Bár az évindítás még kicsit odébb van, jobb a dolgoknak elébe menni – talán ez a gondolat is vezérelt bennünket, amikor útra kerekedtünk, hogy a Magyar fivérek meghívására ellátogassunk “főhadiszállásukra”. Aki azt gondolná, hogy a szezonon kívül nincs élet, az téved:
Ilyenkor kezdődik igazán!!
Őrbottyán egyik csendes utcájában semmi jele annak, hogy a magyar gyorsasági autós bajnokság Formula abszolút győztesének bázisához érkeztünk – hacsak nem a stábunkat szívélyesen fogadó, népszerű ikerpár, Magyar Zoltán és Magyar János. Rövid beszélgetés, és egy jó kávé után – férfiemberek lévén – már nehezen bírunk magunkkal, és házigazdáink invitálására, útra is kelünk garázst szemlézni. Nehezen tudjuk leplezni érzelmeinket, az elénk táruló látvány közepette…
Miközben János a “csodák birodalmában” kalauzol bennünket, Zoltán a kezdetekről mesél: “Amit itt láttok, azt mind, a saját kezünkkel építettük. Az autók? Nos, tagadhatatlan, erős az érzelmi kötődésünk!” – adja értésünkre nevetve a CSK. ( Csapatkapitány)
Direkt poén belegondolni, mit érezhetnek a szomszédok, amikor egy jól sikerült éjjeli motorrevízió után, a Gyerekek vasárnap reggel beröffentik a verdát! Ez most szerencséjükre elmarad, hiszen ép, egészséges motorral vághat neki a következő szezonnak a Magyar Racing Team. Ergo a következő szezon…
Ezt a kérdést már egy emelettel feljebb vitatjuk meg, miközben János épp a szimulátor előtt gyakorol – hadd jegyezzük meg, félelmetesen. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a helyes ív megválasztása mellett, mértanian pontos fel és visszaváltásokkal, igazi hardcore féktávokat vesz az ember.
Na de vissza a “kérdéshez”, amely az előttünk álló évad. A srácok, jó szokásukhoz híven, idén is lépcsőt ugranának. “Nem is titkoljuk, minden vágyunk az Eset V4 néven ismert, közép Európa bajnokságban rajthoz állni.” – mondja Zoltán, majd később János megtoldja még: “Az idei zónabajnok, a Gp3-ban is megfordult Christopher Höher, és csapata remek viszonyítási pont volt nekünk, itt éreztük legelőször, hogy lehet keresnivalónk”.
Magyar Zoltán és Magyar János (balról – jobbra)
Való igaz, az időeredmények, az egymás elleni csaták, helyezések, maximálisan a magyar bajnokot igazolják. És, hogy hol, milyen fázisban tart e terv? Mi szabhat neki határt? Technikai sportról lévén szó, természetesen csakis az anyagi oldal.
“Keressük a lehetőségeket, de olykor a lehetőségek találnak ránk. Dolgozunk a projekten, és nem akarom elkiabálni, de majdnem biztos a szintugrásunk, a csapat fejlődése, csak még a mértéke kérdéses!” – árulja el Zoltán. Természetesen, amíg a team agya a papírmunkában, a tárgyalásokba mélyed ebben az időszakban, a pilóta sem tétlenkedik. “Rövid pihenő után már megkezdtem az erőfejlesztő edzéseket, melyben hamarosan segítőtársam is akad, Balzsay Károly személyében. Reméljük, nem fogok túl hamar padlót fogni!” – viccelődik János, aki vérbeli versenyzőalkat, mind fizikailag, úgy mentálisan.
A családi csapat, minden előnye és otthonos atmoszférája mellett egy vérprofi gépezet is, mely nem működhetne a megfelelő emberek, “háttérszemélyzet” nélkül. “Nélkülük sehol sem tartanánk. Volt iskolatársak, barátok, jó szívvel jöttek, hozták a tudásuk az élet minden területéről. Úgy hiszem, ebben rejlik az erőnk. A minket körülvevő közösségben! Nem győzöm nekik megköszönni!!”
Autó/motorsportos közegbe verődve könnyed megfeledkezünk egy pofonegyszerű tényezőről, melynek neve: idő. Vendéglátóink ebből a szempontból nincsenek elkésve, elmondásuk szerint a hamarosan kisebb generálon áteső Formula Master versenyautó időben el fog készülni. Minden halad a maga útján.
A még nyugvó járgány, az elhíresült táblákkal. (Az utolsó futamon, a sírból visszahozva /Hammer Time…/ lett bajnok a csapat)
Miután a virtuális pályákon már megkaptuk a minket megillető verésadagot Magyar Jánostól, lassan búcsúzni készülünk, a konzekvenciákat levonva. Nem csak egy kellemes délután emlékét, de átragadt iránymutatást és motivációt is hazahoztunk tarsolyunkban, egy gondolattal és reménymorzsával megfűszerezve:
Lehet, hogy nem Neel Jani vonul be egyetlen “Janiként” a Gp2 történetébe…
Írta: Tóth Krisztián Márk
Képek: Háfra Zsolt