Grecsó Krisztián könyvajánló
Nem volt nehéz belekezdeni, pörgettem a sorokat egyre, az újságíró élete izgalmas szegleteket mutatott meg egy olyan ember lelki alkatában, akit megcsaltak, elhagytak, aki ráébred a család és a felmenők tisztázásának fontosságára s amikor megtalálja nagymamája jegyzetfüzetét ámulatba ejtik a régi emlékek, melyek kisfiú korában körüllengték, mint valami mesevilág.
“Ángyika és Ábel bácsi kótyagosan várták, Jusztika ijedt, szomorú arca sem rémítette meg őket. Jusztika úgy érezte nem figyelnek rá, mintha valahonnét tudnák, nem lehet baj. Ábel bácsi töltött pálinkát, és addig tukmálta, mig Jusztika meg nem itta. Prüszkölt tőle, fulladt, rövidesen asszony leszel, mondta Ábel bácsi, bírnod kell az életet.” (30 o.)
Ilyen és ehhez hasonló nevettető, kacagtató kis villanások elevenednek fel a történet mesélése folyamán. Nem egyszerű összerakni, néha a szerző maga is csapong múlt és jelen között, néha egy kicsit bő lére ereszti a karakterek bemutatását, lényegtelennek tűnő dolgok, események, részletek kidomborításával (Benedek és Sadi “barátsága”) de a vontatott mondatokat mindig egy érdekes fordulat követi, ezért szórakoztató.
Külön dicsérendő a szerző nyelvezete, nagyon szép formába önti gondolatait, bőséges szókinccsel és stílus érzékkel. Érdemes hát olvasásra, mert egy olyan világba kalauzol el, mely számunkra már letűnt, bele az ismeretlenbe, s mindig elővesszük, s alig várjuk, hogy forgassuk a lapokat, hogy vajon mi történik a következőkben?
A prousti gondolatsorokat követően, bejön valami magyar sajátosság, akárcsak a zsidókérdés Makón, olyan történelmi kockák, melyek jól beilleszkednek a regénybe, s ugyanakkor tanulhatunk is belőle. Mindenesetre nem szokványos kortárs regényt tart a kezében az olvasó, valami egyedit, ez a Grecsó stílus, egy új érték, melyet jó kézbe venni, jó részese lenni a mai szaladó tömény világban jó egy kicsit lelassulni, könyvét forgatván.
A budapestieknek is külön “üzen” a Ferences rendi részletekkel, melyet pontosan körülhatárolt helyszínhez köt, a Ferenciek teréhez, mely közelebb hozza hozzánk, aktuálissá teszi ezt a régmúlt eseménysorozatot, mely meghatározta a főhős életét mind a mai napig.
“Apám évekig kérdezgette az apját a háborúról, a fogságról, de leginkább a fogságba esésének történetéről. Lázasan érdekelte minden apróság, imádta a háborút. Ha józan volt, felnőttként is a történelmi atlaszokat lapozgatta, megszállottan elolvasott mindent a második magyar hadseregről.”(31 o.)
Ez a humorba beágyazás, a kijózanító irónia, csak egy szegmense, mely élvezhetővé és könnyűvé teszi a szöveget, ezért a Magvető Kiadó idén megjelent kiadásáról bátran mondhatjuk, “elfér mellettünk.”