A diákok ritkán mozdulnak meg, akkor viszont sokan és sok helyen. Jelen pillanatban is ezrek tüntetnek a fővárosban (és országszerte), melynek oka az államilag támogatott helyek jelentős csökkentése. Nem így kellett volna ezt megoldani, és nem most. Régebben és összetettebb szemlélettel kellett volna hozzányúlni ehhez a témához. Kényes és kockázatos döntés volt ez a kormány részéről. A diákok pedig megmozdultak, sokan, de hiába a tömeg, a tanácstalanság és a kiszolgáltatottság érezhető. Nézzük, milyen pro és kontra érvek sorolhatóak fel a tüntetés ellen/mellett/helyett. (Figyelem, szigorúan saját vélemény alapján!)
Nem volt egyeztetés, sem előzetes szellőztetés, hirtelen érte a fiatalokat a kormány döntése, és leginkább azoknak kell aggódnia, akik most középiskolások, mert kevés idejük maradt a mérlegelésre (bár a hír hallatára közülük csak kevesek dugták ki a fejüket a monitor mögül). Nem lenne akkora teher a tandíj, ha a támogatási rendszer kiépítettebb lenne, az ösztöndíjak azonban számos helyen késnek, vagy egyáltalán nincsenek, de akik kapnak, azoknak sem fedezi a több százezres tandíjat. Ismét azok fognak rosszul járni, akik ugyan tehetségesek, de nincs pénzük. Hatalmas lesz a „versenyfutás” a tízezer helyért, hiszen eddig is csak magas pontokkal lehetett bebiztosítani a tandíjmentes tanulást, ezek után pedig olyan gimnáziumi eredmények kellenek, melyeket csak nagyon kevesek lesznek képesek elérni. A diákhitel sem a legjobb megoldás, a tény, hogy már a tizenévesek eladósodnak abban az országban, ahol már amúgy is több százezer ember küzd a hiteleivel, elkeserítő. Így is van elég feszültség a támogatott és a költségtérítéses „tábor” között, persze nem ez a legnagyobb probléma, de érdemes megemlíteni, hogy a támogatottakra kiváltságosként fognak tekinteni, ez a kifejezés pedig jelen esetben negatív töltettel is rendelkezhet. Ami talán a legdühítőbb, hogy olyan emberek hozták meg ezt a súlyos döntést, akiknek sosem fog problémát jelenteni, hogy a gyermeküket milyen áron, és milyen felsőoktatási intézménybe járassák. Rengeteg család áll a tönk szélén, kaptak még egy lökést, ez viszont többről szól, mint a pénz. A gyermekük jövője kerülhet veszélybe, egy ilyen kis országban ezzel játszani óriási felelőtlenség.
Kontra
Ismét ott tartunk, ahol már számtalanszor idén. Nemes céllal indult ez a tüntetés is, a diákok meg akarják védeni magukat, ami teljesen érthető. Nem ezzel van a baj. A baj a politikai élet többi résztvevőjétől ered. Ha jobban körülnézünk, a diákok csupán egy szeletet kaptak ebből a tortából. A baloldali és a liberális (bocsánat, hogy le mertem írni) ellenzék vércseként csapott le a lehetőségre. Nézzük meg közelebbről, Mesterházy Attila kijelentette, hogy amennyiben a következő választások után az MSZP kerülne hatalomra, a 2014-es évet minden bekerülő diák ingyenesen kezdhetné meg, később pedig kiderülne, ki maradhat támogatott és kinek kell fizetnie. Nagyon olcsó és átlátszó húzás ez, mint ahogy Dopeman támogatása is a tüntetés facebook-oldalán. Mint tudjuk, az „előadóművész” a Milla rendezvényein kapott főszerepet, ami azért mutatja a színvonal mélységét. Gulyás Márton beszéde is ezt a képet erősíti, a Humán Platform elnöke újabb demonstrációra buzdította a mit sem sejtő fiatalokat. A Humán Platform mögött ugyan ki állhat? A most alakult, hangzatos nevű szervezet sebtében összedobott egy blogot, hogy adja a lovat a diákok alá. Ezek a gombamód szaporodó álszervezetek, a mögöttük álló személyek csak úgy repdesnek, mint légy a friss húsra. Mindenhol ott vannak, és jelentősen rontják a felvonulás hitelességét. Hiába mondják a fiatalok, hogy nem kérnek a pártokból, politikából, ilyen lehetőség nincs.
Az ellenérveket bővíti a támogatott képzésben részt vevő diákok (egy hányadának) komolytalansága. Nagyon sok intézményben csak „puszira” lehet átkerülni a költségtérítésről a támogatottra, és hiába küzdenek a „fizetősök”, valójában esélyük nincs átkerülni a támogatott képzési formába. Nem beszélve arról, hogy a támogatottak közül menet közben jó néhányan csak úgy otthagyják az intézményt, értékes féléveket elhappolva ezzel azoktól, akik súlyos összegeket fizetnek azért, hogy tanulhassanak. Továbbá nagy gond még, hogy a jelenleg is vonuló diákok egy része nem lát a dolgok mögé. Sokaknak ez csak egy jó buli, de az eredmények eléréséhez pár ezer tüntető, néhány ötletes transzparens, és a médiában való pillanatnyi főszerep még kevés. Sokkal több kellene. Tudni azt, hogy miért állnak ki, mi ellen, ki van velük, és kik azok, akik csak úgy tesznek, mert kell nekik a tömeg bizonyos célok eléréséhez.
Konklúzió
Szükség van ezekre a fiatalokra, de nem az utcákon, -5 fokban és orkánban, hanem a munkahelyeken, amik sajnos még nem léteznek. De tudni kell azt is, hogy nem mindenkiből lehet diplomás, és hiába érzi úgy valaki, egyáltalán nem biztos, hogy végig tud csinálni egy egyetemi képzést, mert azért ez még manapság sem egyszerű. Félúton abbahagyni pedig rosszabb, mint bele sem kezdeni, arról nem is beszélve, hogy az elpazarolt hónapok alatt akár értelmes ismereteket is el lehetett volna sajátítani.
A kormány, mint oly sokszor, most sem találta meg a középutat, és egy energiától duzzadó, fiatal oroszlán bajszát húzogatta meg az elhamarkodott döntése miatt. Talán jó lett volna, ha a szociális helyzetet, a gimnáziumi elvárásokat is figyelembe veszik a nagy sietség előtt. Az alapjai romosak az oktatási rendszernek, a középiskolában mindenből, egységesen kell jónak lenni, hogy valaki továbbmehessen. Az, aki egyvalamiből jó, de abból nagyon, esélye sincs a támogatott képzésre, akinek nincs pénze, szintén. Milyen diplomásokat szeretnénk? Módos, ámde lustálkodó, vagy kevésbé pénzes, de igyekvő, és jó képességekkel rendelkező embereket? Nyilván ez nem ilyen egyszerű, de ezek a fő lehetőségek. Minden kivételnek hatalmas tisztelet! Kedves diákok, mutassátok meg az utat a „kicsiknek”, de a legyekkel azért nagyon vigyázzatok, mert láthatatlanul terjesztik a baktériumokat!