Washington, 2014. szeptember 17., szerda (MTI) – A dinoszauruszok kihalását okozó meteorbecsapódás
kedvezett a lombhullató erdők elterjedésének bolygónkon – állítják az Arizonai Egyetem kutatói, akik
eredményeiket a PLoS Biology című, szabad hozzáférésű folyóiratban ismertették.
Hatvanötmillió évvel ezelőtt egy 10 kilométer átmérőjű meteor csapódott be a Yucatán-félszigeten,
világszerte óriási erejű szökőárakat, földrengéseket, vulkánkitöréseket okozva. A katasztrófa
következtében – mint ez közismert – kihaltak a dinoszauruszok, amelyek átadták bolygónkon helyüket
az emlősöknek. Az azonban kevésbé ismert, hogy mi történt azokkal a növényekkel, amelyekkel a
dinoszauruszok táplálkoztak – olvasható a ScienceDaily hírportálon.
A kutatók Észak-Dakota déli részén, az úgynevezett Hell Creek-formációban fosszilizálódott növények
leveleinek ezreit gyűjtötték össze. A leletek 2,2 millió éves periódusból származnak: a kréta időszak
végének utolsó 1,4 millió évét, valamint a paleogén 800 ezer éves szakaszát ölelik fel. Ebben a
periódusban a feltételezések szerint kipusztult a növényi fajok fele.
A tudósok vizsgálták a levelek tömörségét, elemezték az erezettségüket, arra keresve a választ, hogy
mennyi vizet volt képes a növény „szállítani”, és mennyire hatékonyan tudta hasznosítani a szén-
dioxidot.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a katasztrófa megtizedelte az örökzöld virágzó
növényeket, amelyek a becsapódás előtt uralták a Földet. Esetükben sokkal pusztítóbb volt a kataklizma
hatása, mint a lombhullató fajtáknál.
„Azt feltételezhetnénk, hogy egy ilyen katasztrófa az összes növényt egyformán sújtotta. Kutatásaink
azonban bebizonyították, hogy a gyorsan növekvő lombhullató zárvatermők könnyebben alkalmazkodtak
a megváltozott körülményekhez, nagyobb hatékonysággal voltak képesek felhasználni a rendelkezésre
álló erőforrásokat, és így kiszorították lassabban fejlődő örökzöld társaikat. Mind a mai napig a
lombhullató növények uralják erdeinket” – hangsúlyozta Benjamin Blonder, a tanulmány vezető szerzője.
http://www.sciencedaily.com/releases/2014/09/140916141529.htm
MTI