Mindig is nagy kuriózumnak számított egyetlen szakosztály színeiben „leélni” egy teljes sportolói életet. Még nagyobb unikum, ha a profi pályafutás befejeztével is a szeretett klub alkalmazásában maradt az illető. A több mint egy évszázados múlttal rendelkező MTK egyik legnagyobb egyénisége, a napokban 59. születésnapját ünneplő, Tordasi Ildikó.
A hírességek névsorát látva, szeptember 9-e igen mozgalmas a kalendáriumi napok közül. E napon született Galvani olasz fizikus, Pogány Frigyes a művészettörténeti tudományok doktora, de említhetném Kozma István honvéd vezérőrnagyot vagy a világhírű Beatles zenekar „ötödik tagját” Billy Prestont. A sort folytathatnám a XXI. század sztárjain, színészein és énekesein át egészen a labdarúgókig. 1951. szeptember 9-énél mégis megállnék. Ezen az őszi napon született olimpiai bajnok tőrvívónőnk, Schwarczenberger Ildikó. Még mielőtt kételyek merülnének fel az olvasóban, miszerint elírtam a születésnapos nevét, leszögezem, nem történt elírás. Vívónőnket Schwarczenberger Ildikó néven anyakönyvezték, mégpedig Budapesten. Édesapja, Schwarzenberger Ferenc, több olimpián is „lazította” a versenyzők izmait, így nem sokáig volt kérdés, mi lesz Ildikóból, ha nagy lesz…
Az MTK-ban kezdett el sportolni, s bár az évek során több névcserén is átesett a kék-fehér egyesület, a tőröző mindvégig kitartott szeretett klubja mellett. 1964-ben kezdődött minden, amikor tizenhárom évesen először látogatott le a vívóterembe. Abban az évben, a tokiói olimpián nyert Rejtő Ildikó aranyérmet, ami nagy hatással volt a diáklányra. Edzője azt javasolta neki, hogy fizikailag még erősödjön, s majd pár év múlva jelentkezzen újra vívásra. Ildikó szót fogadott és ahogy a „főnök” kérte, elkezdett úszni, futni és erősíteni. Tizenöt évesen ismét bekopogott az MTK vívószakosztályának ajtaján. A foglalkozások akkoriban még egyénileg történtek és ez a rendszer meggyorsította a sportolók fejlődését. Tordasi is mindössze egy év alatt első osztályú versenyző érett. Természetesen a kitartó és fáradságos munka nélkül elveszett volna a tehetség. Az edzéseken ugyanis nem volt pardon! Kondizás, súlyemelés, medicinlabdázás, lépcsőzés a Népstadionban, és a gyilkos ,,ólomövezések” váltották egymást nap, mint nap…
A munkának hamar meglett a gyümölcse, és egymás után jöttek a szebbnél szebb sikerek, s velük az újabb célok is. Életében az 1971-es év volt a fordulópont, amikor junior világbajnok, majd egyéni országos bajnok lett. Ezt követte a bécsi világbajnokság, ahol a franciák ellen hatalmasat vívott. Négy asszóban csak három tust kapott, így a magyar csapat bejutott a vb döntőbe. Élete első olimpiáján 1972-ben, Müchenben vett részt. A német fővárosban még nem sikerült a csúcsra érnie, de huszonegy éves fiatal lányként a tőrcsapattal szerzett második helyével, elcsendesítette a rosszakarókat. Eltelt négy esztendő s jött az újabb ötkarikás megmérettetés, ezúttal a messzi Kanadában. A magyar küldöttség a vártnál gyengébben szerepelt, mindössze négy aranyéremmel zárta a kanadai „kiruccanást”. A Magyarvándor atyja, a lólengés specialista Magyar Zoltán, a gerelyhajító Németh Miklós, a Csapó „Dudi” féle vízilabda-válogatott és a nők részéről, a tőrvívó Tordasi Ildikó szerzett olimpiai bajnoki címet.
A „juharleveles” országban aratott győzelme óta, senki sem nyert magyar színekben aranyérmet női tőrvívásban. Természetesen a páston meg kellett izzadni a győzelemért. A versenyzők három fordulót vívtak, majd a 16-os táblán Tordasi rögtön kikapott, így vigaszágra került. A „reményfutamban” sikerült javítani és bekerült a hatos döntőbe, ahol minden versenyző megmérkőzött egymással. A végén holtverseny alakult ki a magyar hölgy és az olasz Collino között. Első párharcukban 5:2-re kikapott az itáliai lánytól. Az aranyasszót, vagyis a visszavágót azonban 5:4-re Tordasi nyerte. Méghozzá úgy, hogy 4:4-es állás után egy akció közben átszakadt Ildikó sisakja. A baleset nyomát még ma is a homlokán őrzi… Edzői a behorpadt fejvédőt megpróbálták kikalapálni, de hiába. Csapattársa, Bóbis Ildikó sisakjában vívott tovább, s nyerte meg a végső asszót. Ez azért érdekes, mert van néhány fotó, amelyen az aláírás szerint Bóbis lett az olimpiai bajnok, ugyanis a sisakon szereplő rajtszám szerint ő lett az aranyérmes. Mi, magyarok viszont egy életre megjegyeztük Tordasi Ildikó nevét, aki Montrealban még egy bronzérmet is „összevívott” a csapattal. 1980-ban a moszkvai olimpián is elindult, akkor szintén harmadik lett a tőrcsapattal. A magyar vívósportot a világbajnokságokon és az olimpiákon szerzett tizenhárom érmével gazdagította.
