Egy budapesti gimnázium harmadik osztályában a tanév végén hat emberrel közölték: osztályozó vizsgát kell tenniük. Testnevelésből, ugyanis sokat hiányoztak.
A hat lány(!) ezzel a tudattal ébredt a nyár minden napján, várva az iskola által hivatalosan kiküldendő értesítőt. Augusztus utolsó napjaira a pótvizsga dátuma még mindig nem derült ki, így kénytelenek voltak a gyerekek utánajárni, mikor és hol kerül sor a kínos eseményre.
A tanév kezdete előtti héten a hat lány bement az iskolába, ahol a hosszas szenvedést kárörvendő mosollyal nyugtázta az összehívott bizottság. Hiába futották körbe a telket, hiába volt minden labdajáték, talajgyakorlat, 64 ütemű gimnasztikai gyakorlat stb. Megbuktak mindannyian.
Közülük kettőben még volt erő esdekelni, így megúszhatták. Tegyük hozzá: mi ez, ha nem személyes befolyásolás? Maradtak tehát négyen, akiknek évet kellett ismételni, elsősorban fizikai megítélés alapján.
Négy felháborodott szülő kilincselésére volt szükség, mire az igazgató a dühödt telefonhívások után hajlandó volt felülvizsgálni az ügyet. A szülők most kérvényeket írnak, a gyerekek pedig készülnek az újabb, novemberi pótvizsgára. Hogy mi lesz az eredmény, egyelőre kétséges.
Tény, hogy számtalan hasonló történetet hallhatunk, olvashatunk a világhálón, de személyesen érintve, az eset mégiscsak megdöbbentő. Hiszen nem a TF-en történt, még csak nem is testnevelés szakos iskolában, tehát érthetetlen, milyen okból kényszerít egy kezdő tanár azonos eredményekkel (és hiányzási számmal) rendelkező diákokat évismétlésre.
Csak remélhetjük, hogy a felelősségre vonás nem fog annyit késlekedni, mint a beidéző papír. Hiszen az meg sem érkezett.
Tesiből bukás?
