Abdirahim Ismael vágyakozva emlékszik vissza a közelmúltra: „Háromszor is ettünk egy nap: kukoricakenyeret zabkásával és tejjel. Sajnos ezt ma már nem engedhetjük meg magunknak” – mondta a World Food Programme munkatársának.
Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb szárazsága pusztít Északkelet-Afrikában. A legveszélyeztetettebb országok közé tartozik Szomália,Dzsibuti, Kenya, Uganda és Etiópia. A hagyományosan hosszabb téli és a rövidebb nyári esős évszak kimaradása, a világszerte magas élelmiszerárak és a helyi fegyveres konfliktusok miatt kilencmillió embert fenyeget az éhínség.
Ismael, a háromgyerekes családapa ma attól retteg, hogy holnap nem lesz mit az asztalra tenni. „Amikor jó napunk van, a gyerekeknek kettő, a felnőtteknek egy étkezés jár. Nincs tejünk, mert a teheneink is megszenvedik a szárazságot. Mivel el akarjuk kerülni az éhezést, gyomokat keverünk a zabkásába” – meséli az etióp Meyumulukéban élő farmer. Van azonban olyan is, akinek egyáltalán nincs mit ennie.
Szomáliában a legsúlyosabb a helyzet, ahol az elképesztő szárazság mellett háború is sújtja a lakosságot. Az állattenyésztésből élő emberek nem tudják etetni-itatni állataikat, a nemzetközi segélyszervezetek pedig nehezen jutnak el a politikailag instabil országba. A menekültek tömegesen lépik át a határt Kenya és Etiópia felé. A világ egyik legnagyobb menekülttáborát, a kenyai Dabaabot többnapos étlen-szomjan történő gyaloglás után szinte utolsó leheletükkel érik el. A Dabaabban az élelmiszerosztásban segédkező CARE humanitárius szervezet szóvivője, Melanie Brooks lapunknak elmondta: a menekültek nagyon rossz állapotban, egy batyu ruhával a hátukon érkeznek a táborba. A gyerekek veszélyesen alultápláltak, és azonnali segítségre szorulnak.
nol.hu Folytatás itt