemcsak Közép- és Kelet-Európa számára, hanem Nyugat-Európa számára is. Szocialista képviselőként azonban csak remélhetem, hogy a jobboldali magyar kormány egy valódi, reális és hatékony tervvel áll majd elő. Kételyeim ugyanakkor onnan származnak, hogy a magyar kormány eddig a hazai színtéren nem bizonyult az emberi jogok bajnokának.
A régiót érintő harmadik ügy a szomszédsági politika, különösen a keleti partnerség kérdése. A kormány a keleti partnerség konkrét projektekkel történő megtöltésén szándékozik dolgozni. E projektek jelentős része kétoldalú ügy lesz; vízum-megállapodások, vagy éppen szabadkereskedelmi szerződések. Az elnökség egyik legfontosabb politikai eseménye pedig a keleti partnerség-csúcs lesz.
Az utolsó kulcsügy, mellyel a magyar elnökségnek foglalkoznia kell majd, a Duna-stratégia kérdése. Ez a legeslegfontosabb regionális stratégia Közép- és Kelet-Európa számára, melyben helyet kap az energiapolitika, az infrastruktúra-politika, a gazdasági fejlesztés, a turizmus, a környezetvédelem és más fontos témák is. A magyar kormány számára a legnagyobb kihívás leküzdeni a Duna-stratégia nehézségeit, nevezetesen azt, hogy várhatóan nem lesz saját költségvetése és infrastruktúrája, s várhatóan nem hoz létre új jogszabályokat sem. Ennélfogva a Duna-stratégia egy politikai projekt, melyet a magyar elnökségnek óvatosan kell terelgetnie az egész régió érdekeinek figyelembe vételével.
Hat esztendővel Európa újraegyesítése után Közép-és Kelet-Európa még mindig gyakran elfelejtődik az európai vitákban, beszédekben. Ráadásul a jelenlegi válság nem éppen megfelelő pillanat a közös gondolkodás, s a regionális fejlesztési politikák számára. Ám az EU jövője a regionális identitások megőrzésében, egyúttal a fontos ügyekben való szorosabb együttműködésben rejlik. Remélhetőleg Magyarország képes lesz egy értékes víziót felmutatni, melyet a lengyel elnökség továbbvihet majd. Úgy hiszem tehát, hogy a 2011-es év kiemelt jelentőségű lesz a régió számára.
Az eredeti cikk a következő címen olvasható: http://www.gurmai.hu/_user/browser/File/upload/parlmag36.pdf