2010. augusztus 12. · 20:00 – 22:00
Helyszín:Törökbálint, Munkácsy M. u 83., Munkácsy Udvar
,,Bródy Jánosról széles e hazában nagyjából mindenki tudja, hogy mit jelent a neve, személyisége, azt is, hogy a magyar kultúrtörténet meghatározó alakja, hogy a magyar nyelvű popzene meghonosítója, hogy általa lett hivatalosan is elfogadott ez a műfaj, hogy a szigorú és féltékeny társművészek képviselői az ő művészetét elismerik és becsülik.
Azt is sokféleképpen megírták már, hogy 1964-ben érettségi után került az Illés együttesbe, abba a legendás zenekarba, amelyik nem csak saját nemzedékének életérzését, gondolkodását tudta dalokban kifejezni. Sokaknak segített eligazodni vagy éppen a dalszövegek alapján tanultak meg szabadon véleményt formálni, személy szerint Tininek – ahogy őt a közönség hívja – köszönhetően. A külső és belső feszültségek következtében 1973-ban felbomlott az Illés.
Következett a Fonográf-korszak. Ezekben az években is sok maradandó, időtálló dal született, mert a Fonográf nemcsak egy zenekar volt, hanem alkotóműhelyként is működött. Itt készültek Koncz Zsuzsa és a Halász Judit lemezei is, melyeknek értelmi szerzője elsősorban Bródy János volt. Szövegeit ebben az időben még erősebben cenzúrázták, mint korábban, de ő mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen.
Bródy János önálló előadói pályafutása 25 évvel ezelőtt az Egyetemi Szinpadon kezdődött. Az ILLÉS és a FONOGRÁF zenekarban eltöltött évek után olyan dalok születtek, melyek személyes hangulata, érzelmi elkötelezettsége vagy irónikus intellektualizmusa szinte megkövetelte, hogy szerzőjük maga álljon velük közönség elé. Olyan idők jártak akkor, mikor dalokban tört a felszínre sok mélyen elfojtott érzés és gondolat. Bródy János a maga szerénynek mondott előadói képességeivel is hitelesen és mindenki által érthetően fogalmazta meg nemzedékének álmait és csalódásait, és első felvételeinek népszerűsége következtében hamarosan a hatóságok által gyanakodva figyelt és a hivatalos kulturpolitikusok bánatára közkedvelt szereplője lett az ifjúsági klubok hálózatának.
Első lemeze 1980-ban jelent meg „Hungarian Blues” cimmel olyan felejthetetlen dalokkal, mint a „Filléres emlékeim” a „Földvár felé félúton”, a „Mama kérlek”, és a Bródy dalok jelbeszédes módján helyzetjelentést adó „Maszkabál”.
Második albuma a „Ne szólj szám” volt1984-ben, melynek címadó dalában még ma is érezhető a korszak alapvető életérzése, és azóta tudjuk, hogy van olyan, hogy „Egy hétig tart egy szerelem”. Ezen az albumon jelent meg sok-sok év után újra a hatvanas évek nemzedékének egykor betiltott himnusza, a „Ha én rózsa volnék”.
A nyolcvanas évek végén következett a „Hang nélkül”, melyen az „Engedd, hogy szabad legyek”, az „Átmeneti állapot” és a „Zárt osztály” már nyíltan szólt a változás iránti vágyról, de emlékezetes maradt a „Légy hű magadhoz” vagy „A fiam meg a lányom”, melyben a szerző új szerepköréről tudósított. „Az utca másik oldalán” című összeállítás 1994-ben jelent meg, irónikus és kritikus hangvételével már az új korszak ellentmondásait tükrözte máig ható érvénnyel olyan dalokban, mint a „Tangó LeMondó” és a „Haggyá’ má’ békibe’”, de művészi hitvallást is jelzett a „Mit tehetnék érted”, „A földön járj” vagy az „Őszinte bohóc”.
A zenekarok feloszlottak, átalakultak, de Bródy János folyamatosan képes volt önmagát adni és gitárral a kezében, mint a hétköznapok krónikása járta az országot, irónikus mosollyal idézve a reménytelen szerelem és a beteljesült csalódás közti rövid átmeneti boldogságot, vígasztalva a meg nem valósult álmaikból ébredő szorongókat.”
Mentler Krisztina
(Forrás:brody.mediastorm.hu)
2006 februárjában mutatkozott be először az FG-4 Illés-Fonográf Emlékzenekar. A tagok egytől egyig megegyeznek az Európában is elismert és népszerű The BlackBirds, Beatles Emlékzenekar tagjaival. Az FG-4 ötlete már 2004-ben felmerült, de akkor még minden idejüket kitöltötte a Beatles dalok megtanulása és a „pályakezdés” terhei, problémái.
Azonban a 2005-ös mallorcai turnén összerakták Szörényiék legismertebb és általuk legkedveltebb dalait és mire hazajöttek, már színpadra is állhattak. Tették mindezt a legendás Illés Klubban, az FMH Körtermében (amit azóta sajnos már lebontottak)!
A sors kegyes volt hozzájuk, hiszen ezen a klubesten a teljes Illés legénység jelen volt, ám Pásztory Zoltán, tragikus halála miatt, Ő már nem lehetett köztük.
Felcsendült a Fonográf Preludiumja, belépett 4 fiatal srác és rázendítettek a régi dalokra.
A koncert olyan sikeres volt, hogy itt helyben megkapták az „ILLÉS együttes ajánlásával” megtisztelő címet, melyet addig-, és azóta, sem kapott meg senki. Ezzel mintegy „hivatalos” emlékzenekara lettek az Illésnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ha Levente, néha-néha, kivételes alkalmakkor, színpadra áll akkor az FG-4-et kéri fel kísérőzenekarának. De számtalan koncertjük volt Tolcsvay Lacival és Bródy Jánossal is.
A fiúk Fender alapokon, Epiphone és Fender gitárokon adják elő a dalokat. Érdemes megfigyelni, hogy a 4-5 szólam vokálból, hogy csinálnak három szólamot ill., hogy a 2-3 gitár, ill. a slide-gitár hogyan szólal meg egy zongorán és egy gitáron.
A zenekar főként az országban koncertezik, de rendszeresen játszanak Erdélyben is. Az ILLÉS Klub házi zenekara 2006 szeptemberétől. Részt vettek a Társulat Produkcióban is. A mai napig ők játsszák egyedüliként az Illés együttes Emberi Jogok, más néven: Human Rights oratóriumát.
Weboldaluk nyitólapján a Fonográf összes tagja szól róluk néhány szót. Érdemes elolvasni és érdemes őket meghallgatni.
A zenekar tagjai: Békei István (basszusgitár, ének), Dobos László (gitárok, ének), Derecskei Zsolt (zongora, ének) és Hoffmann György (dob).
(Forrás:magyardalnapja.hu)
Lásd még: Képbeszéd