Nyolc és fél éves korára elképesztő éremkollekciót gyűjtött össze. Kovács Katalin ugyanis sporttörténelmet írt a múlt hétvégén zajló poznani kajak-kenu vb-n. Kajakkirálynőnk 29. világbajnoki győzelmével minden idők legeredményesebb kajakosává lépett elő. A fő cél Kati számára természetesen a 2012-es londoni olimpia, ahol minden esélye meg van arra, hogy tovább gyarapítsa aranyérmei számát. Van okunk bizakodni, hisz két év múlva még mindig csak kilenc esztendős lesz…
Miben rejlik Kovács Katalin sikeressége? Írhatnánk, hogy a kitartó munkától és a tehetségtől vált a világ legjobb kajakosává, ami persze igaz, de csak félig. A 34 esztendős kiválóság, a pofonokból, a mélypontokból és az újrakezdésekből éppúgy képes megújulni, mint amikor az egész kajakos világot elpáholja. Persze nem arról van szó, hogy legjobb barátnője, a többszörös kick-box világbajnok Pesuth Rita külön bunyóra tanítja Katit. A barátnő természetesen támogatja és segíti az MTK kajakosát, de a harcokat egyedül kell megvívnia, vízen s szárazföldön egyaránt. Sok ember azt gondolja, hogy egy kétszeres olimpiai, 29-szeres világ és 22-szeres Európa-bajnok sportolónak tökéletes és mindvégig felhőtlen élete volt. Kati sportolói pályafutását is sötétítették el viharfelhők. Ezek azok a bizonyos pofonok, amikből ha nem is könnyen, de sikerült felállnia és megkétszerezett erővel ismét a legjobbnak lenni. Gondolok itt, a 2004-es athéni olimpia előtt történt válogatóversenyre Janics Natasa ellen. Az akkor 22 esztendős vajdasági lány centiméterekkel verte meg az 500 méteren egyértelmű favoritnak számító Kovácsot. Kati megkoronázhatta volna sportpályafutását, hisz akkoriban senki sem tudta legyőzni a „királykategóriában”. Kivéve a bohókás Janics a Natasát, aki ha már elindult egyesben, annak rendje és módja szerint be is lapátolta az olimpiai aranyérmet.
Eltelt négy esztendő, jött az újabb olimpia és vele együtt a konfliktusok is. Most nem a versenyzők között vált puskaporossá a levegő, hanem az edző, Fábiánné Rozsnyói Katalin és tanítványai ugrottak egymásnak. A legrosszabbkor robbant a bomba, hisz Katiék két hónappal a 2008-as pekingi olimpia előtt hagyták ott az őket oly sok sikerre vezető Kati nénit. Bár az edzések tovább folytatódtak és a közeg is nyugodtabb és ideálisabb volt a felkészülésre, a történtek lelkileg viselték meg igazán. Pekingben gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy a magyar színek képviselőjeként az ő neve hangzott el az 500 méteres női egyes fináléjában. „Az ötös pályán Kovács Katalin, Magyarország”. A hazai szíveknek és füleknek oly kedvesen csengő nevet, azonban nem hallhatták még egyszer a szurkolók. Sajnos a rózsaszín malacos hajgumi sem segített Katin, aki a nagyobb világversenyekre mindig a hajába tűzi kabala hajgumiját. A mezőny úgy lehajrázta az utolsó métereken, mint ahogyan előtte ő tette azt a vetélytársakkal. Olyannyira hogy csak negyedik helyen evezett célba. Megtörten. Csalódottan. Nem fáradt el, az erejével nem volt probléma. Becsületesen felkészült az olimpiára, de bármennyire is profi és tudatos sportoló, nem tudta kizárni az olimpia előtt történt hercehurcát. Az edzőjétől való szakításnak és az utána következő sajtó visszhangoknak köszönhetően fejben nem volt rendben. Manapság egy olimpiai döntőn csak 100%-os formában lehet nyerni. Ahogy mondani szokták, mindennek klappolnia kell. A testi-lelki összhang és természetesen a génjeiben hordozott tehetség adja egy sportoló számára a siker titkát. Katiban minden talentumból találni, csak a magabiztosság nevezetű nem került elő a döntő során. Negyven perccel később azonban „előjött” a hiányolt pluszerő. Ideje sem volt végig gondolni a balul sikerült egyes döntőjét, hisz Natasával újra vízre kellett szállnia. Az 500 méteres páros döntőjében mindkét lány olyan tettet hajtott végre, amivel végérvényesen beírták magukat a legnagyobb sportolók közé. A bizalom, ami az athéni olimpián is győzelemre vezette a verhetetlen párost, most ismét a siker zálogává vált. Ezúttal fordult a kocka és Natasa bízta rá magát a társra, hisz sztrókként Kati ült elől a hajóban így ő diktálta a tempót. Ami elsöprő, dinamikus, mégis könnyed volt, ezt a csodálatos versenyzést látva még az avatatlan szem számára is kiderült, hogy Kati nem fizikálisan „fogyott el” az 500-as döntő során. Mentálisan adódtak problémák az egy órával előtte rendezett döntőn. A lányok kiváló pályát mentek és majd egy hajóhossznyi előnnyel értek célba. Az utolsó métereken már nem is eveztek. Ragyogó tekintetek, öklök a magasban, a páros megvédve négy évvel azelőtti címét ismét olimpiai bajnok lett. Kati tehát aranyéremmel feledtette egyesbeli botlását, amit az idők múlásával csak úgy, mint az athéni „hajcihőt” szintén átértékelte.
32 évesen az olimpia után sem hagyott fel a kajakozással. Ilyen dicsőségtablóval a háta mögött is voltak céljai és ebben a fiatal (vetély)társak csak még jobban motiválták. Természetesen a fárasztó, olykor gyilkos edzéseket neki is végig kell küzdenie amit „királynő” létére, ugyanolyan becsülettel és intenzitással végez, mint a nála tíz, tizenöt évvel fiatalabb lányok. Sőt kifejezetten zavarja, ha valaki a kajakozás királynőjének szólítja. Ebből is látszik, hogy ilyen sikerlajstrommal a háta mögött sem feledkezik meg arról hogy honnan jött és hogy hova tart. Igaz az örök párostárs Janics Natasától külön edzenek, hisz Kati Budapesten, az MTK-ban, míg Nati a szegedi regattán lapátolja nap mint nap a hosszakat. A több mint száz kilométeres távolság, mégsem tűnik akadálynak, hisz egységük a 2009-es Európa-bajnokságon és világbajnokságon is győzni tudott. Az idei szezonban egy újabb feladat motiválta Katit, mégpedig az, hogy a világbajnokságon a három számból amiben elindult, legalább egyben győzni tudjon. Hogy miért? Mert 28 világbajnoki arannyal átvehette Birgit Fischertől a világ legeredményesebb kajakosa címet. A rekord sikerült, aminek a német „kajaknagyasszony” annyira nem, mi magyarok annál inkább örültünk. A háromból aztán két arany és egy ezüstérem született, így a számláló huszonkilencnél állt meg. Ez a szám duplán kedves „aranykovácsunk” számára, hisz február 29-én, vagyis szökőnapon született. Ha naptári év szerint nézzük, a nyolc és féléves Katika a világ legeredményesebb kajakosaként is éppolyan kritikus magával szemben, mint amikor elkezdett kajakozni. A vb után megkérdezték tőle, milyen huszonkilencszeres világbajnoknak lenni, mire ő azt válaszolta: lehetett volna harminc is. Kovács Katalin ismét felvette a lapátot, de most már minden külső tényezőt próbál kizárni az életéből, hisz megtanulta a sikerre vezető úton csak így érhet célba. Legyünk rá büszkék, mert ilyen ember szökőévente egy születik.