Én azt állítom, Prohászka munkásságát ismerve, hogy ha élt volna abban a vészkorszakban, a zsidómentés egyik fő személyisége lett volna – mondta lapunknak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki a kormány nemzetpolitikájáért felel. Mit szól a KDNP-s politikus, hogy a számára kijelölt területen mások is mozognak, Kövér László ráadásul markáns ellenvéleményt fogalmaz meg?
– Augusztus 20-nak 2012-ben mi az üzenete?
– A nemzet egyesítése a legfontosabb üzenet. Az új alkotmányból és az állampolgársági törvényből következően már meghaladta a 300 ezret azoknak a száma, akik kérelmezték a határon túliak közül a magyar állampolgárságot. Nem kizárólag Erdélyben és Délvidéken, Kárpátalján adják be a kérelmeket, hanem a nyugati emigrációban is. Ez a folyamat azért is kapcsolódik Szent István ünnepéhez, mert ez a fajta közjogi nemzetegyesítés valóban Szent István művének a folytatása, a mostani körülmények közt; az általa létrehozott közjogi kötelék akkor is megtartotta a nemzetet, amikor történelmi viharok következtében az szétesett volna. Ezt fejezi ki a nemzetnek a Szent Koronához való kötődése, hűsége.
– Ön mint nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Szent Korona-tant képviselné? E tan képviselői Magyarországot Szűz Máriának ajánlották fel.
– A Koronát Szent István ajánlotta fel egy évezrede. A Szent Korona-tan később megfogalmazott, konkrét alkotmányos konstrukció, hatalom-megosztási elv, ami nem a király vagy a rendek kezébe tette le az abszolút hatalmat. Ezt foglalta rendszerbe Werbőczy, de a jogfejlődés során Deák Ferenc esetében a kiegyezésnél is látható pozitív volta. A hatályos alaptörvény pontosan fogalmaz: tiszteletben tartja ezeket a történelmi értékeket, és az alaptörvényt is ennek a fényében kell értelmezni. Természetesen abban a formában, ahogyan történelmileg kialakult, nem reális a visszaállítása a mai magyar jogi, társadalmi és politikai valóságban. de a Szent Korona és az ahhoz való kötődés, több, mint egy adott korhoz kötött alkotmányos konstrukció. A Szent Korona kifejezi a magyar nemzet egységét, ami a nemzet lelkében mindig is így volt. Minden kornak meg kell őriznie az előző korok értékeit. Két szélsőség van: az egyik egy korábbi történelmi politikai helyzet konstrukcióját egy az egyben akarja átvinni a mai viszonyokra…
– …a Jobbikra gondol?
– …Ez nehezen értelmezhető, hiszen időközben is volt magyar élet. A másik tévedés az, ha valaki pusztán egy történelmi tárgyat lát a Szent Koronában, és ki akarja dobni, vagy a múzeumokba száműzni. Ezért is nagyon bölcsen mondja a hatályos alaptörvény, hogy az elődeink által létrehozott értékek fényében kell értékelni és értelmezni az alaptörvényünket. Azt látni kell, hogy maga a Szent Korona sokkal több rétegű jelentést hordoz, mint egy tan közjogi konstrukciója. Hiszen vallásos szempontból a Szent Korona ereklye, mert Szent Istvánhoz kötődik. Másfelől a nemzet mindig is a történelmi-kulturális összetartozás szimbólumának tekintette, részben függetlenül a korábbi közjogi konstrukciótól, amit Szent Korona-tannak nevezünk.
Fel lehet vetni a határrevíziót?
– Az Erdélyi Magyar Ifjak táborában egy magyar fideszes képviselő, Kőszegi Zoltán Trianon kapcsán azt mondta, ha Magyarország gazdaságilag és politikailag is erős lesz, akkor nyolc év múlva hivatalosan is fel lehet vetni a határrevíziót.
– Ha valóban mondott ilyet a fideszes képviselői úr, az semmiképp sem minősíthető bölcsnek. A következetes álláspontunk, hogy az első és a második világháborút lezáró igazságtalan békekötés következtében a határon túl rekedt magyar nemzetrészek és személyek számára, Trianonra a magyar nemzet közjogi egyesítése a válasz az állampolgárság megadása által, az útlevél és a szavazati jog. Ezen kívül ahhoz, hogy a magyarság, amennyire lehet, túl tudjon lépni Trianon katasztrófáján: területi autonómiára van szükség a tömb-magyarság számára, a szórvány magyarság számára pedig kulturális autonómia.
– Valóban sikertörténet a az Orbán-kormány nemzetpolitikája? Gyorsfénykép: Ponta román miniszterelnökkel eszkalálódó diplomáciai konfliktusba keveredtünk a Nyírő- újratemetés miatt, másrészt mert Orbán Viktor a Basescu államelnök sorsáról szóló népszavazás előtt a távolmaradásra szólította fel az ottani magyarságot. Kárpátalján XIX. és XX. századi anyakönyvi kivonatokat próbálnak megsemmisíteni. Újvidéken a jogi egyetemen magyar nyelven, de csak szerb nyelvből és irodalomból lehet felvételi vizsgát tenni. A Felvidéken a Selye János Egyetem leminősítése ellen küzdenek.
– Szerénytelenség nélkül mondhatom, a nemzetpolitika sikertörténet, világméretekben is szinte példátlan. Hiszen az a nemzetegyesítés, és hogy a ciklus végére félmillió új magyar, esküt tett állampolgár lesz, maga a történelem. Visszacsinálhatatlan, hiszen gyerekeik, ükunokáik is magyar állampolgárok lesznek. Ez már olyan kritikus tömeg, hogy bármilyen színezetű kormány lesz is, nem hagyhatja figyelmen kívül a külhoni magyar állampolgárok szempontjait, mivel a szavazatuk által érvényt is tudnak szerezni a saját érdekeiknek.
– Visszatérve a kényes kérdésekre…
– Ezzel úgy vagyok, mint az úri szabó, hozott anyagból dolgozom. Végképp nem a magyar kormány fogja eldönteni, hogyan alakulnak a választások a körülöttünk lévő országokban. De állítom, hogy nagyságrenddel jobb ma – erős nemzeti érdekérvényesítés politikája mellett – a kapcsolatunk a körülöttünk lévőkkel, mint a Gyurcsány-kormány idején.
– Ezzel Gyurcsány Ferenc nyilván vitatkozna.
– Nézzük a legkényesebb területet, Szlovákiát. A Gyurcsány-kormány idején mérgesedett el a helyzet, Magyarországon szocialista-liberális kormány volt, szlovák oldalon pedig egy szocialista-fasiszta kormány, és a kapcsolatok akkor sérültek a leginkább, gondoljunk a nyelvtörvényre, ami példátlan provokáció volt a magyarsággal és az egyetemes emberi jogokkal szemben, vagy a dunaszerdahelyi rendőrterrorra. 2010 után az Orbán-kormány és a Radicova-kormány megpróbálta kezelni, megoldani ezeket a problémákat, ami szlovák részről nem sikerült. Mindenesetre én komoly sikerként értékelem, hogy ha összehasonlítjuk a második Fico-kormányt az elsővel, nem lehet nem látni, hogy noha még nem tudtuk megoldani az állampolgársági törvényt, s van jó pár vitás pontunk, hangnemében, irányultságában egészen más a második Fico-kormány, mint az első volt.
– Gyurcsány Ferencék idején az ultra-szélsőséges Slota is kormányerő volt…
– Így van, az igazságosság kedvéért ezt hozzá kell tenni. De az állampolgárság tekintetében előbb-utóbb meg fog születni a megoldás. De addig is, a felvidéki magyarok felvehetik a magyar állampolgárságot úgy, hogy ne veszítsék el a szlovákot: ha átjönnek Magyarországra, bármelyik önkormányzatnál beadhatják a kérelmet, és meg is kapják az állampolgárságot. Mi pedig nem adunk ki semmilyen információt Szlovákiának. Az a huszonvalahány személy, akivel szemben a szlovákok eljárást indítottak, maga jelezte hivatalosan, hogy magyar állampolgárságot kért.
– Arra biztat, hogy a szlovákiaiak titokban kérelmezzék a magyar állampolgárságot ?
– Ez nyilván nem elegáns dolog, de vannak kényszerhelyzetek. Ezért én felelősségem teljes tudatában ezt ajánlom a felvidéki magyaroknak. Mi Szlovákiától semmi mást nem kérünk, csak azt, olyan lehetőségei legyenek a felvidéki magyarságnak, mint a magyarországi szlovákságnak. A szlovák álláspont abszurd, hiszen – nagyon helyesen – Szlovákia az egész világra kiterjesztette a szlovák állampolgárságot, szavazati joggal együtt, sőt Kárpátalján a szlovákok tömegével veszik fel a szlovák állampolgárságot, az ukrán tiltás ellenére is.
– A megoldás?
– Azoknak a szlovák állampolgároknak, akiktől elvették az állampolgárságát, mert kérték egy másik országét, egytizede magyar. A kilenctizedük olyan „echte” szlovák, akiknek semmi közük sincs a magyar ügyhöz, és akik cseh, amerikai, kanadai, stb. állampolgárságot szereztek. Most Slota nincs a szlovák kormányban. Az furcsa, pontosabban botrány, hogy korábban a szocialista kormánypárt koalícóban volt egy fasisztoid párttal. Délvidéken, ha sérülésekkel is, megvalósult a kulturális autonómia, a Magyar Nemzeti Tanács működteti a délvidéki magyar intézményeket. Ukrajna esetén speciális a helyzet, de a félelem nem a magyarok, hanem a több tízmillió orosz miatt van. És ha jogilag nem is, informálisan lehet kezelni konfliktusokat. Amikor az ukrán titkosszolgálatok elkezdték vegzálni a kárpátaljai magyarokat, informálisan legmagasabb helyen tettem meg a szükséges lépéseket, ennek következtében megszűntek a zaklatások. Azaz tudtunk olyan modus vivendit találni, amivel diplomáciailag-barátilag kezelni lehetett a helyzetet. Romániával a viszony soha olyan jó nem volt, mint a Fidesz-KDNP –PDL-RMDSZ kormányok idején, például a románok semmilyen nehézséget nem támasztottak az állampolgárságot illetően. A két jobbközép kormány közötti együtt működés a magyar-román viszony mézesheteinek tekinthető.
Permanens választási élet-halál harc folyik
– Most éppen támadják Orbán Viktort, Kövér László „persona non grata” a románok számára…
– Könnyű labda volna, ha most azt válaszolnám, hogy tessék, itt van a szociál-liberális Ponta-Antonescu kormány, és elővették a nacionalizmust és magyarellenességet… Józanul kell viszonyulnunk a mostani román helyzethez: mivel permanens választási élet-halál harc folyik, alkotmányosan nehezen áttekinthető, bizarr fordulatokat vett, kiszámíthatatlan szituáció van. Ezért a Ponta-kormány megnyilvánulásait így kell értelmezni és kezelni. Az pedig természetes, hogy kifejezzük a szimpátiánkat Basescu államelnök mellett. Tusnádfürdőn én magam is azzal nyitottam meg a találkozót, hogy méltattam azokat az eredményeket, amelyeket az elnöksége alatt értünk el.
– Az önöket nem zavarja, hogy a román elnökről politikai ellenfelei állítják, mérhetetlenül korrupt ?
– Ezt nem tudom, ellenfeleiről azonban bebizonyosodott. Én személy szerint vállalom azt, hogy Basescu karizmatikus államférfi. A magyarságnak pedig minden oka megvan rá, hogy értékelje.
– Egyetlen szempont, hogyan viszonyult/viszonyul a romániai magyarsághoz?
– Mi lehet ennél fontosabb? Magyar szempontból azokat az eredményeket, amelyek a Basescu-érában történtek, nem lehet nem látni. Én hitelesen szólhatok erről, mert nekem személy szerint komoly konfliktusaim voltak az államelnökkel: amikor megnyitottam Brüsszelben a székelyföldi irodánkat, berendelte a nagykövetünket, amikor kiálltam amellett, hogy a román területi átrendezés elfogadhatatlan a magyarság számára, Basescu lemondta részvételét egy magyar eseményen, és kifejezte a rosszallását. Ezt sajnáltam, de nem az államelnök úr rosszallása a végső valóság, hanem a magyar nemzeti érdek. Szimbolikus jelentőségű volt, amikor én a végsőkig kiálltam amellett, hogy elfogadhatatlan a területi felosztás, amit a románok ajánlottak, hiszen a Székelyföld Maros megye nélkül nem teljes, tehát például a Nyárád-mentéről nem lehet lemondani. Az, hogy Kovászna és Hargita megyének legyen speciális jogállása, de Maros megyének, illetve magyar lakta részének nem. Másik kulcsfontosságú kérdés a Partium. A magyarok által jelentős számban lakott megyék egy régiót képezzenek, ahol egyharmad közeli a magyarság. De először történt meg: egy román közjogi méltóság, jelesül az államelnök elismeri azt, vannak olyanok, hogy magyar megyék, van olyan identitás, hogy székelység, külön státuszt ajánlva a két magyar megyének! Aki ezt nem értékeli, az nem ismeri a román történelmet és politikát. Választási időszakban gyököt kell vonni mindenből, de Antonescunak a magyar-ellenes kirohanásai viszont már a Nagy Románia pártot idézik. Ez azért különösen fájdalmas, mert pár éve Antonescu valóban liberális politikus volt és nagyon népszerű a magyarlakta területeken. Ehhez képest hátat fordított a liberális felfogásnak, és kifejezetten román soviniszta vonalat visz. Egy ilyen szituációban nyilván nem volt közömbös számunkra, hogy Basescu marad-e az elnök, vagy jön Antonescu.
– Sikerült, Basescu elnök a helyén maradt, hiszen Hargita és Kovászna megyében a népszavazáson a magyarság otthon maradt. De ez miért nem volt beavatkozás a román belügyekbe? Miért nem volt provokáció?
– A józan ész alapján az volt a helyes, ha bölcsen nem mennek el szavazni a magyarok és így Basescu a helyén marad. Orbán Viktor legitim módon állhat ki az államelnök mellett, hiszen az Európai Néppártban, akárhogy is nézem, testvérpártok vagyunk – magyar részről a Fidesz és a KDNP, Románia részéről a PDL és az RMDSZ –, ezért természetes erkölcsi és politikai kötelezettségünk a kiállás. Ezért nem is értettem Mesterházy elnök úrnak a megnyilatkozásait, hiszen választások idején ő is részt vesz az európai szocialista pártok melletti kampányban. Ahogy mi is erőnkhöz mérten részt veszünk az európai választásokon a jobbközép néppárti pártok kampányában. A mostani román szavazás is tekinthető ilyennek.
– Volt, amikor az RMDSZ szembe menetelt Basescuval.
– De az erdélyi magyarok akkor is feltűnően nagy számban szavaztak mellette. Ha román állampolgár lennék, én is ezt tettem volna. Anélkül, hogy oldalvágást tennék: Mesterházy Attila elnök úr is inkább abban buzgólkodna, hogy a szocialista testvérpárti viszonyokat felhasználva, próbáljon hatni Ponta szocialistáira, hogy ne vegyék elő a magyar kártyát…
Kövér László bölcs belátása
– Az nem irritálja, hogy noha ön a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Orbán Viktor miniszterelnöknek, Martonyi János külügyminiszternek, vagy Németh Zsolt külügyi államtitkárnak is van nemzetpolitikai stratégiája, Kövér László nemzetpolitikai megnyilvánulásait a személyes szimpátiája, illetve ellenérzése motiválja, diplomáciai botrányt előidézve?
– Nagy néppárti szövetség vagyunk, számos különféle szimpátia létezik. Nem állítom, hogy szerencsés, de önmagában legitim dolog, hogy a különböző határon túli magyar pártok mellett különböző magyar politikusok kiállnak. A házelnök úr maga is nyilatkozta, hogy az Országgyűlés elnöke szuverén. A lelkiismerete szerint cselekedett.
– Kövér László függetlenítheti magát a kormány által meghatározott stratégiától?
– Ismételni tudom, a házelnök szuverén. Bölcs belátása szerint teszi, amit tesz.
– Véleménye szerint bölcs belátásnak lehet minősíteni, hogy a román helyhatósági választások előtt úgy kampányolt Szász Jenő volt székelyudvarhelyi polgármester pártja mellett, hogy elment Nyírő József tervezett újratemetésére?
– Énnekem semmilyen szempontból nem tisztem minősíteni, kommentálni a házelnök úrnak a döntéseit. Jogilag szuverén, erkölcsileg pedig a lelkiismeretét követte.
– Orbán Viktor miniszterelnök nem beszélt a Kövér-jelenségről önnel?
– Azt is látnunk kell, hogy számtalan testvértelepülés, személyes barátság van a határ két oldalán, különösen a polgármesterek között. Nehéz azt mondani, hogy egy magyarországi polgármester ne menjen el Erdélybe egy másik polgármester meghívására, ha még az kampány is.
– Kövér László a magyar Országgyűlést képviseli.
– A különböző közjogi szereplőknek, parlamenti képviselőknek természetszerűleg van szabadságuk. Amíg etnikai alapú magyar pártokhoz mennek, addig ezt a kormánynak tudomásul kell vennie. Ugyanakkor a kormánynak van határozott nemzetstratégiája, amelyet maga a kormány képvisel. Ez nem jelenti azt, hogy – akár örülünk ennek, akár nem – a szövetséghez tartozó politikusok más hangsúlyokat ne képviselhetnének.
– Más hangsúlyokat igen. De felül lehet írni a kormányálláspontot?
– Azért felülírás nem történt, a házelnök úr soha nem állította, hogy a kormányt képviseli, vagy szerepvállalása azonos a kormány álláspontjával. A házelnök úgy járt el, ahogyan a lelkiismerete diktálta.
A felelősség az RMDSZ vállán van
– Kövér László nyilvánosan bírálta az RMDSZ-t, Markó Bélát. Amikor Szlovákiában járt, az Országgyűlés elnökeként nem találkozott a Híd-MOST képviselőivel.
Az összehasonlítás a felvidéki és az erdélyi viszonyok között: a kettő nem analóg egymással. Ugyanis Erdélyben mind a három magyar párt etnikai alapú. Számos vitánk volt Markó Béla elnök úrral, de Markó Béla azt soha egy pillanatig nem tette kétségessé, hogy az RMDSZ etnikai alapú magyar párt.
– Az is kiderült a román helyhatósági választásokon, hogy noha Kövér László, Tőkés László, korábban Németh Zsolt is kampányolt erdélyi magyar kis pártok mellett, az RMDSZ támogatottsága több mint nyolcvan százalékos a romániai magyarság körében. Nem kellene a kormánynak konszolidálnia a kapcsolatokat az RMDSZ-szel?
– Ezt tesszük.
– Ez fordulat? Szívélyesebb együttműködésre törekednek?
– Nem véletlen, hogy sem Orbán Viktor, sem én nem vettünk részt a román helyhatósági választások előtt a kampányban. A kormány mint kormány, nem volt szereplője a kampánynak. Én személy szerint azt is mondtam, hogy akkor tudok elmenni valahová, ha azon a helyen megvalósul a magyar egység. Ha Marosvásárhelyen sikerült volna közös jelölt mögé felállni, oda szívesen elmentem volna. Ahol viszont nem volt magyar egység, ott a kormány nem tud és nem is akar kampányszempontból megjelenni. Mindig azt nyilatkoztam, hogy nekünk egyformán fontos minden magyar, függetlenül attól, hogy Erdélyben mi a politikai szimpátiája. Sőt, ha tisztán pragmatikus szempontból nézzük, nyilvánvalóan az a legtermészetesebb érdeke a Fidesz-KDNP szövetségnek: senki számára, egyetlen ottani magyar számára se nehezítse meg azt, hogy a szimpátiája a Fidesz-KDNP felé irányuljon. Az sem titok, hogy az RMDSZ mostani elnökével, Kelemen Hunorral minden fontos kérdésben formálisan is és informálisan is egyeztetünk. Az erdélyi magyarságért viselt fő felelősség az RMDSZ vállán van. Természetes, hogy a magyar kormány ezt tudomásul veszi, mindenben segíti az RMDSZ-t, hogy a magyar érdekeket és értékeket súlyának és felelősségének megfelelően képviselni tudja. Az is természetes, hogy nagy szimpátiával tekintünk Tőkés László püspök úrra, és minden olyan politikai erőre, mely magyar alapon szerveződött, beleértve a civil szervezeteket, például a Székely Nemzeti Tanácsot vagy a magyar egyházakat. Minden határon túli magyar párt olyan felelősséget visel, amilyennel felhatalmazták a választópolgárok. És ehhez a magyar kormánynak támogatást kell adnia.
– Nyilván gondolnak a 2014-es választásokra, amelyen már a határon túli magyar állampolgárok is szavazhatnak. De az RMDSZ-t illetően ki nem mondott ellenségképe volt fideszes a képviselőknek. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, amikor felvetődött egy RMDSZ-gyűlésen, hogy be kellene jegyeztetni a határon túliak magyarországi pártját azt mondta: „Magyarországon nem kell az RMDSZ-t bejegyezni, ott már van egy: úgy hívják, hogy MSZP”.
– Az ellenségkép azért barokkos túlzás. De egy példát mondok: rendkívül szerencsétlen volt és érzelmileg is fájdalmas, amikor a 2002-es választásokon, a Medgyessy Péter megválasztása körüli időszakban, a két forduló között Markó Béla sietve támogatásáról biztosította és gratulációval halmozta el az MSZP miniszterelnök jelöltjét – még a második forduló előtt. Ezek nyilván sebek. De nemzetpolitikát nem lehet sérelmekre építeni. Az RMDSZ-nek új elnöke van, Kelemen Hunor. Markó Bélával kapcsolatban is: vannak vitás pontok, ellenezte példának okáért a szavazati jog megadását a határon túli magyar állampolgároknak. De azt soha, egy pillanatig sem lehetett kétségbe vonni, hogy Markó Béla következetesen és végsőkig elszántan az etnikai alapú magyar párt mellett állt ki. Az RMDSZ pontosan tudja, hogy a vegyes párt az első lépés az asszimiláció felé. A következő lépés az lesz, hogy egy többségi pártban lesz egy magyar tagozat, a harmadik pedig, hogy egy többségi pártban lesz néhány magyar képviselő és ezzel a magyar érdekérvényesítés lehetősége véget ért.
– Most rehabilitálta Markó Bélát?
– Árnyalt elemzést igyekeztem adni. A vélt és valós sérelmeken túl kell lépni.
– Jónak tartaná, ha valósággá válna az az RMDSZ részéről megfogalmazott felvetés, hogy a 2014-es választásokon induljon el a határon túli magyarság pártja is?
– Ez nyilvánvalóan egy vicc, politikai fricska. Erre mosollyal kell reagálni, jelezve, értjük a fricskát. Azt, hogy ez jó vicc, kevéssé jó vicc vagy rossz vicc volt egy RMDSZ-es küldött részéről, mindenki vérmérséklete szerint eldöntheti. Először is, egyetlen határon túli magyar szervezet sem támogatta, sem a Felvidékiek, sem a Délvidékiek, sem a Kárpátaljaiak. Különben az RMDSZ sem. Ez önmagában mutatja a dolog komolytalanságát.
Nézzük Nyirő Józsefet!
– Visszatérve: sokak érzékenységét sérti, hogy az Országgyűlés elnöke részt vett a nyilas író újratemetési eseményén, sokakat bánt a Horthy-szobor állítás, de az is, hogy Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője a Parlamentben méltatta Prohászka Ottokár püspököt, akinek a nevéhez kapcsolódik a numerus clausus, és számos antiszemita alaphangú szöveg. Navracsics Tibor azt mondta: ezekkel a kérdésekkel nem kell foglalkozniuk, a kormány „nem történészklub”.
– Alapvetően nekem is ez a véleményem. Történelmi személyeknek a megítélése mindig rendkívül összetett. Nézzük Nyirő Józsefet! Bevallom, életemben akkor hallottam először arról, hogy Nyirő Józsefnek politikai szerepe is volt, és a nyilas parlamentnek tagja volt, amikor a vita kirobbant. Az Isten igájában és Úz Bence volt számomra ismert. Az egy pillanatig sem lehet kérdéses, hogy Nyirő József ilyen szerepvállalása politikailag és erkölcsileg is: vállalhatatlan. Minden, ami a nácizmushoz köt valakit, erkölcsileg bűn, politikailag vállalhatatlan. Ebből nem feltétlenül következik a teljes irodalmi mű elvetése. A műveiben nincs antiszemita vagy rasszista utalás, a románsággal szembeni ellenérzés sem, legalábbis, amit én olvastam, abban biztos nincs. Ha egy írót, egy gondolkodót kizárunk az irodalmi, művészeti, tudományos kánonból, akkor mit csinálunk például Heideggerrel, filozófiatörténeti életművével, aki az egzisztencializmus legnagyobb formátumú alakja, de szervezeti kötődése is volt a nemzetiszocialistákhoz?
– Heidegger méltatta a Führert, de a „zsidóplakátot” nem engedte kifüggeszteni az egyetemén. És Magyarországon nincs Heidegger-kultusz.
– Folytatnám román vonatkozásban, ha már létező dolog a kettős mérce: Mircea Eliade, aki az egyik legjelentősebb vallásszociológus, filozófus-gondolkodó, a hírek szerint Vasgárdista volt. Azaz hasonló ahhoz román kiadásban, mint ami a hungarista mozgalom volt Magyarországon. De nem gondolom, hogy ezért a román könyvtáraknak száműzniük kellene a polcokról Eliade zseniális műveit. De tudok olyan magyar költőt mondani, akiknek vállalhatatlan kommunista kötődései voltak, gondoljunk a 19-es kommünre, vagy olyan írókat, akik Franciaországban lelkes sztálinisták voltak. Azért nem gondolom, hogy rossz politikai döntés és egyben erkölcsi bűn miatt ilyenkor a teljes életművet száműzni kellene. De a világos distinkciót meg kell tenni minden esetben: mi az ami elutasítandó és mi az ami elismerendő érték.
– Talán nem a házelnöknek, hanem egy irodalomtörténésznek kellett volna a Nyirő-újratemetésen beszédet mondani.
– Azért a Nyírő temetés, minden politikai felhang mellett is, kegyeleti ügy.
– Senki nem tett Kövér László elé Nyirő-életrajzot?
– Szerintem a házelnök úr sem ismerhette kezdetben ezeket a politikai vonatkozásokat és idézeteket. Az álláspontom, hogy ami politikailag és erkölcsileg vállalhatatlan, az vállalhatatlan, ami irodalmi érték, az érték.
Horthy és Prohászka becsülete
– Horthy-kultusz van?
– A Horthy-korszaknak vannak nagyszerű teljesítményei, például a huszas években egy feldarabolt és kifosztott országot újra tudtak építeni. De a nyilas hatalomátvételben való vergődés vállalhatatlan, még akkor is, ha egy öregember személyes tragédiája társul hozzá, akit a Gestapo a fiával zsarolt. A magyar történelemben a Horthy-korszakhoz Ferenc József uralkodása hasonlítható. Ferenc József Világos után, Arad után, vagy Batthyány kivégzése után a leggyűlöltebb elnyomó és zsarnok volt. Viszont a kiegyezés után a boldog békeéveknek nevezett országépítés korszaka a magyar történelem aranylapjaira tartozik – minden ellentmondásával együtt. Ha Ferenc Józsefet nem lehet elintézni egy tollvonással, akkor nem látom be, Horthy esetében miért nem lehet megkülönböztetni a Bethlen-korszakot a nyilas hatalomátvétel megítélésétől.
– A Horthy-korszak zsidótörvényeit nem valószínű, hogy felülírhatnák más történelmi tettek. A korszak szimbolikája egyértelmű.
– A Horthy-korszak megítélésében, az antiszemitizmust illetően is különböző értékelések vannak, a zsidóság részéről is. Természetesen ez nem relativizálható, de a kor szituációjában kell megítélni. A harcos kritikusokat is óvnám a Horthy-korszak általános elitélésétől, mert azt nehéz vitatni, hogy számos óriási formátumú személyisége volt, gondolok Bethlen Istvánra vagy Klebersberg Kunóra. Ha azt mondják, az egész Horthy-korszak, úgy ahogy van, kárhoztatandó, akkor mit lehet kezdeni a nevükhöz fűződő nagyszerű dolgokkal?
– Akkor miért nem Bethlen-szobrot, vagy Klebersberg-szobrot állítanak?
– Állítunk. A pontosság kedvéért jegyzem meg, a kormány nem állított Horthy-szobrot. A társadalom pedig megosztott ebben a kérdésben.
– És mi a véleménye Prohászka Ottokárról, aki Harrach Péter szerint talpig becsületes ember volt.
– Ez így van.
– Talpig becsületes antiszemita?
– Prohászka Ottokár a magyar szociális gondolkodásnak nemcsak csúcspontja, hanem a megalapozója is. A mai értelemben használt antiszemita vád azért abszurd vele szemben, mert 1927-ben meghalt. Számon kérni rajta olyat, ami a ’30-as vagy később, a ’40-es években történt, történelmietlen és igazságtalan.
– Egyes írásaival a hungarista, nyilas ideológiát alapozta meg. A numerus clausus a nevéhez kapcsolódik.
– Ez nem igaz, Prohászka semmiféle hungarizmusnak az ideológiáját nem alapozta meg. Azért sem, mert ezek a náci, hungarista típusú ideológiák mindig neo-pogány, keresztényellenes mozgalmak voltak. Prohászka egy keresztény-szociális gondolatkört alapozott meg.
– „Hazánkban a magyarság egy magyarul beszélő, de sajátos faji tulajdonságait szigorúan őrző és egy zárt faji közösségben tömörülő zsidósággal áll szemben. Fel kell tenni a kérdést: miénk ez az ország, vagy az övék? Ezt a felfogást senki nem nevezheti antiszemitizmusnak és reakciónak, hanem csak kereszténységnek és hungarizmusnak” – iyleneket írt a püspök.
– Ez akkor is sokkal árnyaltabb kérdés, 1927-ben nem kérhetőek számon olyan dolgok, mint 1933 után vagy 1944-ben. Még a szavak is mást jelentettek. Én azt állítom, Prohászka munkásságát ismerve, hogy ha élt volna abban a vészkorszakban, a zsidómentés egyik fő személyisége lett volna, minden erejével. Ugyanúgy, ahogy az általa létrejött és inspirált közösség és lelkiség tagja, Salkaházi Sára is, és sokan mások. Olyanok, akik később éppen Prohászkát tisztelve és a tanításainak ismeretében vettek részt a zsidók mentésében. Azok a valóban szerencsétlen kifejezések, amelyek alapján Prohászkát antiszemitizmussal vádolják, az adott kor nyelvezetében más jelentést hordoztak – a zsidó szó sokszor a kapitalista szinonimája volt.
– Ahogy most a „nemzetközi pénzvilág”?
– Prohászka műveiben, írásaiban nem a mai értelemben vett antiszemitizmus nyilatkozik meg, pláne nem egy faji értelemben vett antiszemitizmus. Neki nagyon erős kapitalizmus-kritikája van. És a zsidóság bizonyos részeinek a szerepét kritizálja, például a kapitalizmusban vagy a bolsevizmusban való szerepe miatt. Műveiben a perdöntő a szociális elkötelezettség, és nem véletlen, hogy Prohászkát kommunistaként tették indexre. Bármiféle egyenlőségjel tétele a nácik és Prohászka Ottokár között – kiragadott idézetei alapján – teljesen történelmietlen, hamis és igazságtalan. A Prohászka esetében kifogásolt idézetekhez hasonlókat lehetne kimutatni Táncsics Mihálytól kezdve sokaknál. A XX. századi történelem annyira terhelt különböző szempontokból, hogy értékvesztő leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy mindenki, akinek vitatható vagy akár elítélendő momentumok vannak a politikai életútján, annak az egész életművét dobjuk ki, akár innen, akár onnan. Ez sokkal verejtékesebb, megszenvedettebb értelmezést és értékelést kíván.
forrás: nol.hu