Az új médiarendezés nem szünteti meg Magyarországon a sajtószabadságot, de törvényekben kodifikálná a tartós jobboldali médiatúlsúlyt hazánkban. Ez az igény azonban szükségképpen radikalizálja az ellenvéleményen levőket, akik nem érhetik be kevesebbel, mint az egész rendszer tagadásával és újabb média-rendszerváltás követelésével – mondta el Tölgyessy Péter az MR1-Kossuth Rádiónak.
Az elemző szerint szerint a Fidesz új médiaszabályozási megoldásai érthetetlenek több évtizedes előtörténetük nélkül. Közép-Európában egyedülálló módon hazánkban a rendszerváltás után alig változott a régi rend végének médiaszerkezete, általában maradtak médiasztárjai, újságjai. Magyarországon a változások már korábban elkezdődtek: az ötvenes években, a hatvanas évek elején még totálisan ellenőrzött újságírás apró lépésekkel a nyolcvanas évek derekára részben felszabadult, de sosem lett igazán szabad. Fokozatosan kialakult a véleményformáló erejére büszke, a hatalom elvárásai és a közönség között lavírozó, a pártvezetést mélyen lenéző, de hozzá mégis hajlékonyan igazodó, cinikus sajtóelit.
A rendszerváltás után a sajtószabadság egyesült államokbeli elveit követve fogalmazódott a magyar Alkotmány, és ezen az alapon hozta döntéseinek sorát a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság is, csakhogy Tölgyessy szerint ez a rendezés nagyban segítette az örökül kapott sajtóviszonyok fennmaradását. Nemsokára fel is álltak a máig ható frontvonalak: akiknek megfeleltek a létező erőviszonyok, azok pártállami előéletüktől függetlenül a sajtószabadság, a szerves, autonóm fejlődés ádáz híveivé szegődtek; akik pedig a létező sajtóviszonyokon fordítani akarnak, általában messze több eszközt kívánnak adni a saját kormányuk irányította államnak.
A máig ható alapképlet már a kilencvenes években megfogalmazódott: a jobboldal kudarcainak fő oka nem a nehéz helyzetben történő esendő kormányzás, hanem a választókat módszeresen manipuláló ellenséges sajtó. Sikeres jobboldali kormányzás addig elképzelhetetlen, amíg nem szerzi meg magának a jobboldal a közszolgálati televíziózást és rádiózást, nem épül ki mögötte a hozzá tűzön-vízen át lojális média. A törvény erejénél fogva nem kötelezik a sajtó egészét a kormányzati munkáról történő tisztes tájékoztatásra, és a véleménycikkekben megbántott jobboldaliak nem válaszolhatnak az adott lapban hasonló terjedelemben a sértő állításokra.
A jobboldali sajtó teljes nagyságában az Orbán-kormány alatt épült ki. Az elektronikus média konszenzuselvű szabályozását könnyedén megkerülő hatalom elfoglalta a közszolgálati intézményeket. Továbbá részben állami pénzből, részben a hozzá közel álló tőkéscsoportok eszközeivel szabályos jobboldali médiabirodalmakat teremtett. A kíméletlen háborúban felemelkedett jobboldali sajtó zömét máig a harci újságírás élteti: a mélységes elfogultság tábora igazsága mellett. A kevésbé lángoló közönség elérésének fórumai jelenleg is igencsak hiányosak a jobboldalon. A baloldali lapok általában nagyobb kritikai készséget, önreflexiót mutatnak saját táborukkal kapcsolatban, így régebben még szélesebb közönséget értek el. Ám véleményformálóiknak mind kevésbé akadnak friss gondolatai. Kampányidőszakban ők is felzárkóznak politikusaikhoz, és 2006 óta szinte mindig kampány van.
A kétharmados Fidesz-hatalom idején bizonyosan erős többségi helyzetben lesz Magyarországon a jobboldali sajtó. A kormánytöbbség új törvényjavaslataival, mégis mintha a kilencvenes évek médiaháborúját kívánná megnyerni. Az Alkotmány már elfogadott újraszövegezése nemigen akarhat mást, mint alkotmányossá tenni a sajtó sokszínűsége érdekében az állami beavatkozást. Megalapozni óhajtja a jobboldali gondolat terjesztésének állami támogatását, és támasztékot remél adni a sajtó rigorózusabb állami ellenőrzésének. Az új szöveg, meglehet, arra is eszköz lehet majd, hogy megkérdőjelezhető legyen az Alkotmánybíróság sajtószabadságot védő kifinomult határozatainak további érvénye.
Az új szabályozás szakít a konszenzusos médiatestületek összesen mintegy százötven fős, nyilvánvalóan csődöt mondott rendszerével, és helyettük a jelenlegi hatalom kiválasztott testületi többség kezébe tenné az elektronikus média felügyeletét, a csatornákra kiírt pályázatok elbírálását, nem kevesebb mint kilenc esztendőre. A BBC-modellel szakítva a törvényhozó gyengíti a közszolgálati média intézményeinek önállóságát, annak vezetőit folyamatos médiatestületi kontroll alá helyezi. Általa úgy léphetnek be a médiaháború jobboldali hősei a közszolgálati médiába, hogy közben az ezek működésért viselt kormányzati felelősség továbbra se lenne világos. Az új szabályozás bizonytalan jogi fogalmak alapján jogalapot adna a „jó erkölcsbe ütköző” bulvármédia szigorúbb hatósági megrendszabályozására. A tervezett rendezés regisztrációs kötelezettséget írna elő az intézményesültebb internetes fórumok számára. Elfogulatlan tájékoztatást rendelne el a kormány tevékenységéről az egész sajtó részére. Viszont mai tudásunk szerint alighanem lemondana a válaszadás, korábban az Alkotmánybíróság vétója következtében megannyiszor sikertelenül törvénybe foglalt jogáról.
Az új médiarendezés nem szünteti meg Magyarországon a sajtószabadságot. Ám reményei szerint törvényekben kodifikálná a tartós jobboldali médiatúlsúlyt hazánkban. Ez az igény azonban szükségképpen radikalizálja az ellenvéleményen levőket. Akik nem érhetik be kevesebbel, mint az egész rendszer tagadásával és újabb média-rendszerváltás követelésével. Az évtizedes jobboldali vágyakat, mítoszokat beteljesítő szabályozás most elégtételt ad a sokáig lenézett jobboldali újságíróknak. De, ha ők most egyszerre téríteni kezdenének, az hosszabb távon csak gyengítheti a jobboldalt a személyes szférája megsértésére igencsak érzékeny országban. Az erőteljesebb állami befolyásolás eszköztárának kiépítése mindenképpen növeli a kormány hatalmát, de ezzel önmagában nem oldja meg a hazai nyilvánosság szerteágazó gondjait, hanem inkább csak mélyíti annak bajait. A hagyományosan ellenzéki kultúrájú Magyarországon nem igazán okos megszorongatni az ellenzéki sajtót – figyelmeztetett Tölgyessy Péter, hozzátéve, hogy ennek állításaira végül hányan fognak hallgatni, az döntően nem a jobboldali sajtó nagyságán, hanem inkább a kormány valóságos teljesítményén múlik majd.
forrás: MR1-Kossuth Rádió