Elegem van a médiából! Tudom, mondta ezt már más is, de a helyzet tényleg tűrhetetlen, és mint a Youtube-on az Arctalan Ember, én is úgy érzem, hogy most már be kell szólnom valamit.
Kezdjük Magyarország talán leglátogatottabb nyitóoldalával, amellyel freemail címünkből kilépve szembesülünk. Harsognak a legolvasottabb cikkcímek: „Szörnyű tragédia érte a TV2 sztárját”, „Borzasztóan festett a díva a vörös szőnyegen” és ehhez hasonló megtévesztő kattintásra-hajhászó írások, amelyek az első sorok elolvasása után csalódást és indulatot váltanak ki az olvasóból, mert NEM ERRE SZÁMÍTOTT. Mi ez, ha nem az olvasó becsapása, aki kíváncsiságtól hajtva bekapja a mézesmadzagot? Hiszen a szörnyű tragédia nem más, minthogy a sokszor nevenincs sztárocskának 10 évvel ezelőtt vissza kellett varrni a kisujja ujjpercét, a borzasztó díva pedig egy kiöregedett, ízléstelenül felöltözött hazai körökben nem is ismert amerikai valóságshow-szereplő: egy semmitmondó személy a heti hollywoodi stílusmustrából… Jómagam, mint olvasó jogosan érzem magam becsapva, ráadásul fékezhetetlen kíváncsiságommal egy kattintással még növeltem is a legolvasottabb szennyhírek népszerűségét.
Ettől már csak a kereskedelmi tévécsatornák műsorai szülhetnek bennem nagyobb indulatokat. Reggel tündi-bündi csajos műsorok, napközben Romantika TV Asztro Show-val körítve, főműsoridőben népbutítás ezerrel. Megatré 100, Rablóvilla 2000, szombatonként Csillaghullás…A műsorok színvonala évről évre süllyed a nulla felé, a nem is oly távoli jövőben a két pont majd metszeni fogja egymást, viszont sajnos a nézők IQ szintje észrevétlenül lesz ezzel egyenesen arányos. Nem tudom, hogy’ engedheti meg magának egy tehetségkutató műsor azt, hogy olyan embert szavazzanak tovább a selejtezőből, akinek a produkciója 90%-át ki kellett sípolni, mert egy zsűritag szerint is „kib.szott jó” volt. Sok minden mellett a legjobban a következetességet hiányolom, ugyanis tavaly pont a pajzán dalszövegük miatt nem jutott tovább egy egyébként elég jó muzsikát játszó csapat és ők közel sem súrolták ennyire az obszcenitás határát.
Másik történet: csoda, hogy egyáltalán értesülünk a világban zajló dolgokról, ugyanis amíg Stohl András a vezető hír, és vele csinálnak 2xfél órás interjút, addig az Ábel-díjas matematikusunkról, aki mellesleg egy neves amerikai egyetem professzora (!) még egy képet sem vágnak be. Szégyen és gyalázat, hogy a médiából minden érték kiveszett, pedig pont az lenne a feladata, hogy értéket közvetítsen. Értéket egy olyan világban, amely szomjúhozza a jót, az igazat, az őszintét.
Cikkem címeként választhattam volna „A média felelősségét” is, de félek, akkor vajmi kevesen olvasnák el. Így kénytelen vagyok én is „csaláshoz” folyamodni, ha azt akarom, hogy szavaim ne csak az éter üres maszlagába hulljanak, hanem hozzád, Kedves Olvasó, akit mindenkor tisztelek és remélem megbocsátod nekem a fenti kis turpisságot, mert a Te érdekedben történt. Most kicsit sajnálom, hogy jobb helyeken a „Média orbitális baromságai” cím még mindig nem tűrne nyomdafestéket…
Szerző: Fügei Bernadett