„Már évek óta tanulja a nyelvet, és egy pohár vizet nem tud kérni!” – ismerős mondat? Talán az Ön ajkát is elhagyta már? Akár a gyerekére, akár saját magára gondolt?
Bár az idegennyelv tanítás az utóbbi években átalakuláson ment keresztül; változtak a tankönyvek és az oktatás módszerei, még mindig gyakran igaz a fent idézett mondás sok, évek óta az idegen nyelvvel bírkózó tanulóra.
De mire megyünk azzal, ha folyton csak másokat – a tanárokat, az oktatási rendszert – okolunk kudarcainkért? Tegyük meg mi magunk a hiányzó lépéseket!
Ha a szülő valaha is tanulta hosszabb-rövidebb ideig ugyanazt az idegen nyelvet, amit a gyermeke, a külföldi nyaralásra való készülődés hasznos közös programot ígér.
Sikerélményt szerezhetünk a gyereknek (de akár saját magunknak is), ha az utazás előtt otthon összegyűjtünk a tanult világnyelven néhány olyan mondatot, kifejezést, amit nagy valószínűséggel használhatunk majd a nyaralásnál éttermi rendelésnél, belépőjegy-vásárlásnál, a szálloda recepcióján, vagy ha aziránt érdeklődünk egy járókelőnél, merre találjuk ezt vagy azt a látványosságot.
Segédeszközként használhatunk túristáknak szóló útiszótárakat, keresgélhetünk az interneten, de megkérhetjük a gyerekünket is arra, hogy ő maga nézze át a tankönyvét. Könnyen lehet, hogy nagy meglepetés fog érni bennünket, és ugyanaz a vásott kölyök, aki évközben nagy ívben hajította a sarokba az angolkönyvét, vagy fennhangon hirdeti, milyen borzasztó nyelv is a német, most nagy kutatókedvvel veti rá magát a szószedetekre.
Ha jobban belegondolunk, talán nincs is ezen mit csodálkozni: ugyanis – szemben a rosszemlékű iskolai tapasztalatokkal – ezúttal teljesen nyilvánvaló, hogy van értelme a munkálkodásnak.
Mert „igazándiból” ki lehet próbálni, mire is jó, ha az ember beszél egy világnyelvet. A horvát/görög/olasz pincér ugyanis nem érti, mi az a sült krumpli, ha magyarul mondjuk neki. Ha azonban angolul vagy németül rendelünk tőle, néhány percen belül kézzelfogható (és ehető) jutalma lesz annak, hogy otthon belepillantottunk abba a fránya tankönyvbe!
Még az is előfordulhat, hogy a sikerélmény utóhatása akár a következő tanév első hónapjaira is kihat, és nem repül egyből a sarokba az a sokat megélt tankönyv…