Franz Kafka Prágában alkotó, német nyelvű író 130 éve, 1883. július 3-án született. Kafka a Monarchia „gyermeke” volt, jómódú zsidó kereskedőcsaládban született Prágában, anyanyelve a német volt, de folyékonyan beszélt csehül is. Életére és irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét a mitikussá növelt, az anyagi sikereken és társadalmi pozíción kívül semmit nem tisztelő, zsarnok apa alakja, aki érzékeny lelkű fiába beleoltotta a tehetetlenség érzését. Pedig Kafka mindent megtett az elismerésért: kiváló eredménnyel végezte iskoláit, s a szülői elvárásnak megfelelően jogi egyetemet is végzett. Tanulmányai befejezését követően egy ideig hivatalnokként dolgozott. Jól ismerte a bürokrácia útvesztőit, lehetetlenségeit, s ez is hatott későbbi munkásságára. Kettős életet élt: nappal dolgozott, éjjel pedig papírra vetette gyötrő fantazmagóriáit, szorongásait.
A mindennapi életben jó humorú, megnyerő és intelligens ember volt, nem vetette meg a földi élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a nőket, fiatalabb korában gyakran látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt. Emiatt egy idő után teljesen elszigetelődött a környezetétől, magányosan, zártan élt, s írta műveit. Szerelmi élete is kudarcos volt: kétszer is eljegyezte Felice Bauert, majd 1917-ben végleg szakítottak, de későbbi szerelmei sem tették igazán boldoggá.
Számos krónikus, valószínűleg lelki eredetű betegség, álmatlanság, migrén, emésztési zavar gyötörte, 1917-ben pedig tébécét diagnosztizáltak nála. Ettől fogva szanatóriumokban, betegszabadságon töltötte ideje nagy részét, és csak az írással foglalkozott, 1922-ben pedig végleg nyugdíjba vonult. 1923-ban Dora Dymanttal, egy fiatal zsidó nővel Berlinben próbált új életet kezdeni, ám 1924 telén egészsége végképp megromlott. A „szorongás írójaként” is aposztrofált Kafka 1924. június 3-án Kierlingben, egy Bécs melletti klinikán meghalt.
Noha életében megjelentek a Szemlélődés és Egy falusi orvos című novelláskötetei, az Ítélet, a Fegyencgyarmaton című elbeszélések, s talán leghíresebb novellája, Az átváltozás, igazi felfedezése halála után következett be. Legjobb barátja, majd életrajzírója, Max Brod, akit a saját tehetségében soha nem bízó Kafka arra kért, égesse el írásait, sorra kiadta a három regényt: az Amerikát, A pert és A kastélyt, majd a rövid prózák gyűjteményét A kínai fal építésénél címmel. A művek egyértelmű sikert arattak, a háborúk, diktatúrák, válságok szabdalta kor olvasója saját szorongásaira, megmagyarázhatatlan eredetű félelmeire ismert Kafka írásaiban. Mindehhez járult egyszerű, világos, realista hangvételű stílusa is, amelynek eszköztelensége csak fokozza történetei irrealitásának rémítő voltát.
Regényeit filmre is vitték, leghíresebb az Orson Welles rendezésében 1962-ben készült A per. E műve inspirálta a budapesti Katona József Színház Ledarálnakeltűntem című produkcióját is. Az átváltozás című Kafka-novella alapján azonos címmel opera született. A prágai székhelyű Franz Kafka Társaság 2001-ben nevével nemzetközi irodalmi díjat alapított, amelyet mások mellett megkapott Philip Roth amerikai regényíró, a Nobel-díjas Elfriede Jelinek osztrák és Harold Pinter angol író, 2003-ban pedig Nádas Péter. Az idei kitüntetett Ámosz Oz izraeli író, aki az elismerést októberben veszi át a cseh fővárosban.
Forrás: mtva.hu