Horvátország nagy csatában megérdemelten nyert a magyar vízilabdázók ellen a Budapesten zajló 17. FINA vizes világbajnokságon. A magyar csapat a tornán egyszer veszített, a fináléban. Sajnos éppen a legfontosabb mérkőzésen játszott önmagához mérten kissé gyengébben csapatunk, ami a világbajnoki címbe került.
Ezt is megértük végre: a háromszoros világbajnok, sokszoros érmes férfi vízilabdázóink hazai földön játszhattak világbajnoki döntőt. És hol máshol, mint a póló szentélyének tartott Hajós Alfréd uszodában, ahol egyébként a kezdéskor egy tűt sem lehetett volna leejteni a nézőtéren. Még szép, ki akart volna lemaradni ilyen jelentős sporteseményről, amelynek ráadásul a magyar válogatott az egyik főszereplője?
A másik fél az a Horvátország volt, amely elég borsot tört már a magyar válogatott orra alá a világbajnokságokon. 2007-ben Melbourne-ben a fináléban találkoztunk a horvátokkal, ahol hosszabbítás után kaptunk ki tőlük, míg 2011-ben Sanghajban a bronzmérkőzésen vertek meg minket. Persze akadnak a horvátokkal kapcsolatban kellemes emlékeink is, például 2013-ból, amikor déli szomszédunk válogatottját az elődöntőben gyűrtük le 11-10-re, ami után a világbajnokságot is megnyerte Benedek Tibor csapata. 2005-ben Montrealban a csoportmérkőzések során páholtuk el alaposan a horvátokat, s azt követően bejutottunk a döntőbe.
AZ ÚSZÓSZÁMOK DÖNTŐIRŐL ITT OLVASHATJA ÖSSZEFOGLALÓNKAT
Ugyan mi hoztuk el az első ráúszást, ám helyzetbe sem kerültünk, Sukno viszont szép támadás végén betalált a hálónkba. És míg mi kihagytuk az első előnyünket, a horvátok magabiztosan használták ki az övékét (0-2). Továbbra sem nyugodtunk meg, előnyben kétszer is a kapufát találtuk el, nem csoda, ha felerősödött az addig sem csöndes, maroknyi horvát tábor hangja. Teljesen lebénult a hazai gárda támadásban, miközben a horvátok kiválóan sáfárkodtak helyzeteikkel, lényegében egy lövést hibáztak, ráadásul minden találatuk szinte ugyanolyan koreográfia szerint esett. 0-3-nál időt kért Marcz Tamás szövetségi kapitány. Hiába, a csapat nem nyugodott le, eddigi legeredményesebb játékosunk, Vámos tiszta ziccert lőtt kapufára. A túloldalom Macan még úgy is gólt lőtt, hogy lényegében el sem találta húzás közben a labdát. Nagyon úgy tűnt, már ekkor eldőlt a meccs (0-4).
A bénultság, a felelősség folytonos áthárítása a csapattársakra a női válogatott Kanada elleni negyeddöntőjét juttatta a szurkolók eszébe. A negyed elején aztán Vámos amolyan minden mindegy alapon, minden dühét beleadta egy lövésébe, amely szerencsére bombaként vágódott a horvát kapuba. Nagy Viktor védett emberhátrányban, ami után megszereztük a labdát, majd még egy támadást blokkoltunk. Vajon mi a jel, ha nem ez? Török is így gondolta, és ő is óriási gólt ragasztott az ellenfél hálójába, így kicsit jobban festett az összkép (2-4). Újabb két lövést blokkolt a magyar csapat, még emberhátrányt is kivédekezett válogatottunk, ám nem tudtunk belőle előnyt kovácsolni, hiába védett egyre több lövést a kapuban Nagy Viktor.
Erdélyi emberelőnyben szerzett góljával a harmadik negyed elején feljöttünk egy gólra. Rájuk nem jellemző módon egymás után két előnyt is elherdáltak a horvátok, majd Nagy hárította sorozatban három lövésüket, a mieink próbálkozásait Bijac kapus helyett kétszer is a kapufa mentette. Manhercz előnyből egyenlített, ki hitte volna ezt az első negyedben (4-4)? Sajnos emberelőnyben a nem túl horvátos nevű Garcia egy szerencsés, kétszer is megpattanó lövéssel újra az ellenfelet juttatta vezetéshez, amit a következő támadásból meg is fejelt még egy góllal. Ott találtuk magunkat, ahol pár perccel előtte tartottunk, ráadásul Varga két ígéretes helyzetet is elrontott (4-6).
Bijac védéseivel indult az utolsó negyed, amit előnyben Sukno váltott aranyat érő gólra. A mérkőzésen másodszor is elúszni látszott a hajó. Vámos azonban gyorsan válaszolt, majd még egyszer, így ismét szorossá vált az eredmény (6-7). Suknot viszont nem tudtuk tartani, aki lehetetlen helyzetből is betalált. Vámos hasonlóval próbálkozott, ám az ő lövését sikerült hárítania a horvát hálóőrnek. Két perc volt ekkor hátra. Nagyjából négy, öt támadásra elég idő. Labdát is szereztünk, megúsztunk, de Varga hatalmas helyzetből leadta a labdát, amivel elszállt a lehetőség a felzárkózásra, s egyúttal az aranyérem megszerzésére. Még egyszer támadhattunk volna, ám támadó szabálytalanságért elvették tőlünk a labdát, amivel el is dőlt, hogy a horvátok az oroszlán barlangjában is képesek voltak a bravúrra. Végig kézben tartották a meccset, a magyar válogatott egyszer sem vezetett, így nem érdemtelenül nyerte meg az ellenfél a világbajnoki címet. Ami álmaink már az első negyedben szertefoszlottak.
Magyarország-Horvátország 6-8 (0-4, 2-0, 2-2, 2-2)
Hajós Alfréd uszoda: 8000 néző
Gólszerzők: Vámos 3, Török, Manhercz, Erdélyi, illetve Sukno 3, Garcia 2, Jokovic, Loncar, Macan
Végeredmény
1. Horvátország
2. Magyarország
3. Szerbia
4. Görögország