Míg régebben a nőknek a háztartás vezetése és a gyereknevelés jutott osztályrészül, addig napjainkban nekik is dolgozniuk kell, s a család és a karrier között kell megteremteniük az egyensúlyt, ami nem könnyű. Egy nőnek kétszer annyit kell dolgoznia a munkahelyen, mint egy férfinak, kevesebb fizetésért. A nők még napjainkban sem egyenjogúak a férfiakkal.
A nők feladata mindig is a nyugodt családi háttér biztosítása, a gyereknevelés és a háztartás vezetése volt. A férfiak foglalkoztak a politikával, a közélettel és ők voltak, azok, akik eltartották a családot. A férfiak biztosították a megélhetést, a nők mindig is háttérben voltak. Ez az ellentét elfogadott volt, természetes, azt a nőt, aki a saját lábára akart állni, aki nem akart egy férfitől se függni, kívülállónak és különcnek tartották. Társadalmilag is elfogadott volt, mindenki tudta, hogy hol a helye. A nőknek nem volt szavuk szinte semmibe, nem szólhattak bele a politikába, a közéletbe, nem szavazhattak.
A munka világába is korlátozottak voltak a lehetőségeik. Az orvosi szakma például sokáig a férfiak kiváltsága volt, ahogy az egyetem elvégzése is. Nők nem igen jártak egyetemre, és az, aki orvos szeretett volna lenni sok nehézséggel találta szemben magát, mert az embereknek nem volt bizodalmuk a nőkben.
Aztán a 19. század második felére a társadalmi osztályok fokozatosan összemosódtak, eltűntek a határai, így a nők egyre inkább több jogot követeltek maguknak. A 20. század elejére egyre több feminista mozgalom indul meg, hogy felhívják a társadalom figyelmét a nők jelenlétére. Az egyenjogúságért küzdő nők elérték, hogy szavuk legyen a politikában, hogy ők is rendelkezhessenek választójoggal. De hiába a sok mozgalom, az erőfeszítés, még napjainkban sincs egyenjogúság.
A nők és a férfiak közötti különbség még most is érződik. A nők életesélyei ugyan jobbak, mint a férfiaké, mert egészségesebben élnek, jobban odafigyelnek arra, hogy mit esznek, testi-lelki gondjaikkal is előbb fordulnak orvoshoz, mint a férfiak. Az oktatásban is kitartóbbak, céltudatosabbak. A munka világában viszont hátrányosabb helyzetben vannak, mint a férfiak, többet kell dolgozniuk, bizonyítaniuk, kétszer olyan jól kell elvégezniük a munkájukat, mint a férfiaknak.
A karrierista nők csak a munkájukra koncentrálnak, bizonyítani akarnak és mindent megtesznek a siker érdekében, ezzel viszont feláldozzák a családot, később szánják rá magukat a gyermekvállalásra. Azok, akik családosok nehezebb helyzetben vannak, mert a jövedelemszerzés és a háztartási elfoglaltságok között kell megteremteniük az egyensúlyt. Ebből kifolyólag napi átlagban többet dolgoznak, mint a férfiak, hiszen nemcsak a munkahelyükön kell dolgozniuk, bizonyítaniuk, hanem utána az otthoni dolgokkal is kell foglalkozniuk. Bevásárlás, főzés, mosás, a háztartás vezetése mind a nőre hárul és mindegyik szerepben meg kell állniuk a helyüket. Kevés férfi segít be a háztartásba. Nem csoda, ha sokkal jobban leterheltek, ha gyakrabban küzdenek lelki problémákkal. Az egész napi stressz, a folytonos helytállás megviseli a szervezetet, az idegeket.
A nők többsége szellemi munkát végez, de bérezésük alacsonyabb, mint a szintén szellemi munkát végző férfiaké. A fizikai munkát végző nők bére sem egyenlő a férfiakéval. Hiába, többet dolgozunk, kevesebb pénzért.
A régi beidegződés, miszerint a nőnek a konyhában a helye, napjainkban alig megvalósítható, csak néhány családra jellemző. Ez manapság szinte lehetetlen, mert a nők is rá vannak kényszerülve, hogy dolgozzanak. Egy fizetésből egy átlagos család nehezen tudna megélni. És általában a nők azok, akik másodállást vállalnak, ha úgy alakul a helyzet. A férfiak ilyen szempontból is kényelmesebbek.
A család és a karrier összeegyeztetése nem könnyű. A nők nehezebb helyzetben vannak, mint a férfiak, mert a munka mellett ott van a család és a háztartás is. Az, hogy mindkét helyen megállják a helyüket jó szervezőkészségre, kitartásra, erőre és elszántságra van szükségük. A nők a világon mindenhol így vannak ezzel, hiszen napjaink rohanó, felfordult világában mind két helyen teljesíteniük kell. Meg kell teremteniük az egyensúlyt a kettő között.