Közeleg augusztus 20-a, Szent István ünnepe, az új kenyér ünnepe, az alkotmány ünnepe. Ez utóbbi ünnep tárgya – mármint a régi, múlt rendszertől megörökölt, többször módosított alaptörvény – helyett sok magyar honfitársunk megelégedésére hamarosan új fog születni. Az ünnepre készülődvén zászlódíszbe öltöznek az utcák, házak, hidak, közterületek, jelképezve országunk szuverenitását, nemzeti egységét, az emberek összetartozását.„A jelképek szentek, s közöttük is az egyik legszentebb a nemzeti lobogó, amely minden ember szívének kedves. Lelkünk legmélyén lakik az az erős érzés, amely szívünket dagasztja, könnyet csal szemünkbe, és arra késztet, hogy kövessük a zászló, és akár meg is haljunk érte, csak az ellenség kezébe ne kerüljön.” [W. J. Gordon] A mi szívünknek kedves piros, fehér, zöld sávokból álló zászlót és más országok lobogóit bemutató kiadványokat elnézegetve, gyönyörködve a színek, formák változatosságán, felvetődött bennem egy egyszerű kérdés: ahol piros van, ott miért nincs sárga, a fekete miért nem kék, a zöld miért zöld, s miért nem más. Vajon a színeknek van-e a saját jelentésükön túl valami egyéb mondanivalójuk, titkuk? Ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni egy lobogókat bemutató új sorozatot keretében, melyben sorra veszem Magyarország, Budapest és a tizenkilenc magyarországi megye zászlóinak kialakulását, történetét.
A zászló egy kizárólagos, nem változtatható, különféle alakú és anyagú hagyományos vagy egyezményes színekből összeállított, nagy mennyiségben előállítható, egy jogi, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését biztosító, rúdhoz erősített, vagy őrfára [árbocra] felvont, egyedi megkülönböztető jelkép. A rúdhoz erősített zászló a tényleges zászló, az őrfára felvont jelkép a lobogó. A tulajdonképpeni zászló és lobogó között tehát csak elhelyezésük módjában van különbség.
A zászlókat felhasználásuk szerint különbözőképpen csoportosíthatjuk: nemzeti, állami zászló, katonai, egyéni, politikai, mozgalmi zászló, sport zászló, kereskedelmi, reklám zászló, alkalmi, intézményi zászló, s még hosszasan folytathatnám a felsorolást. A nemzeti zászlót az ország összes polgára használhatja, az állami lobogót csak az állam és annak szervei, tisztségviselői. A nemzeti és állami zászlók között a legtöbb ország nem tesz különbséget, Magyarország sem. A zászló, lobogó [szinonimaként hol az egyik, hol a másik elnevezést használom] fontos jellemzője: alakja, oldalai aránya, színe.
A nemzeti lobogók közül a téglalap alakú a legelterjedtebb, ám léteznek más formájúak is: négyzet alakú [Svájc, Vatikán], kettős háromszög alakú [Nepál], szélzsák alakú, fecskefarkú, lekerekített végű [kornéta], háromcsúcsú [guidon], háromszögalakú. A zászló méretét szélességének [függőleges kiterjedés], hosszának [vízszintes kiterjedés] arányszámaival lehet leírni [pl. 2:3]. A legerősebb jelentése azonban a színeknek és azok elrendezésének van, hiszen magát az országot szimbolizálják. A zászló lehet egyszínű [csak Líbia], függőlegesen, vízszintesen vagy átlósan osztott, illetve sávozott. A három különböző színű sávból álló zászló neve a trikolór. A leggyakrabban használt színek közül a vörös általában a harcot, a vért, a zöld a termékenységet, a reményt fejezi ki, a fehér a békét, a tisztaságot, a kék az eget, a tengert idézi fel. A palettán ezeken kívül a fekete és a sárga, a narancssárga, a barna sötétebb-világosabb árnyalatai szerepelnek. Az itt leírt értelmezéseken túl a színek nemzetenként mást-mást jelenthetnek.
Bibliográfia
– Crampton, William 1989. The Complete Guide to Flags. Identifying and Understanding the Flags of the World. Kingfisher Books. London.
– Crampton, William 2004. Flags of the World. Dorling Kindersley Books. New York.
– Horváth Zoltán 1995. Zászlók. A zászlók kialakulása és fejlődése a kezdetektől napjainkig. Zászlókutató Intézet. Budapest.
– Horváth Zoltán 2002..A világ zászlói – a zászlók világa. Nyír-Karta Kiadó. Budapest.
– Potts, Jo 2003. Guide to Flags of the World. Philip’s Group. London.
– Znamierowki, Alfred 2002. Zászlóenciklopédia. Nemzetek, országok és népek zászlóinak és lobogóinak legteljesebb kézikönyve. Atheneaum 2000 Kiadó. Budapest.
„Sej, a mi lobogónkat…”
