A japán tudósok által kioktatott új robotok olyan fejlettségre tettek szert, amely még közelebb hozza őket az emberekhez: olyan képességekkel ruházták fel „őket”, amelyek révén gondolkodhatnak, tanulhatnak és eldönthetik, miként hajtják végre a feladatokat – ám a lehetőség etikai problémákat is felvet.
Haszegava Oszamu, a tokiói technológiai intézet professzora olyan rendszert fejlesztett ki, amely a humanoid robot számára lehetővé teszi, hogy lássa környezetét, és megoldja a hirtelen felmerülő problémákat. „A legtöbb mai robot képes végrehajtani az előre beprogramozott feladatokat, de keveset tud a való világról. A mi projektünk ebből kiindulva hidat kíván építeni a robot és a való világ között, hogy az emberrel érintkezve jobban alkalmazkodjon a helyzethez” – fedi fel a kutató.
(Teljesc cikk: ITT)
A professzor robotját „ideghálózattal” látták el, amelyet angol leírásának kezdőbetűi alapján SOINN néven rövidítenek: ez az „önszervező” struktúra lehetővé teszi az ismeretek felhalmozását és felhasználását arra, hogy „kikövetkeztesse” egy feladat végrehajtásának legjobb módját. A robot képes felismerni a képeket és a hangi beállításokat és az őt körülvevő környezet elemzésével hajtja végre az elvárt cselekedeteket. Ha például megtanítják arra, hogyan kell felemelni egy poharat és vizet tölteni bele, képes lesz megtalálni az ehhez szükséges tárgyakat, és változó helyzetüktől függetlenül, illetve éppen azokhoz alkalmazkodva igazodva végrehajtani a műveletet. Felismeri a más tárgyak közé helyezett poharat, és bele tudja tölteni a vizet akkor is, ha máshová került a kancsó. Minden részművelet előtt újra elemzi a helyzetet.
A robot tanulni is tud oly módon, hogy ha képességeit meghaladó feladat elé kerül, akkor segítséget kér. Az új ismeretek elsajátítása nyomán képes lesz azokat más célokra is alkalmazni, amihez szintén mérlegelési képességre van szüksége, hiszen el kell dönteni, hogy milyen képességeket kell felhasználnia az új feladathoz.
Az emberhez hasonlóan képes lesz figyelmen kívül hagyni a „zajt”, vagyis azokat a jelentéktelen információkat, amelyek más robotokat megtévesztenek. További „humanoid” tulajdonsága, hogy különböző látószögekből is képes felismerni egy tárgyat akkor is, ha még nem látta, de hozzá hasonlót már igen. „Az emberi agy ezeket a teljesítményeket olyan természetesen és automatikusan éri el, hogy nem is vagyunk tudatában a rendkívül bonyolult vizuális vagy hangi felismerési folyamatnak” – hangsúlyozza Haszegava.
A gondolkodó robot az internetről is képes lesz letölteni magának a szükséges információkat. „A világhálón óriási mennyiségű adat hozzáférhető, de ezeket jelenleg csak az emberek hasznosítják” – mondja a kutató, aki felruházta okos gépét azzal a képességgel, hogy „agyát” rákapcsolja erre a tudástárra.
A robot mesterséges idegrendszere a jövőben számos olyan internetes alkalmazásra találhat, amelynek révén azonnal növelheti a berendezés teljesítményeit, és alkalmasabbá teheti arra is, hogy segítse az embert napi feladatainak elvégzésében. „Például utasíthatjuk a robotot arra, hogy tegye a sushi mártását az asztalra. Ekkor felmehet az internetre, hogy megtudja, milyen formája van a mártást tartalmazó üvegnek, és ennek az információnak birtokában már képes lesz megkeresni a konyhában és az asztalra tenni” – magyarázza a professzor.
Elismeri ugyanakkor, hogy a robottechnológia folyamatos tökéletesedése etikai problémákat is felvet. – Jól meg kell gondolni azt, hogy milyen feladatokkal bízzuk meg ezeket az „intelligens” robotokat, nehogy működésük az őket létrehozó emberek ellen forduljon, ahogy a 2001: Űrodüsszeia című filmben történik – mondja.
A professzor konkrét példát is említ, nevezetesen a „konyhakést, amely hasznos eszköz, de fegyverré is válhat”. Ezért szerinte óvatosan kell közeledni ehhez a technológiához, és már most minél szélesebb körben, a legkülönbözőbb szakmai ágazatok képviselőinek bevonásával, a lehető legalaposabban meg kell vitatni különböző vonatkozásait.