„Abban a világban, ahol most élünk, nagyon meg kell dolgozni azért, hogy el tudjuk érni a másik embernek a lelkét.” – mondta nekem cinkosan szemhunyorgatva, majd tovább lépegetett.
2017. június 5-én este hunyt el 85 éves korában a Nemzet Művésze címmel kitüntetett kétszeres Kossuth-díjas írónő. A hírt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) közölte hivatalosan két órája. „Írói pályája senkiéhez sem hasonlít; spirituális realizmusnak, az isteni és az emberi szint találkozásának nevezett életfelfogása erkölcsi és írói programként is beérett” – olvasható az MMA honlapján.
1966-ban jelent meg első novellája, a Családi kör a Kortársban, 1968-ban pedig első regénye, a 4447. 1989-től az Írók Szakszervezetének tagja volt, 1997-től elnöke. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja is.
Ismertem és szerettem szikrázó a személyiségét. Szinte berobbant az irodalmi életbe. Több művének élményanyagát, témáját is iskolai tapasztalatai adták. Életszemléletének, világképének kialakulásában nagy szerepe volt a Bibliának. Mesterei között szívesen emlegette fel Lev Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Kodolányi Jánost.
Nem csak irodalmi pályán volt meghatározó személyiség.
Örömmel vett részt a közéletben is, tagja volt a Nemzeti Kulturális Alap bizottságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elnökségének és a Keresztény Kulturális Akadémiának is.
A csütörtökön kezdődő Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Átvilágítás című önéletrajzi regénye. Ha tehetik, látogassanak el, olvassanak bele.
„Abban a világban, ahol most élünk, nagyon meg kell dolgozni azért, hogy el tudjuk érni a másik embernek a lelkét.” – mondta nekem fél évvel ezelőtt cinkosan szemhunyorgatva egy akadémiai díszebéden, majd tovább lépegetett.
Azt gondolom, hogy Jókai Anna elérte, nem csak egy, hanem több ezer ember lelkét.
Írta: Tuzson-Berczeli Bernadett