Dr Papp Lajos szívsebész tartott előadást tegnap a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Sokan örömmel fogadták a híres magyar szívsebészt, akiről köztudomású, hogy a Harvard egyetemre is hívták professzornak, ám ő inkább hazáját választotta, tudását a Kárpát Medence és a magyarság szolgálatába állította.
A professzor úr előadását rövid magyarázattal kezdte: „Nem szokványos, hogy egy szívsebész professzor felálljon a műtőaasztal mellől és bejárja a Kárpát Medencét, lelkeket gyógyítva, Isten ígéjét követve”.
Ő mégis ezt teszi, mert életét a Teremtő szolgálatába állította és a magyar szívek és lelkek gondozásába. Lebilincselő stílusával, hangjával és furfangosan felépített anekdótákkal tarkított szakmája szépségét bemutató beszédével percek alatt a több száz fős terem kedvencévé vált a professzor úr.
Akadémiai doktorátusáról is beszámolt, melyet elsőként védett meg 100 százalékkal, valamint 1984-es Harvard Egyetemre kapott egyetemi tanári kinevezéséről, de humorral tette mindezt, eltérően az általunk megszokott mindenáron fontoskodni vágyó helybéli professzoroktól.
Meggyőződésének is hangot adott eképpen: „Engem a Teremtő a Kárpát medencébe küldött gyógyítani, és gyógyítani én csak magyar nyelven tudok„. Ezzel a mondatával a magyarságtudat fontosságára hívta fel a figyelmet, mert angolul is szépen beszél, ám a lelkét az angol közeg soha nem érintette meg annyira, mint a magyar vagy esetenként a székely értelem. (Angolul is mondott pár szót, szép kiejtéssel, melynek magyar fordítására hívta fel a figyelmet és arra mennyivel gazdagabb az anyanyelvünk.) Továbbá, dícsérte a Kárpátok szép tájait, a napsütést, mely körülölel minket, mely jó búzát teremt a földön, gyümölcsöt, melynek íze és zamata van, és génmódosított élelmiszerek helyett igazi finomságokat a magyarok számára. Éppen ezért nem szabad elhagynunk földjeinket, sem hazánkat, ki kell tartanunk és meg kell maradnunk csak azért is, az elnyomás ellenére is.
A migrációról is szót ejtett, mely véleménye szerint egy „politikai céllal elindított népvándorlás, hiszen a Szahara terjeszkedése élhetetlenné tette Afrikát.” Ezért kedvező a migránsok számára a mi földünk, hiszen a Kárpátokban jó a föld, sok a víz, friss a levegő.
Az 1222-es Aranybullához is visszatért gondolatilag, mely minden magyarnak elrendelte a csatornák építését és hosszát, melyek sokkal korábban, még Árpád vezér idejében már a földünkön voltak, az egész Kárpát medence kiterjedt csatornahálózattal bírt.
A honfoglalást a professzor úr, inkább „hazatérésként” értékelte, mert a magyaroknak mindig is volt hona, azt nem kellett elfoglalniuk, csak ki kellett terjeszteniük hazájuk határát.
Az irodalmi szóképek sokasága és a lelki tartás, mely a beszélő szavaiból áradt, egy olyan ember életútjára engedett következtetni, aki szakmai sikerei ellenére sem volt eléggé elismerve szűk pátriárchájában, sokkal inkább Amerikában, a Harvardon, valamint Erdélyben vált ismertté.
Ezt követően hasznos tanácsokat adott a táplálkozással kapcsolatban, felszólított mindenkit, hogy bátran fogyasszon tojást és szalonnát, mert egyik betege, egy székely ember is ezen az eledelen élte meg 92. életévét úgy, hogy még ilyen idősen is napi 8 órákat a földjein dolgozott és a doktor úrtól csupán „olyan szert kért, amely lehetővé teszi a napi 10 óra munkát kevesebb fáradtsággal”.
Beszéde záró részében Béres József nagyságát méltatta, aki mezőgazdasági kutatómérnökként kutatta a makro elemeket a föld ásványaiban és rájött a mikro részecskék kutatása által arra, hogyan és mivel kell a talajt beszórni ahhoz, hogy több és egészséges táplálékot tudjunk termelni. „Ő nem gyógyszert adott, hanem hiányzó mikroelemeket pótolt, az immunrendszer és a rákbetegségek gyógyításában élen járva, sok ember életét mentette meg.”
A sztatinok ellenzője, a koleszterincsökkkentő tabletták állandó szedése helyett inkább jó fajta élelmiszerek fogyasztását javasolta a jelen lévő hallgatóknak, valamint kollégáinak egyaránt, azért hogy megelőzzük az érelmeszesedést.
Továbbá, egy indián anekdotát is elmondott, mely érvényes a jelenlegi magyarság gondolkodásmódjára is, híven tükrözve annak hiányosságait. Az öreg indián eképpen szól elnyomástól szenvedő nemzetéről, a lelkiségről és a lelki megerősödésről tartott beszédének zárszava a következő: „Ez a vonat túl gyorsan jött, be kell várni a lelkeinket”. Nem lehet hit nélkül nemzetet építeni, ostobán nem lehet élni és Isten hiányát már az indiánok is félelemként élték meg. Papp Lajos szerint ez a hasonlat ráillik mai magyarságunkra és hiányos nemzettudatunkra, mely nem hisz a nemzet eszményében és nem féli az Istent kellőképpen. Ráadásul, nem vagyunk tudatában annak se, hogy az európai ősgént a magyarság hordozza legmagasabb arányban magában, az amerikai Science tudományos kutatócsoport munkája szerint, mely 2000-ben vizsgálta meg a különféle európai népek sejtjeit, Semino professzor vezetésével és 16 amerikai orvosprofesszorral együtt jutott erre a következtetésre. „Az archeogenetikusok vizsgálatai szerint a magyarok kimagaslóan a legmagasabb arányban hordozzák magukban az európai ősgént, és ezt a tényt nem szabad elhallgatni, sem elfelejteni. Ezt tartom én is szem előtt mikor operálok. Sok ember szívét operáltam, de gyógyítani csakis a Jóisten gyógyította meg őket. Hit nélkül, a Teremtő nélkül nem sikerült volna. Az édes magyar nyelv nélkül pedig nincs magyar jövő”– zárta beszédét.