A félelmét legyőzi, gátlásai pedig talán soha nem is voltak. Gyakran jár a fellegekben, mégsem elrugaszkodott egyéniség – egy szimpatikus, ám nem szokványos fiatal.
Ő Hujber Péter, a Légember…
2013-ban majdnem letettél már egy komoly karrier lehetőségéről. Mindig csak a motocross vonzott?
Gyerekkorom óta űzöm a crosst, azóta sincs más sport, melyet érdekesebbnek találtam volna. A pályaversenyzésben 2009 volt az utolsó komolyabb évem, akkor sikerült is dobogón végeznem a magyar bajnokságban. Ezek után átmeneti időszak zajlott, külföldre már nem utaztam, kupaversenyeken sem vettem részt, csak itthon szálltam ringbe, hobbiként versenyeztem, igazából felkészülés nélkül.
Az idei az első versenymentes szezonom 1992 óta. Egy új fejezetet nyitva, merőben másba fogtam…
Arccal a freestyle felé fordultál, majd derült égből érkezett a felkérés, szerepelj egy világszámban…
Valóban nagy meglepetés volt, a Nitro Circus Magyarországra érkezése. Mintha egyeztetett volna velem a világhírű utazó karnevál – bevallom, eleinte kételkedve fogadtam a pletykákat, hogy Budapest is állomása lesz az európai turnésorozatnak.
Tulajdonképpen akkor tudatosult mindez, amikor megkerestek a szervezők, és közölték: számítanának rám… Egyszerre volt elképesztő és felfoghatatlan a lehetőség, a sportág legjobbjaival, Travis Pastranaékkal (bal oldalon) együtt szerepelni, ráadásul hazai közönség előtt!
Te vagy az ország legismertebb Fmx sportolója. Érzel megfelelési kényszert?
Egyszerűen, tömören: kényszert nem érzek, mert inkább motivál a helyzet!
Befogadott a világ első számú cirkusza. Szokták mondani, a csúcson kell abbahagyni, de esetedben gyanítom – lesz ez még feljebb is. Mik a távlati céljaid, vágyaid a történtek után?
Igen, ezt globálisan sem sok motoros mondhatja el magáról, igazi megtiszteltetés volt, hogy felkértek a showba. Utólag egyébként elmondták, kicsit tartottak a helyzettől, hiszen ők évek óta ugyanazokkal dolgoznak csapatban, összeszokottak, engem pedig kevésbé ismertek. De az első ugrásaim után megnyugodtak, sikerült meggyőznöm a legnagyobbakat, hogy nem vagyok kamikaze. (nevet)
Természetesen szeretnék tovább fejlődni, több trükköt, mutatványt elsajátítani, másrészt sok nagy rendezvényen motorozni. Ez utóbbit elősegítendő építettünk egy hordozható pályát, eldobó és leérkező rámpákkal, melyet bárhol fel lehet állítani, ahol adott 80 méternyi sík terület.
Látvány, veszély, adrenalin – olyan főelemek, melyekkel általában egy sportágat tuti siker övez. A freestyle motocross ennek ellenére mégsem tartozik Magyarországon a szűk értelemben vett „leg” sportok közé, míg külföldön ünnepelt sztárokként kezelnek titeket. Mi lehet ennek az oka?
Részemről talán annyi, hogy nem célom sztárként élni. Szeretem amit csinálok, és ez a lényeg.
Kicsit tegyük érthetőbbé: olyan helyzet ez, mintha a világbajnok Mercedes F1 istálló lehetőséget adna egy magyar pilótának a magyar nagydíjon, ám ennek ellenére mégsem forogna közszájon az illető. Mit gondolsz, láthatjuk Hujót a villamos oldalán feszíteni, vagy az utak melletti óriásplakátokról ránk mosolyogni a közeljövőben?
A villamos belső felében már lehet találkozni “cinkos mosolyommal”, akár most is, együtt utazunk. (nevet)
A viccet félretéve, amennyiben arra irányul kérdésed, hogy a freestyle motocross hazánkban lesz-e olyan népszerű, mint az F1, egyenlőre megjósolhatatlan. Mindenesetre az fmx fiatal sport létére is – az ezredforduló tájékán kezdett kialakulni – öles léptekkel fejlődik, reméljük itthon is.
Hajmeresztő dolgokat művelsz. Gondolom, nem ismeretlen fogalom az „istenem, mit úsztam meg” tárgyköre. Mire emlékszel kevésbé szívesen, és a mi a legkellemesebb emléked a pályafutásodból?
A sérülések nem kellemesek, volt jó néhány, ezeket jobb felejteni. Viszont történt olyan variáció, amikor úgy estem el, mintha az mutatvány lett volna! Rossz elugrást követően eldobtam a motort levegőben úszva, majd talpra estem a 21 méterre levő leérkezőre – mindenféle sérülés nélkül. A gép szintén lábra, azaz két kerékre érkezett, és gurult is tovább azon nyomban.
Nagyon megijedtem, mert a zuhanás közben már egész biztosra vettem, hogy összetöröm magam, de mikor a landolást követően realizáltam, hogy tulajdonképpen semmi bajom sem történt, az leírhatatlan érzés volt! A mit sem sejtő közönség pedig tombolt a Papp László Sport Arénában – jómagam is extázisba estem.
És mit szólnak mindehhez a családod, párod, a szüleid? Elkísérnek, az első sorból tombolnak, avagy, ellenkezőleg: nézni sem merik…
Azt hiszem szívük mélyén mindannyian féltenek, így hiába mondanám nekik, ez egy teljesen biztonságos móka…
Zárógondolatként…: Mitől különleges Hujber Péter?
Tudok repülni. (nevet)
Írta: Tóth Krisztián Márk